2016.04.04. (6. nap) 11:50 AZ ÉHSÉGRŐL
(és pár adat az első 4 napról)
Tegnap este a kocsmában lelkesítő információ birtokába jutottam. A pultost leváltotta a tulaj, és mivel tízkor nem volt már vendég, szeretett volna bezárni, a videó feltöltése viszont még csak 83 százalékon állt. Kértem, várja meg, míg befejeződik, pénzt is ajánlottam – amit nem fogadott el – s míg „nyújtottunk”, beszélgettünk is. Sokféléről, megérne egy… misét az is. Mivel nyolc óra körül valaki behozott egy pontyot, hogy a cimboráinak megmutassa, rákérdeztem, hol a túróban fognak errefelé halat? Mire a kocsmáros – aki az egész gyermekkorát ott töltötte, ahol majd én a következő napokat – azt mondta, hogy van ott egy horgásztó. Már indulás előtt is gondoltam rá, hogy halat fogjak, de tudtam, hogy ezekben a patakokban nemigen van hal, a kisebb hegyi tavak meg védettek. De mondja a kocsmáros, hogy van egy privát tó is.
Salátaboglárka-mező – potenciális élelemforrás
Ez azért fontos, mert a vadvizekre is kell engedély, állami horgászjegy például, ami nekem meg is van, csak épp nem hoztam magammal. Magántónál viszont csak alku kérdése, hogy horgászhatok-e. Mármost nekem nem kell ponty, elég lenne pár keszeg. Nem tudom, hogy ez a hír okozta-e, de a túra megkezdése óta, tegnap éjjel lettem először igazán éhes. Hozzá tartozik ehhez az is, hogy amikor valamire koncentrálok, például írok, gyakran tűnik el belőlem az éhség. Regényírás ideje alatt például konkrétan előfordul, hogy napokig nem eszek vagy csak pár falatot. Ismerek olyat is, aki éhesen képtelen koncentrálni. Én fordítva vagyok bekötve: míg valamire koncentrálok, nem tudok enni. Ez alkati kérdés, és szokás kérdése is, szóval azt hiszem, nekem eleve könnyebb a dolgom, mint a rendszeresen étkezőknek. És akkor még nem említettem, hogy rendes üzemmódban naponta csak egyszer eszek. Tegnap este viszont derekasan megéheztem, először „fantáziáltam” ételről (tejfölös húsról és nokedliről). Talán tényleg a halastó híre hozta működésbe a standard életműködéseket. Szóval. Ma tényleg az evésre koncentrálok. Próbálok halat fogni, bár felszerelésem nincs, de például félálomban felderengett, hogy mintha az egyik mellényzsebben lenne két szem rágógumi, azzal például pótolhatom az ólmokat.
Összefoglalva, napi bontásban eddig a következőket ittam-ettem
1. nap – 0.5 l víz
2. nap – (este) 0.2 l víz, 1,5 l gyümölcslé, 20 ibolya
3. nap – 0,3 l cukros tea, 1,5 l víz, 1 tábla csokoládé, 2 szem csipkebogyó (több nem volt, és az a kettő is iszonyú keserű és szottyos volt már)
4. nap – 0,5 l cukros tea, 1 l víz, 0,8 l gyümölcslé
ÖSSZESEN: Folyadék: 6,3 l. Szilárd: 20 ibolya, 1 tábla csokoládé,
8 kockacukor, 2 szem csipkebogyó.
Ma mindenképp kell ennem valami hasznavehetőt.
Ehhez még egy megjegyzés. Ha valaki 4 napig nem eszik – annyit se, mint most én – az szerintem egyszerűen csak koplalás. Éhezésnek semmiképp se mondanám, az jóval durvább. Böjtnek sem, mert a böjtnek általában valamiféle konkrét, gyakran spirituális célja van. Ha esetemben valamelyest igaz ez, akkor csak annyiban, hogy az erdőből élni, közelebb visz az erdőhöz, így felfogható panteista böjtnek. De én maradnék inkább annál: ez egy kis koplalás. Nem nagy ügy. Főként nem, ha ma halat is fogok. Ismerem a halakat, időnként horgászok, jól keszegezek, compózok, márnázok, szóval bízom benne, hogy pár vörösszárnyú keszeget vagy bodorkát a serpenyőbe segíthetek.
A fotót tegnap előtt a fenyves alatti völgyben lőttem. A nagy, zöld paplan salátaboglárka-mező. Ha mást nem, abból remek ételt készíthetek. Fűszersó és szárított petrezselyem van nálam, hogy ne legyen íztelen.
Szép napot nektek!
Facebook hozzászólások
18:25 (telefonról)
Voltam a tonal. Zsebpecaval fogtam harom tenyer nagysagu halat, egy bodorkat, egy vorosszarnyu keszeget meg egy devert. Ma csak annyi a feladat, hogy megkeressem azt a ket fiatalembert, akik segitettek az elso napon. Szeretnem megkerni oket, hogy hadd lehessen naluk a bazisom. Errol a pontrol viszonylag jol elerheto minden lelohely. Nem tudom a nevuket, csak azt tudom, valahol errefele az ut menten laknak. Ha beszeltem veluk, visszasetalok az elso ejszaka helyere es megsutom a halakat. Aztan aludni fogok, remelem jol. Most orulok a halaknak.
Facebook hozzászólások
Vörösszárnyú keszeg – az első zsákmányom. Igazán tetszetős példány.
2016.04.05. (7. nap) 07:08 KESZEG A’LA JACK
Jó reggelt! – Most csak röviden, mert pár percem van posztolásra. A lényeg annyi, hogy tegnap megtaláltam a két fiatalembert, és nagyon jó esténk volt. Van bázisom, így aztán este részletes beszámolóval jöhetek a tegnapi napról, és a mairól is. A mai már kutatással, mosással, fotózással, és újabb horgászattal telik. Addig is három fotó tegnapról. Az egyik igen rossz minőségű, de két jégmadár látható rajta, akik a tónál költenek. A másikon egy erdei pinyt, aki egészen közel jött horgászás közben. Ma az elsődleges cél nagy és ép gránátok és zafír keresése két új patakban. Szép napot mindenkinek! Centauri
Facebook hozzászólások
Két jégmadár (Alcedo atthis) a szemközti parton. Örültem nekik, többek között azért is, mert az első cikk, amit gyerekkoromban róluk olvastam, ezt a címet kapta: “A repülő drágakő”. Ragyogó kékjükről mi más is juthatott eszembe, ha nem a zafír?
Tavasz derekán járunk – le sem tagadhatnánk.
Hím erdei pinty. Később az új regénybe is bekerült. Amikor visszatértem az első nap gránát-lelőhelyére, újra láttam közelről, amint a közelemben a patakpartról ivott. A mell vörös színéről a gránát jutott eszembe, és akkor beugrott egy jelenet, ami azóta meg is jelent a Népszabadságban.
20:08 SZŰKSZAVÚSÁG, BESZÉDES KÉPEK
Sajnos mégsincs annyi időm, hogy részletes beszámolót írjak. Talán nem is gond, mert nagyon fáradt vagyok. Jártam két új pataknál, egy új tónál, és egy új bányában. Sokat fotóztam, videóztam, és ma mostam a legtöbbet, körülbelül 80-100 kiló hordalékot néztem át, meg is lett az eredménye, az első napnál jóval több és szebb gránátot találtam. A halakat egyébként csak ma reggel tudtam elkészíteni. Holnap megyek, dolgozom tovább, és ha tudok, jelentkezem. Üdv mindenkinek! Centauri
Facebook hozzászólások
Ez volt a legjobb táborhelyem, mert itt mindig raktam tüzet. Igaz, később akadt itt egy lidérces éjszaka is. Mint az utolsó napokban kiderült, alig pár száz méterre voltam egy hajdani kúriától, ahol a századfordulón egy grófnő lakott. A patak mentén könnyűszerrel találtam száraz uszadékfát, szóval nem volt nehéz tüzet rakni.
A kimosott gyökerek mindent elmondanak arról, milyen az élet egy időről-időre megáradó hegyvidéki patak partján.
A túra végén tűnt fel, hogy milyen sok fotót komponáltam homályos részekkel. Általában nagy mélységélességgel dolgozom, ezen a túrán gyakran használtam kis mélységélességet. és ez tökéletesen tükrözi akkori állapotomat. Egyrészt igen apró dolgokat, ásványokat kerestem, másrészt az állandó fáradtság miatt én is efféle homályban voltam gyakorta.
“Akkor kell kivenni a drágakövet, amikor az épp ott van. Nem később. Akkor, ott, rögtön. Ennyit az elúszott lehetőségekről. Ajándékokról, amit egy patak ad, aztán visszavesz.”
Igen!
A Magasles, Cen”, a MAGASLES, a te nagy élniakarásod, a te !(nagy) nemélniakarásod…
meg a mienk, az éhség és szomjúságérzés hiánya, az éhség- és szomjúság-érzés gyötrő volta,…
létezésünk-talán(ya)?
Kicsiny kövecske, kis üvegcsében, amit te mostál, Cen’, ujjad fölött, lett az enyém mostan
A 3. napon milyen szépen végigkesértek a madarak, amit te észre sem veszel… mert csak kereselkeresel, drága Cen., csak a Zafír, pedig ott a Zsesze madár 🙂 🙂
Na, végre, rátaláltál a madaraidra, itt már nagy baj nem lehet, még hal is vagyon! 🙂 🙂 .:)
A Hórvölgyi köd íródik, kedves, Cen? Vagy valami más? 🙂 Elfáradtam , mint te a 2.napon. Tovább olvasni ma nem tudom. jóéjszakát
rettentő kitartó vagy 🙂
No, akkor most – miután nemrég én is jártam arra, és gránátot is mostam ☝ – a posztjaid segítségével négy év után végig megyek ezen a túrán még egyszer. 🙂
Milyen volt? Végigmentél?
Csak most járok itt megint, ezért aztán csak most bukkantam rá a kérdéseidre. Ez így igencsak hosszantartó beszélgetés lesz 🙂 , de kérdés nem maradhat válasz nélkül, ugye?
Igen! Végigmentem újra, és jó volt nagyon. 🙂
Ezúttal ugyanis nem kellett izgulnom, hogy mi lesz veled, vajon túljutsz-e épségben ezen a túrán, és hogy meglesz-e a zafír. Ezen kívül már nekem is voltak emlékeim néhány hellyel kapcsolatban. A képek egyike láttán mondhattam pl. olyat, hogy “Itt találtuk a denevért.” Vagy a videódat nézve már tudtam, hogy mennyire hideg a patak vize a gumicsizmán keresztül.
Most pedig azért jártam erre megint, mert hat évvel ezelőtt ilyenkor még kerested azt a zafírt. 🙂 Szép emlék ma már!
(Ja, és most látom, hogy fentebb elszámoltam magam. 🙁 Öt év volt az a négy év.)