• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Harci delfinek az orosz-ukrán háborúban

Delfinek az orosz-ukrán háborúban

Nem szokatlan, hogy állatok is belekeverednek háborúkba. Ritkán esik szó róla, de a harcterek egyben élőhelyek is; Herszon* környékén például jelentős harcok folytak a tengeri kijáratért, a Dnyeper torkolatvidékén, a folyótorkolatok azonban gyakran jelentős madárélőhelyek is. Nemzetközi szinten is kiemelkedő bioszféra rezervátum Dobrudzsa, a Duna deltavidéke. Ehhez hasonlóan a Dnyeper torkolatánál is rezervátumokat találunk, de egyelőre (érthető módon) nem hallani arról, hogy az élővilágot miként érinti a háború.

Fekete-tenger Herszon rezervátumok madárvilág

Rezervátumok Herszon környékén, a Dnyeper torklatvidékén (Screenshot)

Delfineket öl a zajszennyezés?   

Az állatvilág háborús érintettségéről beszámoló első hír tegnap jelent meg: szokatlanul sok delfin pusztult el a Fekete-tengeren idén tavasszal (Guardien*). Főként a déli, bolgár és török partokon találtak az átlagosnál több delfintetemet, és a halászhálókba gabalyodott delfinek száma is megnőtt. Az okról senki sem tud semmi biztosat, de feltételezik, hogy a háború miatti zajszennyezés állhat a háttérben. Egyrészt az északi részekről dél felé menekülhettek a delfinek, másrészt a szokatlan erejű hangszennyezés, a robbanások zaja és az egyre intenzívebb szonárhangok* akár közvetlenül is pusztulást okozhattak. Van azonban ennek a hírnek egy hátborzongatóbb aspektusa is: előfordulhat, hogy a fekete-tengeri háborúban delfinek is harcolnak.

palackorrú delfin

Legismertebbe a palackorrú delfin, de ő kis számban él a Fekete-tengerben (Free photo)

Milyen delfinek élnek a Fekete-tengerben?

Három delfinfaj rendszeres. Legismertebb a palackorrú delfin, de ő nem gyakori. Jelentősebb számban él barna delfin, mely elszigetelt populációt alkot a Fekete-tengeren hatalmas elterjedési területéhez képest. A leggyakoribb a közönséges delfin. Valamennyi faj a partmenti vizeket keresi.

barna delfin elterjedés térkép Fekete-tenger

A barna delfin elterjedése (Forrás)

közönséges delfin

Közönséges delfin – a Fekete-tenger legelterjedtebb delfinfaja (Free photo)

Kényelmetlen téma

A delfinpusztulásról szóló hírek vagy nem említik, vagy csak érintőlegesen, hogy a Fekete-tengeren a delfinek a harcokban is részt vehetnek. 2018.05.16-án írtam már erről. Most talán nem számít PC-nek a delfinek harci kiképzését feszegetni, mivel állatok bevonása háborús cselekményekbe ellenszenvet vált ki a legtöbbekben, ebben a kérdésben pedig nem lehet kizárólag az oroszokat hibáztatni. 2018-ban még az volt a hír, hogy „nem hallgattak az oroszokra a gyilkosságra kiképzett ukrán delfinek” – ennek a címnek most nyilván rossz az akusztikája.

Elsőként eszünkbe villan Robert Merle Állati elmék (1967) című regénye. „A cetfélék kivétel nélkül értelmes lények, ám a palackorrú delfin magasan kiemelkedik közülük; eszményi tárgya a tudományos kutatásnak, mert rendkívül szelíd, kis testű és intelligenciája közel áll az emberi intelligenciához. Tudományos kutatások igazolják, hogy a „delfin képes elszigetelve kiejteni egyes emberi szavakat, amelyek értelmét is felfogja, de egyelőre még csak remélhető, hogy egyszer sikerül áttérnie a szóról a mondatra: ez a döntő lépés azután lehetővé tenné, hogy elsajátítsa a tagolt nyelvet.” Merle regényének főszereplői egy intelligens és szeretetreméltó delfin pár, már megtették ezt a döntő nyelvi lépést; és a regényben az emberek egyenrangú partnerei. Ám a szelíd, barátságos állatokat „az őrült emberiség katonai célokra akarja felhasználni.”

robert merle állati elmék

Vonzó intelligencia

Elterjedt nézet, miszerint az ember a legintelligensebb lény kerek e világon, holott ebben nem lehetünk biztosak. Ha erről folyó vitába keveredem – megesik rendszeresen –, az egyik érvet épp a delfinek szolgáltatják, tágabb értelemben a cetek. A fogas cetek (delfinek) épp úgy, mint a sziláscetek (bálnák). A legismertebb cet talán Moby Dick, akiről kevesen tudják, hogy nem csupán Herman Melville* fantáziája szülte, hanem egy valóban létező, és valóban legendás ámbrás cet volt. Mindez megérne még pár misét, de most csak annyit: magas intelligenciát mérő mutatónak tekintik a testméret és agytérfogat arányát, valamint az agy barázdáltságát.

ember és delfin agy

Forrás

A helyzet az, hogy a fogas cetek jó pár faja mindkét jellemzőben fejlettebb nálunk, ezért néhány kutató azt vélelmezi, hogy akár nálunk is intelligensebbek lehetnek. És ez nem csak vélelmezhető, hisz számos kísérlet mutat arra, hogy ezt a meglepően fejlett agyat használják is (az volna meglepő, ha nem használnák). Ez a páratlan és eleddig csak részben megfejtett intelligencia ihlette Merle regényét is; és ez ihlette az ukrán hadsereget is, amikor delfineket harcászati célokra idomított, de a delfinek harci idomítását nem az ukránok kezdték.

Szovjet, orosz és ukrán delfinek

Harcászati delfinekről számos hírt és cikket találunk bőven, de sok a találgatás. Nem csoda, hisz ezek kivétel nélkül titkos katonai programok. Könnyű belefutni összeesküvés-elméletekbe, ezért nézzük csak a tényeket! Alapvetően két nagyhatalom kezdett kísérletekbe, viszonylag korán, a hidegháború idején. A Szovjetunió 1973-tól a szevasztopoli tengerészeti bázison.

A szovjet birodalom felbomlása után a Krím Ukrajnához került, így a harcászati célra kiképzett palackorrú delfinek is,

ám a program a kilencvenes évek elején forráshiány miatt elhalt. Az ukránok egy idő után a delfineket eladták egy iráni delfináriumnak, de viszonylag hamar, 2000-ben újraindították a programot, szintén a Krímben. 2014-ben az oroszok elfoglalták a Krím-félszigetet, így hozzájuk kerültek az ukrán delfinek is. Tanulságos látni, hogy az orosz-ukrán kommunikációs háború akkortájt is a mai dezinformációs háborúhoz hasonlított. Az oroszok azzal vádolták az ukránokat, hogy a delfinek éheztek az ukránok ideje alatt, az ukránok pedig azt állították, hogy a delfinek annyira imádták korábbi ápolóikat, hogy az oroszoktól nem fogadtak el ételt. Halkan mondom: utóbbit kissé nehéz elképzelni. Az oroszok 2017-ben újabb szintet léptek, amikor nyilvános tenderen (!) kerestek új delfineket a hadsereg számára (Washington Post*). Talán már ez is a háborús készülődés része volt.

A szovjet, orosz, ukrán delfinkiképzés kronológiája:

  • 1973 – Megindul a szovjet delfinprogram a Krímben
  • 1990 – Ukrajnához kerülnek a harci delfinek
  • 1990-es évek eleje – Ukrajna eladja egy iráni delfináriumnak a delfineket
  • 2000 – Ukrajna újra indítja a delfinek kiképzését
  • 2014 – Oroszország elfoglalja a Krím-félszigetet, a delfinek orosz fennhatóság alá kerülnek
  • 2017 – Oroszország nyilvános tenderen keres delfineket a hadsereg számára
  • 2019 – Feltehetően orosz harcidelfin bukkan fel Norvégia partjainál
  • 2022 – Oroszország februárban megtámadja Ukrajnát
  • 2022 – Delfinek bevetésére utaló jeleket látnak a Pentagon műholdjai áprilisban
  • 2022 – Megnő a delfinpusztulások száma a Fekete-tengeren

Harci delfinek Európa partjainál?

A harci delfinek kronológiájában felbukkan egy különös eset: 2019-ben Norvégia partjainál, Inga nevű halászfalu kikötőjében bukkan fel egy hámmal felszerelt, különös viselkedésű fehérfejű delfin, más néven beluga. A hám felirata egyértelművé teszi az esetet: „Szentpétervár tulajdona”. Az oroszok ugyanis Szeveromorszknál újabb kiképzőbázist hoztak létre (körülbelül 100 kilométerre a finn illetve a norvég határtól), de mivel a Fekete-tengeren használt palackorrú delfinek melegkedvelő állatok, az északi vizekre más fajt kellett választani. A fehérfejű delfin legalább annyira okos, mint a palackorrú, ám inkább a jeges északi vizeket kedveli, így tökéletes a Jeges-tengerre: bevethető akár Skandinávia partjainál is.

A fehérfejű delfin szolgáltatja a legékesebb bizonyítékot arra, hogy a cetek valaha a szárazföldön élő, négylábú emlősök voltak. Ha megröntgenezzük a melluszonyait, legnagyobb megdöbbenésünkre megpillantjuk az öt ujjat is, a farokúszó közelében pedig még a két hátsó láb csökevénye is megtalálható.      

Mire használják a harci delfineket?

Erről szinte semmit sem tudni. Bármennyire igyekszünk a tényeknél maradni, ebben a kérdésben marad a találgatás. Az orosz-ukrán delfinekkel kapcsolatosan gyakran merül fel, hogy gyilkosságra is kiképezték-kiképzik őket, főként búvárok likvidálására. A fejükre erősített kések, szuronyok, mérgezett tűk segítségével „semlegesíthetik” például a kikötők vagy hadihajók elaknásítására érkező ellenséges búvárokat. Nyilván akár erre is kiképezhetők, és ha egyszer igen, csak nagy jó indulattal feltételezhetjük, hogy a hadseregek kihagyják ezt a „ziccert”. Ugyanakkor aknák keresésére és felderítésre is remek „eszköz” egy delfin. Az emberi lelemény nem ismer határokat. Nem kevés cinizmussal azt mondhatnánk: Na ugye! Mégiscsak az ember a legintelligensebb lény a világon!

Vagy mégsem?

Az amerikaiakat sem kell félteni

A harci delfinek ötlete azonban nem a szovjetektől származik. Az ősöltet „dicsősége” a briteké: már az I. világháború idején képeztek ki oroszlánfókát a német tengeralattjárók felderítésére.

Az ötlet kimaxolója azonban az amerikai hadsereg,

akik a delfinek mellett – a britekhez hasonlóan – oroszlánfókák kiképzésével is kísérleteznek. Minderről szintén sok a bizonytalan információ, de biztosan tudjuk, hogy az egyik központ San Diego. Az ottani titkos programról 2005-ben kerültek napvilágra hírek, amikor a Katrina hurrikán pusztítása után állítólag nyoma veszett több fegyveres delfinnek, amelyeken rajtuk maradhatott a rájuk erősített harci eszköz.

Bemutató San Diego delfináriumban kardszárnyú delfinekkel

Vetettek be bármikor is ilyen delfineket?

Igen. A Science szerint 1971-ben Vietnámban például. Talán nem véletlen, hogy a Szovjetunió két évvel később, 1973-ban indította el a delfinkiképzést. 1987-ben Irán ellen is bevetettek delfineket a Perzsa-öbölben. A harci delfinek eszközeiről és „munkájáról” szinte semmit sem tudni, az viszont bizonyos, hogy ezekben az esetekben is búvárok ellen vetették be; de hogy egy harcidelfin miként likvidál egy ellenséges búvárt, nem tudjuk.

Sok van mi csodálatos…

de az embernél nincs semmi, ami rettenetesebb. Megengedem magamnak az olcsó tanulságot: még egy ilyen rendkívül intelligens állatot is képesek vagyunk alantas céljaink szolgálatába állítani. Tegyük hozzá: nem újkeletű dolog ez; gondoljunk csak arra, hány ló harcolt már kartácstűzben, száz és száz háborúban. Delfinek esetén, mivel kiemelkedően intelligens lényeknek ismertük meg őket, fokozottan megrázó, ha rájuk is harcieszközöket, mérgezett tűket, késeket, szuronyokat szerelünk, és gyilkolásra programozzuk őket. Könnyen lehet, hogy ebben a pillanatban is kiúszik valahonnan egy delfin: rajta hám, a hámon pedig harci- és felderítőeszköz. Barátkozhatnánk is velük, ehelyett inkább használjuk őket – amiként unos-untalan egymást is.

Kérlek, oszd meg ezt a cikket másokkal is! Köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider

    Slider

    Slider

         

    4 Comments:

    1. Ibolya Nagy

      Még kamaszkoromban varázsolt el Merle könyve, egyfajta érzékenyítés is volt.
      Nehezen viselem el, hogy kiszolgáltatott állatokat használnak hadászati célokra, mint ahogy az esztelen öldöklést és pusztítást sem tudom elviselni . Erre nincs bocsánat!

    2. Ez elképesztő, mindig azt gondoltam a Merle könyvében leírt történet csupán az olvasó lenyűgözésére van. Néhány éve Mary Alice Monroe három kötetében olvastam egy autista fiú és egy palack orrú delfin különös barátságáról (Nyárutó, Nyári fuvallat, Déli mennyegző)- nos igazán utazáshoz való könnyed regények-limcsi én így hívom:-).
      A delfin kötődik az emberhez, ha barátkozási céllal táplálják is elhagyja a tengerből történő táplálék szerzést – tényleg így van? Micsoda galád dolog visszaélni egy intelligens lény bizalmával s arra kondicionálni támadjon pusztítási céllal.

    3. Szabó Edit

      Az ember a céljai elérése érdekében bármilyen galádságra képes, ez már számtalanszor bebizonyosodott. Még a legjobb barátját, a kutyát sem kímélte. Tudjuk már, hogy milyen feladatokat láttak el a kutyák a háborúkban. 🙁

    4. Szabó Mihályné

      Egyre gyakrabban mondom, hogy nagyobb barátaim az állatok, mint az emberek! Bennük még nem csalódtam!
      Az emberek kapzsisága, hatalomvágya már nem ismer határokat. Céljuk eléréséért mindenen, mindenkin átgázolnak. Nem hiszem, hogy az ember a legintelligensebb lény!!!
      Az állatokat inkább tartom annak. Nagyon sajnálom őket, az általad említett dolgok felháborítanak!!!
      Szívem szerint betiltanám a cirkuszok és az állatkertek működését is!

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük