2018.12.17. 1:23 Jaj, de nagyon dögös éjjelként kezdődik ez, és már épp elringatná magát az ember ebben, belerévülne-süppedne a tempós, nyugodt éjszakába, amikor rájön: Juj, de hisz ez Led Zeppelin! – és akkor emelkedik egyet a zene is, meg vele az adrenalin, lőttek a nyugalomnak, s az ember úgy dönt: üsse kavics, nem alszik ma sem, pörög inkább hajnalig, takarít az éj közepén, aztán megváloszalja a leveleket, és ír és ír 🙂 és él és él és él – úgy ahogy, valahogy, de ma, hajnalig, úgy tesz, mintha csak élne, bele a tökéletesen kerek és édes, hallucinogén semmibe, hosszan-gondtalan, finoman és kurva nagy erőkkel 🙂
Jeeee!
