Fotó: Centauri
Néha muszáj erről is szót ejteni. Még ha a járvány elült, akkor is. Mert mindannyian tudjuk, jöhet és valószínűleg jönni fog nálunk is a negyedik hullám. Az oltásellenesektől már most türelmet kérek. Nem akarok meggyőzni senkit – azon rég túljutottunk, hogy bárki bárkit bármiről meggyőzhessen. A magam részéről két dolgot pártolok.
- Az oltást,
- és az önrendelkezés jogát.
Tegyen tehát mindenki belátása szerint. Nekem az oltás – hangozzék ez bármilyen furcsán – élmény volt (írtam róla ITT). A második oltás után pedig fellégeztem. Azóta jóval kevesebbet gondolok vele, vendégeket fogadok, s könnyű szívvel jövök-megyek, ha épp muszáj. És ez nem semmi a másfél éves karantén után.
Én nem hisztiztem, nem estem pánikba egy pillanatra sem, mégis megnyugvás az oltás. Ha valaki másként gondolja, ám tegye.
Arra viszont fel kell készülni, hogy a negyedik hullámot legalább lélekben jól fogadjuk, és kerüljük azt, amibe Amerika futott bele. A jelenlegi amerikai helyzet – a hírek alapján – három mondatban foglalható össze.
- A negyedik hullámban kevesebben kerülnek kórházba, oltottak szinte egyáltalán nem
- A negyedik hullám minden korábbinál erősebb az oltatlanok körében
- Az amerikaiak – most már politikusok is – az oltáselleneseket okolják a negyedik hullám miatt.
Mások okolását akkor sem tartom jó iránynak, ha felvehették volna az oltást többen is, és ezzel egy egész ország helyzetén könnyíthettek volna – csak módjával várható el másoktól, hogy magukon kívül másokért, pláne egy egész országért vállaljanak felelősséget, főként, ha meggyőződésük: az oltással semmit sem javítanak se mások, se a maguk helyzetén.
Azt viszont sajnálom, hogy sokan magukat sodorják veszélybe. A negyedik hullám nagy pofon lehet sok oltatlan, amúgy jóhiszemű embernek. Azok felelőssége sem megkerülhető, akik a járvánnyal és az oltással kapcsolatosan kommunikálnak. A minap láttam egy magyar orvost a harmadik oltásról beszélni. Szerintem valahogy így kellene ezt. Józanul és szenvedélyesen.
Intőjelnek pedig hadd idézzek a napokból egy amerikai orvost, aki az alábbiakat írta ki a Facebookjára azokról, akik egyébként egészséges, ám oltatlan emberként kerülnek hozzá:
Az egyik utolsó dolog, amit tesznek, mielőtt intubálom őket, hogy oltásért könyörögnek. Ekkor megfogom a kezüket, és közlöm velük, hogy sajnálom, de már túl késő.
De csak nyugalom! És mindezek ellenére legyen szép hetetek. És ha esetleg nem tettétek volna eddig, oltassátok be magatokat mégis. Ha lehet. 🙂
A legjobbakat! Üdv: Cen’
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Hálás köszönet ezért Cen- viszem.
Ezek után, úgy gondolom, engem a szerencse szele sodort oltás-.ügyben.
Sinopharmos vagyok. és most fel kellett vennem a Janssent, anélkül, hogy tudtam volna, van-e ellenanyagom. Mert Málta csak azzal enged be, és menni akarok a választott Családom után, akik már kitelepültek. Persze csak akkor tudok, ha addigra meg nem érkezik a 4. hullám, és lesznek még szeptember 27-én repólőjáratok.
Viszont nagy valószínűséggel védett vagyok a vírus ellen.
Úgy emlékszem, tavaly is az iskolák beindulása után nem sokkal zárták le a légifolyosókat!
Pedig már összeállt a bédekkerem, Cen’! 🙂
Jó játék lenne ám ez így! 🙂 Lehet, hogy az se lenne rossz, ha nem jöhetnék vissza, néhány hónapig? 🙂 Addig keresztül-kasul és körbe tudnám járni ezt a “kis” szigetországot!
Most megint jól elmesélgettem itten! 🙂 Bocs!
Ezért a posztért is hálás vagyok, Cen’, köszönet érte. 🙂
Neked is legyenek nagyon szép heteid és mindenkinek, aki erre jár! 🙂
Ez végtelenül megrendítő. 🙁 De csatlakozva az előttem szólókhoz, én is köszönöm a társadalmi felelősségvállalást. Szép hetet neked is és mindenkinek!