A legszebb lúdfaj, a vörösnyakú lúd hazája lettünk

Mi a legszebb, ki a legszebb? – kapásból jön a válasz: ízlés dolga.

Hát még ha madarakról van szó! Akkor is, ha erősen szűkítjük a kört, és mindössze a ludak között keressük a legszebbet. Mégis van pár érvem egy jelölt mellett, ráadásul novemberbe lépve aktualitás közelebbről is megismerni őt.

Egyrészt, ha az október a daruvonulás hava, úgy a november a lúdvonulásé. Másrészt újabban olyan mennyiségben jelenik meg nálunk, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Harmadszor pedig: sokat hallani arról, mely fajok kerülnek veszélybe, ám azért vannak üdítő kivételek. Ilyen kivétel az én jelöltem is.

Miért a november a vadludak hónapja?

– hisz vannak nálunk vadludak nyáron is, igaz csak egy faj költ hazánkban, a nyári lúd. Ám ez össze sem hasonlítható azzal, amikor északkelet felől ludak százezrei érik el a Kárpát-medencét; egy részük telelni érkezik hozzánk, más részük „csak” átvonul. Persze akár szeptemberben is találkozhatunk az első szibériai jövevényekkel, októberben pedig már nem ritkaság őket látni, vetési ludat vagy nagy liliket, ám tömegesen novemberben jönnek. Ez szerencsére egyre több embernek fontos, az utóbbi években ugyanis népszerűvé váltak a madármegfigyelő túrák itthon is (Angliában már réges-régen J ). Laikusok ezrei látogatnak daru- és vadlúd-gyülekezőhelyeket, ám gyerekkoromban csak a szakemberek, esetleg a vadászok szenteltek figyelmet a madárvonulás szédítő jelenségeinek.

A vadludak általában kevésbé dekoratív madarak, alapszínük szürke vagy szürkésbarna, de van egy, amely minden szempontból kilóg a sorból, ez pedig a vörösnyakú lúd.

---

Nemzetségének, a Brantáknak több tagja is igen dekoratív, ám egyikre sem mondható, hogy színes volna. A vörösnyakú lúd azonban nemcsak dekoratív. Pont olyan, mintha egy tehetséges grafikus valamiféle címerállatot tervezett volna, ám miután elkészült a tökéletesen egyedi, kicsit szokatlan, mégis vonzó grafikával, úgy gondolta, meg kell fejelni még valamivel a poént. Fel kell rakni az i-re a pontot.

Vinni kell még valamit ebbe a lúdba, ami meghökkentő, karakteres, felejthetetlen, markáns, ám mégsem harsány.

Ami megőrzi a ludak eleganciáját, ám egy egészen más szintre emeli azt. Így készülhetett volna egy zseniális tervező asztalán az a lény, akit ma vörösnyakú lúdnak, a terepmadarászok „nyakinak” hívnak.

Madaras emberek gyakran becéznek madarakat, a dolmányos varjúra például én is csak annyit mondok: „doli”, de a „nyaki” becenév több mint szimpla rövidítés. A vörösnyakú lúdnak ugyanis a habitusa se semmi. Van ebben a madárban – túl az elegancián és szépségen – valami eszeveszett finom és szelíd. Ez a legnagyobb mutatvány: hogy valaki egyszerre legyen felejthetetlenül karakteres, s ugyanakkor szolid. De még a hangja is. Maradjunk annyiban, a vörösnyakú lúd (is) egy mestermű – s szerintem a ludak szépségversenyében abszolút nyerő.

---

Ráadásul valaha ritkább volt nálunk a fehér hollónál is. 100 éve még nem tartozott hozzá a Kárpát-medence faunájához. Jellemző, hogy első bizonyított előfordulása nálunk csak 1916-ban esett a Hortobágyon.

Aztán szép lassan szaporodtak a megfigyelések, főként az Alföldön, azon belül is a Hortobágy térsége jött fel, a szegedi Fehér-tó, és Kardoskút, de nyakit látni még az én gyerekkoromban is kivételes szerencse volt. A 80-as évektől már látványosabban nőtt a megfigyelések száma, s ezzel együtt a megfigyelt vörösnyakú ludak száma is, ám jó ideig továbbra is ünnep volt minden nap, amikor előfordult. A kilencvenes évek végére a létszámuk elérte a 40-90 példányt. Ez akkortájt óriási fejlemény volt, ugyanakkor ez még mindig azt jelentette, hogy néha, itt-ott pár „nyaki” színezte a hatalmas, néha 50-100 ezres vadlúd-csapatokat.

Ám a nyaki megszeretett nálunk. Bejött neki a puszta. Bejöttek neki a tavak – és a védelem is. Egyre többen és többen jönnek ide telelni a távoli Kaszpi-tenger vidékéről.

Egyes források szerint bő száz éve a „nyaki” azért kezdett egyre gyakrabban elvetődni a Kárpát-medencébe, mivel évezredeken át használt eredeti telelőhelyét tönkretették a Nílus deltavidékén (ókori egyiptomi ábrázolásokon is jó párszor látni). Ez volna az üröm az örömben. De most ne ezen búsuljunk, inkább örüljünk, hogy az ismeretlen grafikus csodálatos mesterműve, a vörösnyakú lúd új hazára, új telelőhelyre talált itt. Bátran fogalmazhatunk múltidőben. A nyaki ugyanis az utóbbi 10-15 évben nagyot ugrott a státuszában.

---

Ma már szinte nincs olyan vadlúdtömeg, amiben pár nyaki fel ne bukkanna. Sőt időnként extrém mennyiségben látni. Így például 2018. november 4-én a Hortobágyon Dr Kovács Gábor (legendás ornitológus, akivel volt szerencsém találkozni párszor) „kereken” 453 azaz négyszázötvenhárom nyakit látott! Ez már valami.

Ez már szinte durva. Azt hiszem, sosem láttak még ennyit.

Azon szerencsések közé tartozom, akik látták őket párszor már a kilencvenes években is, ráadásul a legfrekventáltabb „nyakis” helyektől távol. A legnagyobb csapattal persze én is a Hortobágyon futottam össze a 33-as út mentén pár éve (23 példány), de már attól is dobtam egy hátast. És ezt szó szerint kell érteni. Miután megbámultam őket az erős hátfényben, földre dobtam magam gyönyörömben, és mivel tettem ezt mindjárt a műút szélén, kívülről nézve teljesen értelmezhetetlen módon, lassult is a forgalom a 33-ason, hogy jól megbámulhassanak.

453 ebből a remekműből! Mekkora flesh ez annak, aki korábban 10 év alatt látott hármat.

S mennyire jó kimondani: a vörösnyakú lúd hozzánk jön, most már tömegesen. A „nyaki” már hozzátartozik a kárpát-medencei őszhöz. És épp amikor a gyönyörű október távozik, s távoznak vele a színek is, lekopaszodnak az erdők és fasorok, és jön a valódi hideg, a nyirkosság, a gyakori köd, akkor a mi tavainkon, pusztáinkon megjelenik ez a csodalúd is. Már nemcsak arra számíthatunk, hogy némi szerencsével vagy helyismerettel rátalálhatunk egyre-egyre, nem!

Ha október, akkor daru. Ha november, akkor vadlúdsokadalom – és sok-sok-sok „nyaki”.

---

Nézzétek meg az alábbi videót! Nézzétek meg egy vadlúd szemszögéből a világot. 3:00-tól vörösnyakú ludakkal szállnak! 🙂 🙂

---

Előre is köszönök minden figyelmet és megosztást 🙂

A 1. fotó forrása: By Dick Daniels (http://carolinabirds.org/) – Own work, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=11201743

 

---

http://https://centauriweb.hu/archiv/galeria/madarak/

 

http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/oktober-daruvonulas-idoszaka/

http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/temetes-itthon-2017-09-12/

http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/vadfigyelo-vadkamera/2018-11-03-hasit-vadkamera/

http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/tojas-mint-mernoki-alkotas/