• Slider

Milyen a könyvszerető ember? – Gutenberg galaxis

Fotó: Centauri

A könyvszerető ember virtuális térben volt már akkor is, amikor a virtuális tér fogalma még nem létezett. A könyves ember – akár írja, másolja, olvassa, őrzi a könyvet – progresszív.

Ő mozgott mindig leginkább abban a térben, ahonnan látni a múltat, a jelent, és a legnehezebbet: a jövőt. A könyvek virtuális tere – nevezzük Gutenberg-térnek – jóval idősebb, mint a média vagy az internet virtualitása. Az internet emberét nem érdekli az idő, nem számol azzal, hogy mi történik majd, ha jön egy hosszú, korszakhatárt jelentő áramszünet. A Gutenberg-tér embere viszont ötszáz éve épp úgy számolt az idővel, mint tegnap, és amint holnap is számolni fog.

Biztosítékot akar, minőségre törekszik, rendszerez és védelmez. Most épp háttérbe szorul, de nagy szükség van rá most is, és még nagyobb szükség lesz rá egyszer megint.

Megeshet a jövőben, hogy ölni tudnánk egy könyvért, persze csak idézőjelesen, hisz a könyves ember az élet oldalán áll. Lehetséges, hogy amint papirusztekercsekkel kezdődött a történetünk, úgy azzal is ér véget. Utólag a Gutenberg-tér bizonyul majd a legtartósabbnak, és a gutenbergi ember bizonyul a legelőrelátóbbnak. Hiszek benne, hogy a könyvszerető ember épp úgy ért most engem, amint ötszáz éve is értett volna.

Jól tudja, hogy a jelen virtuális nyelvét hamarosan nem beszéli senki, ám a miénket, a Homo gutenbergii nyelvét, a világ minden táján, ezer év múltán is érteni fogja valaki.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/konyvkritikak-konyvajanlok/

http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madaretetessel-kapcsolatos-irasok/milyen-madarakat-eteto-ember/

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/tintaver-hogyan-lettem-iro/

http://https://centauriweb.hu/archiv/interjuk/irodalmi-jelen/

http://https://centauriweb.hu/archiv/kotetek/dragako-es-kezirat-az-olvasoknak/

http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/a-tudas-varazs/

15 Comments:

  1. Szabó Edit

    Gutenberg-tér. Ez tetszik! 🙂
    Olvasás közben eszembe jutott, hogy hasonlóan írtál egyszer a madarakar etető emberről is. (Aztán lejjebb görgetve láttam, hogy neked is eszedbe jutott. 🙂 ) Kíváncsi lennék, hogy ennek a két halmaznak mekkora lehet a kőzös része.

    • Viszonylag nagy. Azért merem ezt állítani, mert a madáretető-térképes időből vannak erről tapasztalataim. 🙂 Most egy kicsit (nagyon) “bekönyvtárosodtam”, de aggodalomra semmi ok, folytatódik minden, jönnek szépen sorban az egyéb írások is. 🙂 🙂 De hála az égnek, most ez aktuális, és rengeteg könyvtáros látogat ide, még ha visszafogottabbak is, mint amilyenek ti, “törzsolvasók” vagytok. 🙂

  2. Ibolya Nagy

    Nagyszerű poszt, tele találó kifejezésekkel!
    A Gutenberg – térben lenni jó! 😍

  3. Nagyon tetszik! 🙂

  4. Gutenberg-tér! A biztos menedék a zűrös napok elől.

    • igen, épp erre gondoltam, amikor ma felraktam két új részletet a Jákobból 🙂 (Nem tudom láttad-e) Jack Londonnál ez fokozottan igaz. Ha nincs a Webster úti könyvtár, akkor a fiatal Jack London valószínűleg elkallódik; így is majdnem elnyelte az alvilág; így meg, hála a könyvtárnak és egy könyvtárosnőnek azt lett belőle, akit ma Jack Londonként ismerünk. Mert menedékre talált, egyrészt – másrészt, mert volt valaki, aki ablakot nyitott neki a világra. 🙂

  5. Marsovszki Viktória

    Sebaj, ha bekönyvtárosodtál, Cen,. ennél rosszabb függőség soha ne ragasszon pókfonálra senkit! 🙂 A dolgozószobád könyvsugárzóval van fölszerelve! 🙂
    Ezeket egyenként megfogtad, vagy kis stócokban raktad egymásra, gyönyörködtél bennük, kinyitottad őket… beporoztak, no! 🙂 (Bevallom, engem is megrészegített a látvány). Vélhetőleg megtermékenyítenek, segítségedre lesznek az írásban. Most nagy dózisban kaptad az “anyagot”, és nagy dózisban fogod ezt papírra vetni!
    Elsó lépcső: a könyvtárosok dicsérete. 🙂
    Figyelem további lépéseidet. ♥ 🙂 🙂 🙂
    És egyre a Jégvágó kezdősori ugranak be.
    “Basszus annyit olvasok… ”
    Éljenek a Könyvtárosok, éljen Ina Coolbrith!!! 🙂
    És azonkívül mindenki, aki olvas, vagy könyvet dédelegt netán. 🙂

  6. Már régóta zavar ez engem. Hogy a rengeteg elektromos jelből végülis egy zajos halmaz lesz csak, nincs életidő se arra, hogy az értéket ebből valaki kiszelektálja. Aztán igen, az internet nagyon is felejt, képes rá. Például amikor megszűnt a freeblog, akkor simán elvesztettem életem első blogját, az internet pedig csak az utolsó főoldalra emlékszik belőle 😀 Tök jók a zenestream szolgáltatások, használom is, de ha egy tíz éve hallgatott zenét szeretnék, nincs előttem a CD, eszembe sem jut, hogy volt olyan. Miközben iszonyat mennyiségű új zenét lehet hallgatni, a hallgatott zenéim változatossága mereden csökkent.

    • Az internet amolyan gyorskajálda. Épp annyira egészséges a pszichének, mint amennyire egészséges a hamburger és sültkrumpli a testnek. Tudom, mert hajlamos vagyok rákapni én is, a hírfogyasztást viszem néha túlzásba, de aztán hamar belátom, hogy semmit sem tanulok belőle, fel is hagyok ilyenkor vele, de ha például mégis szeretnék valamit hallgatni, teszem azt főzés közben, akkor dokufilmeket nézek. Ezekből rengeteget okul az ember akár palacsintasütés közben is. Zenében viszont nekem sokat hoz a net, főként olyan műfajokban, melyek a cédétáramban alulreprezentáltak, ilyen a jazz vagy a klasszikus zene. De egy könyv kívül áll mindezen. A könyv intim együttlét. Az internet – használja az ember bármilyen körültekintően – képtelen erre. Az intimitás nem csak annyit jelent, hogy más érzelmi viszony, más hangulat, hanem azt is jelenti, hogy jóval intenzívebb, elmélyültebb, és így jóval hatékonyabb is. A hatás nem vész el később se. Azt hiszem épp ez az intimitás az oka annak, hogy olyan lakást én speciel képtelen vagyok szépnek vagy barátságosnak látni, ahol nincs legalább egy hatalmas könyvespolc. Tévét pedig már 20 éve nem nézek, így egészen minimális a reklámszennyezettségem. A neten is ott vannak, de ott többnyire figyelmen kívül hagyhatom őket. 🙂 / S még annyit: nyilván valamelyest reménytelen vállalkozás, de igyekszem ezt a honlapot úgy berendezni, s olyasmivel kibélelni, mintha egy barátságos, könyvekkel zsúfolt öreg lakás volna – kilátással, nyitott ablakkal, nyitott ajtókkal a vadonra.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük