2021.01.14. FORRÓSODIK A HELYZET TÉNYLEGESEN ÉS KÉPLETESEN IS
„Brit tudósok olyan algoritmus segítségével vetették össze a legjelentősebb kortárs regényeket az 1950 előttiekkel, mely az időjárásra utaló adatokat keresett. Nemcsak kánikulára vonatkozó szavakat, hanem ráutaló kifejezéseket is (hőguta, izzadás, veríték, napszúrás). A szoftver a két időszak irodalmának időjárását abból a szempontból is analizálta, hogy milyen gyakoriak a viharok, aszályok, jégverések. Tudva, hogy 100 év alatt a Föld hőmérséklete másfél fokot emelkedett, az oxfordi kutatók kiszámolták, hány fokos melegedést tükröznek a két időszak irodalmának eltérései. Az eredmény mellbevágó: az irodalom a Föld légkörénél is gyorsabban forrósodik. A kortárs regény hőfoka – szemben a Föld melegedésével – mára 7 fokot ugrott a II. világháború előtti irodalomhoz képest. Kiváltképp érdekes ez abból a szempontból, hogy a klímakutatók szerint a Föld 3,5 fokos melegedése már az emberi faj eltűnését okozza, vagyis, ha az irodalom pontosan tükrözné az éghajlat és az ember viszonyát, akkor nem szerepelnének már benne emberek. Csak sivatagok, erdőtüzek és pusztító szelek.”
…írja a Daily Mail – mondhatnám, ám a hírt valójában én fabrikáltam 🙂 s csak annyi igaz belőle, hogy a Föld másfél fokot melegedett, s valóban: a tudomány jelenlegi állása szerint 3,5 fokos melegedés a végünket jelentheti. Ugyanakkor nem lepne meg, ha egyszer egy kutatás hasonló eredményt hozna. A Jákob botját az évszázad egyik legforróbb nyarán, 2015-ben fejeztem be. Emlékezetesen sok kínnal járt az a nyár. Írás közben létfontosságú a kristálytiszta elme. Pszichedelikus állapot vagy egyfajta transz akár segíthet is, ám a tartós hőségben kialakuló tompaság az író esküdt ellensége. Minden létező fegyvert be kellett vetnem ellene, a ventilátortól, a vizes trikón át a lehűlésért mondott fohászig. Mégis voltak napok, amikor vesztettem. Kialvatlanul, izzadtan, kábán ültem az íróasztalhoz. Ilyenkor már csak egy fegyverem maradt: a hőséget beiktattam a regénybe is. A 33. fejezet például így kezdődik:
„Csirizt izzadt a város, perzselt a könyvtárhoz vezető hólyagos út, úgy tapadt rám a forró levegő, akár a vizes lepedő, s én az árnyas alagsor helyett az emeletre tartottam. Akkor sem ragadt volna jobban a korlát, ha megenyvezik. A cápaszürke lépcső párától csillogott, s mint a csapzott kutyák, a pofámba lihegtek az ájultan lógó faliképek.”
A klímaváltozás azzal fenyeget, hogy főszereplőim egyre gyakrabban szenvednek kínzó hőhullámtól. A pandémia azzal fenyeget, hogy egyre több szereplő lesz maszkban. Az ideológiai háborúk azzal fenyegetnek, hogy egyre több szereplő válik téveszmék megszállottjává.
Szó szerint és átvitt értelemben is egyre forróbb a helyzet
– hiába ellenkezünk, átfordul a világ egy minden korábbinál élesebb és drasztikusabb korszakhatáron. Nem tehetünk úgy, mintha ez nem történne meg; a bizonytalanság, az agresszív hírözön, a makacs téveszmék és az ideológiai-politikai adok-kapok csatazaja és káosza épp úgy kábít el minket, mint egy szűnni nem akaró extrém kánikula; de nem kábulhatunk el; ébernek kell maradni és bizakodónak, hisz előbb-utóbb (inkább előbb) muszáj válaszokat találnunk az új helyzetre, mert nemcsak az íráshoz, hanem az élethez is a legfontosabb: a tiszta fej.
Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Teljes mértékben igazad van, Cen’! Nem dughatja az ember homokba a fejét! A hírekkel és a politikával viszont úgy vagyok, ha mélyen belegondolok a dolgokba, a zöme hazugság. Ezen viszont nagyon fel tudom bosszantani magam. Így, elolvasom a címet, megnézem, hogy hol jelent meg, ki nyilatkozta, s tovább is lépek! A rendszerváltás óta bárki is volt kormányon, ellenzékiként teljesen mást mondott, míg hatalomban a tettei pont az ellenkezőjét mutatták! Egy percig sem vitatom, hogy az emberiség a saját maga ellensége. Gyerekkoromban eleinte még nem volt műanyag, aztán szépen kiszorította az üveg és papír csomagolást. Akkor jónak vélték!!! Ma szabadulnánk tőle, ha tudnánk! Rengeteg szó esik a globális felmelegedésről. Régen is voltak tikkasztó nyarak, de voltak kemény telek is. Néhány dologra azért nagyon kíváncsi lennék, amiről eddig semmiféle adatot nem hallottam, nem olvastam!!! Nyilván, ciki lenne, ha megtudnánk! Pl.: Az 1960-as évekhez képest (mivel 1960-ban születtem) mennyivel nőtt a repülőgépek forgalma, milyen és mekkora hatása van a légkörre a szennyezettség szempontjából? Ugyanerre kérnék választ, hogy az űrállomások – ma csak egy -, a műholdak, a nukleáris kísérletek, az atomreaktorok, – máshol bezárják, mi Paksot bővítjük – meg a sok hasonló dolog, mennyire szennyezi környezetünket, mennyi szemetet termel, mennyi, ami le sem bomlik, s nem csak bennünket, hanem a légkört is tönkreteszi? Ne a teheneket hibáztassuk, kevésbé veszélyesek, mint a rengeteg technikai eszköz, meg amiket írtam, káros kibocsátása, le nem bomló terméke. Mind az emberiség találmánya, a fejlődés hozta magával, saját sírunkat ássák, az igazságot pedig zömmel elhallgatják!!! Saját kis hazánk mindig kullog mások után, s amit külföldön már sok-sok éve, évtizede betiltottak, mi még azokat az anyagokat használjuk, mert olcsóbb, mint az új. ( azbeszt, hungarocell, stb.) Ilyeneken tudok besokallni!!! Gondolom, nem vagyok vele egyedül. Talán nem nekünk kellene agyalnunk, hanem a magas pozíciókban levőknek és a tanácsadóiknak!!! Nekünk félnivalónk van, illetve szelektíven gyűjthetnénk a szemetet, ha biztosítanák hozzá a feltételeket!!! Amíg csak emlegetik, addig nem történik semmi!!! ( Bocsánat, kissé hosszú voltam!) A vírus és az oltás egy külön estét megérne, de a fejeket kellene felvilágosítania valakinek érthető módon! Ne azt várjuk, hogy majd a másik! S ebben élen járnak az egészségügyi dolgozók, ami számomra nagyon szánalmas dolog!!! Jó éjszakát kívánok!!!
Kedves Szabó Mihályné!
Sokféle szemszögből közelíted a témát, amiből bizony leszűrhető, hogy a probléma rendkívül összetett, talán a megoldás is azért tűnik nehéznek.
A világunk nem állandó, hanem egy állandóan változó világ. Ezért van az, hogy néha felülíródnak korábbi megállapítások, legyen az történelem, tudomány, politika, emberi kapcsolatok, vallás, társadalmi rendszerek, stb. Ne lehet a különböző témakörökből egyes elemeket kiragadva messzemenő következtetéseket levonni, hiszen csak összefüggéseiben lehet valamiféle biztató komplex megoldást találni. Sokan ítélkeznek és nyilvánulnak meg úgy, hogy azt hiszik ők tudják a tutit. Valójában a hozzáértőknek kellene megnyugtató iránymutatást adni a döntéshozóknak és nekünk gondolkodó és nem gondolkodó, csak létező embereknek. Le kellene bontani a falakat, amik hatalmi, gazdasági, politikai egyéni érdekekből vannak felépítve. Ez a legnehezebb.
Ahogy Cen’ megfogalmazta: ” … átfordul a világ egy minden korábbinál élesebb és drasztikusabb korszakhatáron.”
“ébernek kell maradni és bizakodónak, hisz előbb-utóbb (inkább előbb) muszáj válaszokat találnunk az új helyzetre, mert nemcsak az íráshoz, hanem az élethez is a legfontosabb: a tiszta fej.”
Üdvözöllek, minden jót Neked!
Igen, ez így igaz!!!
Hű, de jó lenne tudni, hogy az irodalmi “hevülethez”, hány százalékot adott Marquez.
A Száz év magány-ban utánaszámolok. 🙂