Kép: vadkamera ma hajnalban – 2020.11.28.
2020.11.28. Nézd az oktondi állatot!
Ó, mit vett a vadkamera! Nézd a gyanútlan állatot! Csak áll ott, és nem ért semmit. Azt legalábbis nem érti, hogy a bánatba nem vesz a kamerája semmit, most már bő egy hete. Napról napra jobban csodálkozik, ma hajnalban meg, amikor azt látta, hogy már a búza sem fogy, belegyökeresedett az értetlenkedésbe. Közelebb ment az egyik kupachoz, és csak bámult a kora reggeli egyhangúság közepében, s nem hitt a szemének. Szegény oktondi vad, még ruhát se vett magára; épp csak magához tért valamelyest, még az életben maradáshoz szükséges kávéját se vette magához, csak úgy, félholtan, köpenyben, mamuszkában kicsoszogott a vadetetőig, mert azt gondolta, nem volt éjjel se harmat, se dér, akkor talán majd most! Megtörik az átok, és végre lesznek felvételek; szarvas, őz, fantomszarvas vagy fantomőz, vagy egyszerűen csak egy fantom; valami, bármi, akárki, akármi; de még csak fogyasztás sem volt. Közben meg szegény jóprémű oktondi megfeledkezik arról is, hogy amíg ő ott áll – bús bávatag –, addig a kamera dolgozik; készül is róla jó pár fotó, de mindegyik ugyanaz; ugyanott áll ugyanabban, s épp ugyanúgy; csak egy kicsit későbben meg korábban, de akár mint bármely monolit, oly változatlanul; jelezve ezzel is, hogy most már végképp nincs lövése semmihez és semmikor; úgy áll ott, mint aki álltában elaludt; sebaj, így legalább később, mikor visszabotorkál jellegzetes élőhelyének vackára, az íróasztal mögé, és a kártyát betolja kicsiny laptopjába, akkor legalább – sovány vígasz – megtudja, hogy ő még nem lett fantom; a szarvas, az őz, s bármi vad, s bármiféle éji lény láthatatlan, újabban legalábbis, na de ő, az oktondi papucsállat még látszik. „Látszom, tehát vagyok” – gondolja a vadkamera-man –, de akkor, aki nem látszik, miként van? Csak evésre van, s nem látszódásra? Vagy éjente csak evés van és semmi más?; úgy értve, nincs állat csak evés; nem vad van, csak az evés jelensége; ahogy a testtől szabadulhat a lélek, úgy tán a testtől szabadulhat az evés szelleme is?, s jön fel a mélyből, valahonnan éjente pár evés, s a búzának lába kél, a kamerán meg semmi? Belegondolni is rossz! Még jó, ha nem fut bele az ember egy csorda evésbe, hát még ha ivások falkái, ellések ménesei, s hadd ne mondjam még mifélék társulnak hozzájuk csak úgy önmagukba! Elfogyna az ember egy villanás alatt, s még azt sem tudhatná, hová lett voltaképp, hacsak óvatlanul meg nem ellenek belőle még vagy párat.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Hát ez zseniális, Cen’! A kép és a szöveg így együtt. 😂😂😂 Nem mellesleg nagyszerű az out fitted. A rénszarvasos mamusz már a múlté…
🙂 🙂
😀😀
Helyesbítenék: nem PAPUCSállat, hanem MAMUSZállat. 😉 🙂
Akkor a Mikulásnak most kék köpenye meg béléses zoknija van:-))) Igazi karantén style:-)))csupán a szarvasok meg a szán maradt a kocsiszínben:-)))
Nagyon kedves írás- a szarvasaid meg biztosan az erdőben lakmároznak a vadász barátaid is gazdagon megterítik a vadetetőket. Svédasztal az erdőben-ezért lettek hűtlenek hozzád.
De visszajönnek majd! 🙂 🙂 Lehet, hogy már ma reggel is lesznek fotók; bár éjjel megint köd volt. Szép vasárnapot!
-Lehet, hogy az állatok /is/ önkéntes karanténba vonultak? /Miután megfigyelték és értékelték a környezetükben élő emberek viselkedését – jobbnak látták “kezükbe” venni a sajét életüket – sorsukat – egészségüket? Sokkal intelligensebbek, bölcsebbek és “jobbak”, mint azt a mai ember gondolná…..Nagyon keveset tudunk Róluk, mert az ember eddigi létezése során egyre inkább szánalmas, önző önmagával volt-van elfoglalva….