2020.05.23. Itthon (Fotó: Centauri)
2020.05.24. Egyre többet és egyre nagyobbakat sétálok. Régen is szoktam (ITT), nemcsak a kertben, hanem az egész birtokon, de mostanában többet. Lassan azt mondhatom, rendszeres szokásommá vált. Ha fáraszt már a monitor, megyek egy kört, aztán még egyet; bejárom innen is, onnan is. Zárulnak a lombok már sok helyütt, a kert lassan átalakul labirintussá. Legalább öt helyen már kis alagutak képződtek a lombok alatt. a sok séta talán lélekállapot kérdése is, ugyanakkor az is igaz, hogy most látom végre azt, amit 10-15 éve elképzeltem. Gyönyörködöm, hogy mekkorák lettek a fák. Szinte észre sem vettem.
Tegnap este a szokottnál is többet keringtem az udvarban, ma hajnalban pedig a birtokon is.
Már tegnap este is tettem egy kisebb kört a kerten kívül. Legtöbbször a kertet mutatom, holott legalább olyan fontos az is, ami körbeveszi. Fogadjátok a tegnap esti képeket – némi kommentárral.
A cserszömörce vörös változata májusban is épp olyan remek színeket ad, mint ősszel. Pár éve úgy hoztam egy tövet a kút mellé, hogy azt mondták, lassan nő. Hát ez nem. Évente métereket megy felfelé, és gyönyörű.
Ősszel szoktam levélerezeteket fotózni (ITT), de a cserszömörce májusban is “őszi” témát kínál. Szeretem. Kell még belőle. Sok.
A cserszömörce mellé társult az utóbbi években bodza és vadcseresznye is – jó kombó 🙂
A szömörcétől és a kerekeskúttól pár lépésnyire a gyepben új virágok nyílnak. Korábban mutattam, mennyire elszaporodott az udvarban a boglárka (ITT). A képen látható apró sárga virágok hasonlatosak a boglárka virágához, de ezek pimpók. Pár éve terjednek ők is. Alacsonynövésűek, kúszók, a nyírást sem bánják. Jöjjenek csak!
Ugyanott a liliomfa lombja – sosem volt ennyire dús, mint az idén, holott aszály van.
Szépen hajt már a normand fenyő is – van az udvarban, ha jól számolom öt. Több kell!
A szomorúfűz mára felvette a klasszikus formát, és valóban annyira búbánatos, amennyire egy fűz bánatos lehet. Rá mindig különös szeretettel nézek, mivel siheder korában, amikor már jó csuklóvastag volt, derékba törte egy vihar. Az esélytelenek nyugalmával egy erős bambusz segítségével szabályosan sínbe raktam. Két év alatt visszaforrt! Ma nyoma sincs a hajdani törésnek. Ő az első, amin fagyöngyöt találtam a kerten belül. A lombja alatt ma már eltűnhet az ember. Üldögélésre csábít, jegyzetelésre, írásra. A jobb oldali lucfenyő kör az idén teljesen zárult. Már csak ott van kijárat, ahol kihagytam az ültetéssel 5 lépést.
A lucfenyők köréből már csak itt lehet kilátni. A kör közepén álló két nyírfa elbírja a függőágyat is. Külön grotta ez, elvonulásra.
A luc kör egész nap árnyékos, de alkonyatkor gyönyörűek a beszüremkedő fények
Talán a vérmogyorók nőttek a legtöbbet az utóbbi három évben, és ami az átszüremkedő fényeket illeti, ők sem panaszkodhatnak. Az a legszebb, hogy már termést is hoznak, s a minap felfedeztem egy suhanc vérmogyit a közelükben. Szaporodnak is tehát, és mi lehetne ennél jobb?
Ezt ritkán mutatom, pedig fontos. Ez itt a szűken vett kert és a mellette található kis rét határa. A jobb oldalon a kerítésen is átnövő babérmeggyek friss hajtásokkal, rögtön azután természetes magasfüvű rét (mezei poszátákkal, fürjekkel és tücskökkel). Ez mutatja a leginkább, hogy ha az udvarban nyírok is, pár méterrel arrébb bárki menedéket talál. Egyébként pedig két különböző élőhely (rét és gyep) találkozása mindig gazdag élővilágot eredményez.
A kertet övező körülbelül 2 hektárnyi területen a fűfélék uralkodnak, csenkeszek, tippanok, perjék. Sajnos fűfélékben harmatgyenge vagyok – nagy adósság végighatározgatni, hogy a kerítésen túl mi minden nő.
Ökológiai szempontból a birtok egyik legfontosabb jellegzetessége, a magasfüvű rét és a bokrosok váltakozása. Bokorsorok ültetésével mára gyakorlatilag a kertet összekötöttem ezzel a biotóppal. A kerti bokorsorok mára akkorák, hogy épp úgy adnak fészkelőhelyet, mint a természetes kökényesek. A babérmeggy sorom ráadásul alig pár lépésnyire van a kerítés túloldalán természetes úton kialakult hatalmas bokrosoktól. Be is jönnek a kertbe a mezei poszáták, akik szokatlanul sokan vannak az idén. Területen belül 5-10 párral büszkélkedhetek. (Írok majd erről is 🙂 ) Régen még karvalyposzátáim is voltak.
A kert még messzebbről. Itt legalább négy, markánsan különböző élőhely találkozik. A távoli fák a kert fái. Előttük magasfüvű rét, jobb oldalon egy 200 méter hosszú, hatalmas lucokból álló fenyősor, és ami nem látszik, a kert fái mögött rövid füvű, legeltetett gyep. A négy élőhely – “fenyves”, liget-kert, rét és gyep – egyenként is remek. Együtt azonban olyan fajgazdagságot eredményez, ami azért a legjobb helyeken is ritka.
A rét szélében telepedett meg a margaréta – imádom. Az utóbbi években a kerten túl is egyre több a virágos növény. Halkan jegyzem meg, hogy egy jó rét kialakulásának feltétele a kaszálás.
A rét egy fürj szemszögéből 🙂
Szép virág, mely 3-4 évenként szinte ellepi a kis rétet, de ahogy a neve is mutatja, nem igazán örülünk neki nagy tömegben: ő a kaszanyügbükköny. Elég agresszív gyomfaj.
Nem tudom, mi annyira jó benne, de margarétából sosem elég. Elviselném, ha beborítana pár hektárt. – Hajrá margaréta!
Kis terület, de akad pár négyzetméter az egyik kocsibejárónál, ahol nem él meg szinte semmi. Ezt moha borítja, az aszály miatt most csontszáraz, amúgy ez is szép, ráadásul kora tavasszal ugyanitt ködvirág apró fehér virágainak tízezrei fehérlenek. Örülnek ezeknek a fenyéreknek például a gébicsek, de most, dürgés idején a fácánkakasok is örömmel pöffeszkednek ezeken a nyílt és kopár helyeken.
A kerten belül is akad, de ott erősen kordában tartom, máskülönben hamar eluralna más növényeket, de a bokorsorokban szép számmal nő a gyepürózsa, a “csipkebogyó-bokor”. Remek fészkelőhely, különösen a tövisszúró gébics számára, ilyenkor szépek a virágai is, az őszi csipkéről nem is beszélve.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Csodaszép! 🌼🐦🌳👏👏👏🌼🌼🌼
Perfect day!
🙂 🙂
Nem találom a megfelelő szavakat, amelyek kifejeznék azt a vizuális uélményt, amit megmutattál nekünk. Visdza mentem a “Velem történt” – hez is, a fénysugaras kép amit valaki Rólad készített, azt hiszem gyönyörű égi koronája a kertednek. Mennyi munka, mennyi szépség s biztosan mennyei érzés sétálni ott.
köszönöm 🙂 🙂
Jó volt nálad ismét! 🙂
Tagnap és ma, én is tettem pár kört a kertemben, fotóztam is, mert megígértem Szabó Editnek, hogy megmutatom az én másfél hektáromat, egy részét már látta minap. A pimpók nálam is nyílnak, és rengeteg a fehér here, de van több hívatlan növény, amit sajnáltam kiszedni, pl. nagy bakszakáll, és madársóska, pénzlevelű lizinka, de vannak olyanok amik még nem bontottak virágot, de hamarosan fotogének lesznek. A fáim is szépek, de hozzád képest én csak amatőr tájépítő vagyok. 🙂
küldhetnél pár képet nekem is a te kertedről 🙂 🙂
Rendben, küldök, de nem ígérem, hogy még ma. 😀