Fotó: Centauri
VILÁGOT ADÓ VILÁGOK – ÓDA AZ ANYÁKHOZ
2017.05.07. Kinyitom a szemem: erdőt látok és mezőket. Behunyom: álmot. Kinyitom megint: csodákat. Becsukom: lehetőségeket. Játszok. Még mindig, akárcsak gyerekkoromban. Lehetetlen betelni ezzel. Nem tettem érte semmit, nem voltam jó vagy rossz, még a létezésem ötlete sem fogant meg, amikor már érdemesnek tartottak minderre. Örömöm tart még, s fikarcnyit sem csökken. Végtelen és titokzatos világot kaptam. Csodálkozom, kutatok, jövök, megyek, örülök, néha szomorkodom. Elfáradok, feltámadok. S mindezt egy anyának köszönhetem.
Talán nem is tudta, hogy egy új világot szül meg velem.
Univerzum több van. Épp annyi, ahány gyermek. Minden születésnél új univerzum örvénylik fel. Hogyan is mondhatnánk: „világra jön egy gyermek”, ha nem adunk neki világot? A világ nincs még készen, ne higgyétek. Minden születéssel új lehetőség kapujába ér a világ, s készen áll a változásra.
Volt egy pillanat az életemben, amikor rám tört a valószínűtlen vágy, hogy anya legyek. Férfilétemre. Tisztán emlékszem arra is, melyik kanyarban hajtottam akkor. Őrült tragédiának éreztem, hogy nem vagyok rá képes. Nem volna meglepő, ha egyszer megbizonyosodhatnék róla: abban a kanyarban dőlt el, hogy végül mégis író leszek.
Ez az egyetlen módja annak, hogy néha kicsit én is anya legyek.
Felhők jönnek-mennek, szél támad, majd szélcsend, és én mindezt látom. Azért láthatom, mert itt vagyok. Azért vagyok itt, mert megszülettem. Azért születtem meg, mert egy anya megadta ezt nekem.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Fotó: Centauri
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
