2019.01.05. 🙂 🙂
A GALÉRIÁT AZ ÍRÁS ALJÁN TALÁLJÁTOK 🙂
Bizonyára sokan láttatok képeket a jeges Balatonról a napokban. A Balaton még mindig elsősorban nyáron fontos a többség számára, holott ősztől tavaszig sok szempontból jóval érdekesebb és látványosabb.
Ahogy a sláger mondja: „Nekem a Balaton a riviéra” – nekem viszont a Balaton a sarkvidék.
Kevesen tudják, hogy a Balaton októbertől a nálunk átvonuló sarkvidéki madarak pihenő- és gyülekezőhelye. Ebben az időszakban ritkaságok sorával találkozhatunk a vízen. Erről később szintén írok még. Ha pedig beáll rajta a jég, anélkül pillanthatunk bele a sarkvidék kulisszáiba, hogy sok ezer kilométert utaznánk. Persze, embere válogatja, engem biztosan elemi erővel vonz a balatoni jégmező.
Nemcsak azért, mert erősen emlékeztet a valódi, sarkvidéki jégmezőkre, hanem mert sok szempontból annál vadabb és kiszámíthatatlanabb is.
Ez a fotó még tavaly készül Fonyódligetnél 🙂 (Fotó: Centauri)
A Balatonon elképesztően sokféleképp állhat be a jég. Nehéz is volna választani, melyik formáció a leglátványosabb, de ha a legnépszerűbbet keressük, akkor talán arról kell beszélni, amire ezen a hétvégén számítottam, és ami részint be is következett, és amiről pár képet láthattatok is a neten (más portálokon). Amikor először a part jegesedik fel, míg a Balaton vize szinte jégmentesen dühöng. Sajnos, az egyre enyhülő telek miatt, jégmezőben is egyre ritkábban gyönyörködhetünk, de még inkább kivételes, csak 3-4 évenként látható-fotózható jelenség, amikor a Balaton jégburokba von a parton mindent.
Ehhez ugyanis viszonylag speciális helyzet kell.
Ha a még nyitott Balatonra viharos széllel csap le a kemény hideg, akkor a parton jóval hamarabb fagy, mint a vízben. Ilyenkor a Bakonyról lezúduló szél magasra korbácsolja a hullámokat, a déli part valóságos ostrom alá kerül, a partnak vetődő hullámok vizét a szél a part fölé sodorja, rá a padokra, kövekre, lépcsőkre, növényzetre, ahol az rögtön kifagy. Látványos és lenyűgöző jégvilág jön így létre.
Fagyos teleken szinte mindig előfordul, hogy az első jégtáblákat a szél szintén a déli part felé tereli, és ott hatalmas torlaszokat épít, kinyomja őket a kövezés fölé, a partra is. Néha a már szinte zárt – ám még viszonylag vékony – jégmezőt is képes a szél feltörni, és az egészet a déli partra tolni.
Ezek a jégformációk gyakoribbak, mint a vízpermettel létrehozott jégvarázs, szerencsés esetben a kettő ötvöződhet is.
Itt már látható, hogyan “kúszik fel” a jég a növényzetre 🙂 (Fotó: Centauri)
A hét utolsó napjainak előrejelzései, és az első nyilvánosságra került fotók azt ígérték, hogy ebben a jégvilágban gyönyörködhetünk a hétvégén, mint oly sokszor már, ezért indultam tegnap jégtúrára. De már péntek este tudtam, hogy érhetnek meglepetések, leginkább azért, mert havazást ígértek. Legyen ugyanis bármilyen látványos a part jegesedése, borús időben, főként, ha már hó is fedi, sokat veszt fényéből és jóval kevésbé fotózható. Reggel ezért még hezitáltam is. Ráadásul az indulás előtti percekben eleredt a hó.
Így lett a jégtúrából hótúra – de nem bántam meg.
Először is: a Balaton déli partját – legalábbis Keszthely és Fonyód között – egyáltalán nem „verte fel” a jég annyira, mint gondoltam. Az erős szél megvolt hozzá (bár tegnap már szélcsend honolt), viszont nem volt elég hideg. És mire elértem a Balatont, hó lepett be mindent. A havazás azonban, legyen bárhol, mindig szép. Épp a szél miatt arra nem is számítottam, hogy a víz mutat majd szép jégformációkat, s úgy is lett. Van már némi jegesedés, de ez még semmi. Keszthelynél inkább csak kásásodik a víz, a déli part mentén pedig szinte csak mutatóban akad jég.
Mit lehet tenni ilyenkor? Témát váltunk 🙂 Nem a Balatont fotóztam – nehéz is lett volna, hisz például Fonyódnál olyan hófelleg fogadott, hogy a tóból szinte semmit sem láttam –, mint inkább a Balatonparti életet, különös tekintettel a madarakra (és emberekre).
Az a vad és részvéttelen észak várat még magára, amit oly nagyon kedvelek, de azért a parton nyüzsgő sirályok és hattyúk közé hasalva mégis úgy éreztem, hogy legalább egy kicsit bekukucskálhattam a magasészak kulcslyukán, és benézhettem megint, ezredszerre is, a madarak világába.
Végül is örülök. Havazásban épp a fent leírtak okán ritkán fényképezem a Balatont – így most egészen más hangulatú képeket kaptam, mint amikor ragyogó napsütésben fotografálom a jég ezernyi megnyilvánulását. Fogadjátok szeretettel ezt a röpke válogatást. Feltett szándékom, hogy az idén visszatérek még nagy és örök szerelmemhez, a téli Balatonhoz, s hozok további képeket. Több mint 20 éve mindig eljön az a pillanat, amikor úgy érzem, mennem kell, megint, és lőni még pár képet, mert belőle, északból, a jégből, a szélből, madarakból, azokból a formákból, hangulatokból és színekből sosem elég.
Néha sokat kell várni rá, hogy végre megjelenjen a Balatonon a jég – de ez a várakozás is szép 🙂 2017. (Fotó: Centauri és tsa.)
A téli Balaton is drog, méghozzá a legjobb fajtából, erős, ütős, hallucinogén cucc. Az ember épp csak a partjára ér, épp csak lehasal a hóba, épp csak kattint párat, és máris azt képzeli, a Spitzbergákon vagy Grönlandon hasalt el,
és ahogy az Erős északi szél című novellában is írtam, végül hajszál választja el attól, hogy maga elé képzeljen egy véres pelerinben előcammogó jegesmedvét. 🙂
A tegnapi fotókat galériaként rakom fel. Kattintsatok az első képre, és lapozgassatok 🙂 – s legyetek oly jók, osszátok meg másokkal is. 🙂
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/elet-a-jegen/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/a-balaton-uvegkoporsoja/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/a-nagy-jegtrukk/
http://https://centauriweb.hu/archiv/sajto/a-balaton-jegen-fozott-levest-a-magyar-kalandor-bors/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/eros-eszaki-szel/
Megint az első kép, Cen’ a hattyú ahogy észrevesz, ahogy rádhajol, ahogy…. ♥
Az egyik gyűrűjét úgy olvastam le, hogy hozzá hasaltam, és mivel nem láttam rendesen, óvatosan elfordítottam a gyűrűt – és persze hagyta. Tudjuk, hogy ezek a hattyúk nagyon kezesek, annak idején volt is a kezem között jó pár, még abban az időben, amikor a hattyúk jelölése épp csak megkezdődött nálunk, de ez akkor is királyság 🙂 Amúgy a hattyú illata – bár ezt nemigen tudja senki, hisz kevesen szagolgatnak hattyút 🙂 – rendkívül finom. Szinte elálmosodik tőle az ember. Ebből következően a hattyú is drog. A látványa önmagában is – az illata főként, az már aranylövésnek is elmegy 🙂
Hűha, Cen’! Nem hiszed el, de érzem azt az illatot, amiről mondod a magadét, a megdolgozott, megszenvedett Csodát. szeretkezés is lehet(ne). A gyerekkor ez, nekem, így, egy az egyben, kedves, Cen! Nagyon nagyon köszönöm a kék Gyerekeket, az enyéimet, az Enyém! Aranylövés nekem… Cen, madártudós, hattyúszerelmes, illatot vevő (lövő) Fiú! Cen’! túlbeszéltem, naés? Mondd, semmi baj 🙂 🙂 ma tényleg belehasaltál a hattyúillatba, szerelmes madaraidba, Cen, és olyan nagyon jó látni ezt
végignéztem többször is
és legszebbek a kékek, édesdrága Cen’, a KÉKEK
nahát, tudsz valamit, emlékszel valamire – mert a legkedvesebb három színem a fehér, fekete és kék; ezek együtt nagyon szépek, és hála a parton sétálóknak, lőhettem most is olyan képeket, ahol ez a három szín dominál 🙂 megaztán a fehér árnyalatai – havazásban leginkább ez a szép…
“legalább egy kicsit bekukucskálhattam a magasészak kulcslyukán, és benézhettem megint, ezredszerre is, a madarak világába.” Köszi, Cen’, hogy most minket is magaddal vittél ! 🙂
Káprázatos sirályok, récék, hattyúk és egészen bravúros az a közeli a jelölt hattyú lábairól és habos, hófehér pendelyéről! Óriási élmény, ezt élőben is látni kell, hála érte! 🙂
Nekem öröm, hogy mutathatom is 🙂
Nem lepődnék meg, ha a kábulatod még ma is tartana. Hihetetlen pillanatokat sikerült megfognod. Ha ilyen élmények, érzések kerítik hatalmukba az embert, nehéz tőlük szabadulni. Látványos, szép fotókat hoztál. Mielőbbi visszatérést a jeges Balatonra! 😊
Jó, hogy tegnap mentél, ma már csak sártúra lett volna. Gyönyörűek a sirályok is! 🙂 Nekem minden évszakban kedvenceim. Itt is vannak olyan hattyúk, amik nagyon kezesek, mert nyáron etetik az emberek, de vannak nagyon félénkek is, főleg amikor nevelik a csemetéket. A fotózás komoly függőséget okoz, én tudom. Most épp elvonási tüneteim vannak, mert szét kellett kapni a gépem. Nem tudom lesz-e még belőle használható masina. 🙁
Legyen, Edit, legyen!
szívből kívánom ♥
Köszönöm Viktória!
A havas piros bogyós kép változatlanul a legnagyobb kedvenc:-) No meg a lila mozaikos kérges hattyúláb:-)
Január 12-e van. Jack London születésnapja.
Két évvel ezelőtt ezzel a fb poszttal emlékeztünk az egy évvel azelőtt történtekre – a Jack London túrára:
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1354918271205586&id=913824748648276
Köszi, Edit! Hiszed vagy sem, számítottam rá, hogy hozol ma valami ilyesmit 🙂 Nem feledkeztem meg Jackről én sem 🙂
Köszi, Edit! Hiszed vagy sem, számítottam rá, hogy hozol ma valami ilyesmit 🙂 Nem feledkeztem meg Jackről én sem 🙂
Köszi, Edit! Hiszed vagy sem, számítottam rá, hogy valami ilyesmivel érkezel ma 🙂 Én sem feledkeztem meg Jackről 🙂
😮 Elhiszem! (És nem csak azért, mert háromszor is mondod. 🙂 )