• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Teljesen kizárt, hogy ezt tudnád a töltött káposztáról!

 töltött káposzta

Teljesen kizárt, hogy ezt tudnád a töltött káposztáról!

2020.12.26. Sajnos ezt is el kell mondanom mindannyiunk érdekében, hisz mindmáig előfordul, hogy valaki karácsonykor sem eszik elég töltött káposztát. Tegnap kifejtettem, miért életbevágóan fontos a bejglifogyasztás, ma nézzük a töltött káposztát! Szemben a bejglivel, a töltött káposzta elsőrangúan nem ásványi anyagai révén fejti ki jótékony hatását. Természetesen számos létfontosságú nyomelemet találhatni benne, a káposztában csakúgy, mint a rizsben vagy a készítése során használt fűszerekben, ám hatása nem annyira fiziológiás, mint inkább pszichés; a töltött káposzta ugyanis leginkább gasztro-pszichedelikum, de ellentétben a kábítószerekkel, nem tudatmódosító anyagokkal ér el hatást.

Köztudott, hogy a karácsony számos szokása német nyelvterületről terjedt szét a világban, így például a karácsonyfa-állítás is. Kevesebben tudják azonban, hogy német nyelvterületen a gyermekáldás szimbóluma – a magyar hagyománnyal ellentétben – a káposzta. Míg a magyar gyereket a gólya hozza, a német gyereket káposztában találják. A káposzta tehát a német hagyományban az élet bölcsője. Aligha kell magyarázni ezek után, hogy a töltött káposzta milyen erős szimbólum; de ebbe a körbe kell sorolni a szőlőlevélbe tekert ételeket, s bármit a világ bármely táján, amit levélbe töltenek.

A káposztába töltött rizsszemek termékenység szimbólumok is, ugyanakkor azt jelképezik, milyen sok apróságból áll össze az életünk; a hús és tojás (utóbbi megint csak termékenység szimbólum) mint kötőanyag arra utal, hogy lett légyen az életünk bármennyi elem összessége, ha nincs megfelelő kötőanyag, nincs eszme vagy hit, mely összerendezi és egységes közeget ad neki, akkor szétpereghet az egész élet. A hús és a tojás tehát a spiritualitás jelképe a töltött káposztában. A fűszerek egyértelműen arra utalnak: számos apróság lehet az „élet sója”, s ezek nélkül az élet ehetetlen étel.

A töltött káposztánál nem lehet nem észrevenni, milyen hangsúlyos a fűszerezésében a bors; ez nem mást fejez ki, mint azt a dialektikus életszemléletet, mely szerint a jó elképzelhetetlen a rossz jelenléte nélkül, és fordítva, sőt ebben a duális együttállásban akár a rossz (a csípős) jóvá is válhat. Az édes élet (dolce vita) és keserű-csípős élet dichotómiában nem kell sokáig keresgélnünk az édes képviselőjét sem: ami pedig a paradicsom – mely egyúttal erős utalás az elveszett Édenkertre is, amint legalább ennyire erős utalás a bors a tisztítótűzre, illetve a kárhozatra (nem véletlenül mondjuk egy túlborsozott töltött káposztára, hogy „pokoli erős”. A töltött káposzta rendkívül gazdag és összetett szimbolikájára jellemző, hogy a menny és pokol dichotómiából fakadó feszültségekre is választ ad, amennyiben szokás nyakon csapni az egészet tejföllel. Az üzenet itt is egyértelmű: ha a jó és rossz, menny és pokol küzdelme az életedben – a káposztádban – elviselhetetlen mértéket ölt, van megoldás; az egészet enyhíti, lesimítja a tejföl, vagyis a: kegyelem.

Minthogy a tejföl tejtermék, hasonlóan a tojáshoz, a termékenység, a gondoskodás, az anyai szeretet és születés szimbólumkörében találjuk, így mikor az elkészült töltött káposztát nyakon vágjuk két kanál tejföllel, akkor a töltött káposzta teljes jelentéstartalmát megjárva akaratlanul térünk vissza a kiinduló pontra, a káposztához, az élet és az élet keletkezésének misztériumához, így mintegy teljes létkört írunk le még mielőtt egy falatot is ettünk volna.

Nem csoda hát, hogy a töltött káposzta olyan mélyen gyökeredzik a hagyományban, a kollektív tudatalattiban, hogy még ha a fentieket nem is tudjuk, fogyasztása egyfajta mély, filozofikus megtisztulás rítusa voltaképp, mely nem fiziológiai hatások, hanem a kollektív tudatalattiban szunnyadó, ám életbevágóan fontos, mozgósító szimbólumok révén aktivizálja életkedvünket, az pedig végső soron akár kedvező fiziológiai folyamatokat is beindíthat.

Így hát a töltött káposzta fogyasztása több mint kívánatos, nemcsak karácsonykor, de az év fennmaradó részében is, hogy a környező világgal legelevenebb kapcsolatunk, az evés során, egy füst alatt eljuthassunk a spirituális megújulás útjáig; s amikor újra és újra repetázunk, mint egy imamalom forgatásakor, módosult tudatállapotunk révén egyre magasabb és magasabb létállapotok szintjére emelkedhetünk – a töltött káposzta révén. Elégséges töltött káposzta fogyasztása esetén ebben az emelkedésben olyan szintet is elérhetünk, hogy végül nem másutt találjuk magunkat, mint az örök Nirvánában; egy tál örök töltött káposztában.

Mondanom se kell, hogy amennyiben valaki ugyanezen alapanyagok felhasználásával rakott káposztát vagy úgynevezett „lusta asszony káposztáját” készít, annak milyen romboló az üzenete, hisz a szétesett, rendezetlen élet szimbólumává válik az egész étkezésünk.

Végül jó tanácsként annyit jegyeznék meg: a fentiekbe azért csak módjával csavarodjunk bele – mert még becsavarodunk egészen.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
Slider

Slider

Slider

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*

                         

    5 Comments:

    1. Ibolya Nagy

      😂😂😂 Köszi, Cen’!🤗

    2. Salamon Éva

      Most már egészen más megvilágításban látom azt a reménytelenül nagy fazék töltött káposztát, amit főztem és amivel harmadik napja küzdünk (sok egyéb mellett). Más dimenzióba került a becsületbeli ügy, hogy legalább napi négy gombócot legyűrjünk belőle :)))

    3. 😂😂😂Csúcs. Én egészen belecsavarodtam a tejfölmentes változatba😂

    4. Korpás Márta

      Nagyon kedveljük a töltött káposztát, füstölt hússal, tejföllel együtt. Egyszer, már nem tudom mely vidéken, ebédre kaptunk, de nem rizs, hanem búzadara volt a töltelékben. Eléggé meglepődtem. Nem volt rossz, de nekem mégsem ízlett annyira.

    5. Marsovszki Viktória

      🙂 🙂 🙂 🙂 🙂
      finom

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük