Nemrég egy régi emlék felidézését azzal zártam: Nem fosztom meg magamat attól, hogy lássam, amit látok. Lássam azt is, amit korábban láthatatlannak hittem.
Láthatatlanról beszélve könnyen csúszunk bele ködös misztikába (nem mintha a világnak nem volna ködös, misztikus szférája), de én prózaibb jelenségekre gondolok a láthatatlanról beszélve. A látható világ csak a jéghegy csúcsa, a jelenségek javát egyszerűen nem érzékeljük,
a hálózatok nagy részét nem látjuk, nem is láthatjuk – viszont jópárat láthatóvá tehetünk.
Gyakran jut eszembe, hogy egyszer eltöprengtem a tavaszi réten: alélva hallgatjuk a nyári éj tücsökmuzsikáját, de vajon hány tücsökből áll egy ilyen zenekar? Mégis milyen sűrűn lakott egy ilyen rét? Egy kis csapattal több száz zászlócskát készítettünk, kivonultunk a rétre, ott pedig centiről centire felkutattunk minden lakott tücsöklyukat. A bejáratokat zászlókkal jelöltük meg, s így láthatóvá tettük az addig láthatatlan tücsökkolóniát.
Ez a 23 éves fotó még papírra készült, ám a lényeg látható. Minket is megdöbbentett, mennyi tücsök él egy réten 🙂
A tudomány és az irodalom feladata ebből a szempontból azonos: fel kell térképezni a láthatatlant is, ha lehet, az egész “jéghegyet”.
A legjobbakat! Üdv: Cen’ 🙂
Fotó: Centauri
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/vadfigyelo-vadkamera/2018-10-05-vadfigyelo-vadkemara-vegre-hivatalosan-vad-lettem/
http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/17-amikor-meg-voltam-huzatva/
http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/allatvilag/lathatatlan-ragadozo-vadmacska/
Amikor először olvastam, és láttam ezt a fotót, már akkor eszembe villant egy gyerekkori emlék. Mi ehhez hasonlóan réti farkaspók lukakat jelöltünk, buták voltunk még. A fiúk a jelölt lyukakba vizet öntöttek, és számoltuk, hogy hány pók jön elő. 🙁
tücsköket gyerekkoromban mi fűszállal kipiszkáltuk és befőttesüvegekben tartottuk, sőt versenyeztünk is velük, az nyert, aki hangosabban ciripelt 🙂
🙂 🙂
Jó volt újra olvasni! 🙂 Nekünk ez a poszt tartozik a szép emlékeink közé. Sokan olvastuk akkor, azt hiszem.
Szeretek tücsőkciripelésre elaludni. Kiváló altató. 🙂
Edit! Jó is az, ha nyitott ablaknál, vagy a sátor mellől hallod a ciripelést, de amikor bent van a szobában, és nem találod, de este elkezdi és reggelig nyomja, na akkor nem igen jön álom az ember szemére. 😀
😃 Én az első változatra gondoltam, természetesen. Bár a másodikban is volt részem egyszer, nagyon régen, ismerem azt is. No, akkor én addig kerestem, amíg meg nem találtam. Addig persze n-szer: villany fel, felkel, keres, nem talál, lefekszik, villany le. 🙂
az házi tücsök lesz – van olyan is, egyszer nálam is volt 🙂
No, akkor egyszer a “tücsökökről” 🙂 is mesélnél nekünk, Cen’? A házi tücsök az a fekete? S milyen van még?
😍