Nem a levegőbe mutatok 🙂 A távolban az élőhelytérképezéshez tartozó kis zászló. Természetes úton betelepült facsemetét jelöl. 🙂
Pár napja írtam már egy posztot „Kúszva-mászva” címen, de nem raktam ki. Borúsnak nem mondanám, de túl kemény poszt lett, ami nem volna gond, csak épp ahhoz nem elég, hogy indokoltan, érthetően legyen az. Szóval inkább hanyagoltam. Pocsék, hogy lassan egy hete nem tudtam érdemben frissíteni az oldalt, de most ez van – és ez természetesen csak az érem egyik fele. Ez a fele annyi – szeretném röviden elintézni –,
hogy több mint egy hónapja napi 16 óránál kevesebbet egyetlen napon se dolgoztam, beleértve a hétvégéket is.
Ez a 16 is sokszor inkább 18. Azt például már ma este tudom, hogy éjjel nem alhatok, dolgoznom kell, de hajnalban se, mert amint világosodik, rohanok a patakpartra, összerakni a fát, befejezni a gallyazást, és örülhetek, ha végzek koradélutánra, amikor is jön a traki, hogy végre a patakpart mentén, bő kilométer hosszú sétányt alakítsunk ki. Na, ez lenne az érem másik oldala, hogy van pár dolog, ami halad. Nem könnyen, nem kevés veríték árán, itt ugyanis még mindig az a szabály van érvényben, hogy
„magad uram, ha szolgád nincs”.
Ó, erről is, de szeretnék hosszan, részletesebben írni! Mert ez egy rohadt jó mondás. Mindegy, Egyszer majd. Most lapozok. Higgyétek el, valóban percekben mérem most az időt. Ez hosszútávon kissé kegyetlen. Nem emberi lépték. És persze megy a vadkamerázás, megérkeztek a fásításhoz az első fák is, írok is, amennyit bírok, amennyi belefér, de a posztolásra már úgy kell lopni az időt.
Pedig volna miről írni, volna mit mutatni.
Az első kölyökjuharok – ültetés előtt 🙂
Élőhelytérképezés is zajlik, sőt három markánsan elkülönülő művelési módban dolgozom már. Az udvarban a klasszikus kertművelés zajlik, a terület nagy részén voltaképp élőhelytervezés (ezt kell megelőzze egy alapos felmérés – egy félkész térképem is van már), a völgyben viszont élőhelyrekonstrukció, vagyis ott arra teszek majd kísérletet, hogy visszaállítsam a hajdani, természetközeli állapotokat, vagyis újra mocsár legyen ott, sok náddal, sással, madárral, vaddal, kétéltűvel és talán halakkal is. Erről részletesen is beszámolok majd, mihelyst tudok, az ehhez szükséges fotók és videók folyamatosan készülnek. Dióhéjban ennyi.
Amíg le nem bukik a nap, odakünn pörgök
De van, hogy napnyugta után is 🙂 Itt épp élőhelytérképezést és csemetejelölést végzek 🙂
Egy kis drukkot kérek és türelmet.
Addig is fogadjátok szeretettel ezt a pár fotót. Vadakról sajnos nem tudok hozni semmit, mert a vadkamerák jó ideje nem készítettek felvételeket. De remélem, ez is változik. Két napja új helyeken próbálkozom, egyelőre eredménytelenül. Ha a munkálatoknak köszönhetően időlegesen kevesebb lesz a vad, unatkozni akkor sem fogunk.
Temérdek írni és mesélnivalóm gyűlt össze. Jegyzeteim s terveim lajstroma szinte nyomasztóan nagy.
Feltérképezett terület jelölésekkel 🙂
Ma azonban erőt adott, hogy hatalmasat léptem előre a patakparti sétány ügyében, és holnap ilyenkor talán már az élőhelyrekonstrukció első üteme is készen áll az utolsó beavatkozásra, amitől egy kis vizes élőhellyel, egy igazi kis mocsárral gazdagodhat a környék.
A legjobbakat kívánva és megköszönve kitartásotokat! Üdv: Cen’
P.S.: Majd elfelejtettem: készülnek a kéziratok is, hogy odaérjenek mindenkihez karácsonyra.
Ebben a nyiladékban futottam össze a vadmacskával, de most más okból mutatom. A térképezés során rájöttem, hogy a völgyben a kanadai aranyvessző alatt nagy területeket borít sás – és ez igen jó jel! Épp ez adta az ötletet, hogy ezek a területek élőhelyrekonstrukciós helyek legyenek. Erről jövök majd önálló, részletes poszttal. 🙂
Körülbelül 1.000-1.200 őzláb nő most a területen – de nekem sajnos nincs időm gombászásra sem 🙁
http://https://centauriweb.hu/archiv/erdo-mezo-kert-es-vadon/expedicio-otthon-fedezzuk-fel-kertunket-2/
http://https://centauriweb.hu/archiv/erdo-mezo-kert-es-vadon/fasitas-es-tajfesteszet/
http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/vadfigyelo-vadkamera/10804-2/
http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/kemeny-elet-riddeg-tel-ritka-szep-emlek/
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/legszebb-ludfaj-vorosnyaku-lud-hazaja-lettunk/
Kedves, Cen, én annyira drukkolok neked, még azt is kidrukkolom, hogy őzlábat egyél! Nehogy már kihagyjad! Én még álmodtam is vele, annyira vágyom rá. De itt nincs. Te meg…. Na, ne! Egy fotó őzláb vacsiráról!? Rendel! 🙂 🙂
Ma már eszméletlen guszta nagy őzlábakat is találtam 🙂 Hamarosan megmutatom őket képen is, és igen, ez baromság, jönni-menni az őrlábak “tengerében” s nem enni. Magam is rájöttem munka közben – s mikor feljöttem a völgyből, olvastam a hozzászólásodat is. Holnap rántott őzláb lesz a menü. 🙂 🙂
Cen, csak szólok, hogy ezt 17 napja írtad! Nem sok ez egy kicsit? 😀 kurvasok
Elismerésem! Minden tekintetben példát mutatsz a sok elpunnyadt negyvenesnek! 🙂 Őzláb, ez a karcsú őzlábgomba, finom dió, vagy mogyoró ízű, mint a nagy őzlábgomba. Én nagyon örülnék egy darabnak is, itt nyárfa-érdestinórun kívül semmi nincs, az is csak a vízparton, kiszáradnak még a gombafonalak is a földben.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a munka egy része kényszer, szóval nem annyira az aktivitásról, mint inkább a muszájról szól. De az tény, hogy nem engedem, hogy a “muszáj” kiirtsa minden vágyam. Legalábbis törekszem rá.
Jobban törelkedjél, Cen 😀
Ennyi ötlet, ennyi terv! Példátlanul példaértékű. Hát persze, hogy drukkolunk! De közben vigyàzz magadra, az egészségedre, hogy mind ezt a szépet és jót élvezni is tudd, amikor eljön az ideje. Ne égesd mindig két végén a gyertyát!
Én csak az egyik végén égetem – a másikon az élet 🙁
További magyarázatok C. számára, hogy miért kell őzlabat ennie! 🙂 (Kár, hogy nincs ideje elolvasni, különben hanyatthomlok rohanna egy nagy tál őzlábat szedni, elkészíteni és megenni) 🙂 Nahát!
1. Enni kell, Cen!
2. Az rendben van, hogy adsz és adsz és adsz…. DE! Mi lesz, ha az erdő egyszer azt mindja:
– Ez az ember elhalmoz engem minden jóval, és ez nagyon jó nekem… de miért nem fogadja el az én ajándékomat, ezt a gyönyörű, finom dióízú csodát? ? Elfogadhatom- e én így jószívvel az övét?
Ehhez mit szólsz, Cen? Semmit, tudom, dógozó’. 🙂 🙂
dógozok, ja, de most épp nem – azaz jött egy telefon, hogy a traki nem ma jön, és ennek kivételesen örülök, mert már alig állok a lábamon, és tegnap óta mindössze három órát aludtam. Viszont elkészültem a patakpart felkészítésével mintegy 1500 méteres hosszban a kidőlt fákat, leszakadt ágakat összevágtam, összeraktam, hogy a traki útját ne állja el majd semmi. Majd mutatom – sok kép készült ma a gyönyörű időben. Erősen hiszek benne, hogy lesz még nekem jégmadaram is, meg sok békám, meg csillámló vizem, kicsi csobogók a patakon, és a többi és a többi. 🙂
Várom a képeket, mindneről. Drukkolok, hogy bírd, és úgy legyen ahogy szeretnéd,
Lesz, bizony, Cen, lesz. 🙂 🙂
Köszönet a posztért, a fotókért, “amíg le nem bukik a nap odakinn pörgök”- fotó elmond mindent és gyönyörű! Én is drukkolok, Cen’, nagyon! De aggódom is, kíméletlen vagy magadhoz! Hidd el, a kevesebb több és fogadd el a természet ajándékát, mert télen bánni fogod, ha kihagyod. A legjobbakat neked!😊🌳🌳🌳
Köszönöm szépen – ahogy Icának is írtam: igaz, hajtom magam, nem először és nem is utoljára, de hajt más is, mondjuk így: az élet, sokszor akkor is és úgy is, ahogyan nem kéne. Szóval csak részben vagyok hibás – már ha hibás vagyok 🙂 🙂 🙂
Nem vagy hibás Cen, legfeljebb maximalista 😊
maximalista – azt hiszem – az vagyok 🙂 s van, amikor ez jó, s van, amikor egy kicsit nekem is sok 🙂
Kedves Cen`, csatlakozom erős drukkereidhez sejtve-kívánva azt, hogy bámulatos terveid éppúgy valósuljanak meg, ahogy csak szeretnéd. Külön öröm, hogy fotókkal tűzdeled a híradást, szépek azok, mint mindig 🙂
Köszönöm – oly sok minden mellett abban is hiszek (talán csak mert hinni akarok), hogy a drukk számít. 🙂
Közben fölfogtam, Cen, azt is, hogy te most a mindenható, nagy klímával dacolsz! Bárcsak győznétek! Szívből kívánom! ♥♥♥ Nem semmi ellenfeleket tudsz választani, az egyszer biztos! 🙂 🙂
Szóval, ha megnyernéd az együttműködését az erdő javára! 🙂 🙂 Munkád gyümölcseként. 🙂 Segít a drukk, az “őzlábak”, és az elszántságod, kitartáosd ebben is. Veled vagyok a zöld erdőben is. Meg a Sárga Házban… is 🙂 🙂
Fején találtad a szöget – nagyon. Gyakran gondolok a klímaváltozásra, és arra is, hogy az egyik menekülési útvonal a mikroklíma alakítása lehetne. Mikroklímával a nagy klímaváltozás ellen – ez szerintem reális alternatíva, persze nem úgy, hogy én ültetek fákat, hanem úgy, hogy millió helyen ültetünk, és megfogjuk a vizeket is, ahol csak lehet. Erről is írok majd, mihelyst időm engedi 🙂
Kedves Cen, én egyáltalán nem bánom, hogy nincs újabb írás, így legalább nem maradok le semmi izgalmas lebilincselő olvasmányról- egész héten én is pörgök és nem látom az oldalad, de csütörtökönként este amikor haza esem az első dolgom, hogy benézek ide:-))) Jó pörgést Neked!!!
Én azért bánom kicsit, mert azt is jelenti ez, hogy kevesebbet írhatok – de lassan az időjárás kényszerít vissza az íróasztalhoz 🙂
😮
Ugye ez nem egy egyszemélyes project, Cen’? Remélem, hogy van segítséged is! (Nem csak a trakira gondolok.)
Ezt most találtam. Éppen egy évvel ezelőtt írtad 🙂 :
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1680346448662765&id=913824748648276
Edit! Ibolya megosztotta a face-en tavalyi megosztását. 🙂 Én az Ibolyáét idén. Te itt idézed, tehát körbeértünk . Cen meg előre halad. Tavaly a Szajkó Szakik segítségére számított, idén meg a meglévő Juhar Magoncokat fogta hadra. Ők biztos, hogy segítik a munkáját! A képeken nem látni több erős férfikezet a sajátján kívül… ?? De majd megtudjuk, ha “előjön” egyszer. 🙂 Tegnap még köszönt nekünk, úgyhogy él és dolgozik, rendületlenül. 🙂
“előjöttem” 🙂 🙂
No, azt hiszem, most értünk igazán körbe, Viki, merthogy Cen’ is idehozta ezt a régi posztot az oldalára! 🙂
🙂 🙂 🙂
De bizony, javában egyszemélyes 🙂 – na de hányan sétálnak majd a fasorok alatt cirka 100 év múlva 🙂 🙂
Remélem, lesznek még olyanok kb. 100 év múlva, akik sétálhatnak majd alattuk, és hogy meglesznek még a fáid is akkor!
Ezt én már nem fogom megtudni, de ha 10 év múlva megmutatod őket és én láthatom, annak is nagyon örülök majd! 🙂
100 év múlva én sem látom már – a 10 év sem kevés, akkor már egészen látványos lesz a változás. Kívánom mindannyiunknak, hogy lássuk 10 év múlva 🙂
Úgy legyen! 🙂
Te még többször 10 év múlva is gyönyörködhetsz a fáidban Cen’, ha vigyázol magadra, és csínján bánsz az ilyen erőltetett menetes projectekkel.
Vajon mikor járunk jobban? Ha megpróbálunk minél többet belesűríteni az életünkbe, miközben lehet, hogy ezzel lerövidítjük azt, vagy ha kényelmesebb tempóban, de esetleg tovább élünk? 😐