Ősz Velencében – Hemingway utolsó szerelme
2020.09.09. Három írást hoztam az elmúlt héten Hemingwayről, utolsónak kimondottan Adriana Ivancichról, Hemingway utolsó szerelméről. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy sok hozzászólás új szempontokat hozott be az elbeszélt sztorikkal kapcsolatosan. Végül is, ha jól érzékeltem, nem is jutottunk nyugvópontra, ami nem is csoda,
hisz Hemingway élete épp elég szövevényes ahhoz, hogy bizonytalanul tapogatózzunk vagy egyenesen elvesszünk benne.
Évszakos Hemingway-kurzust nem tartanék, viszont jó szívvel ajánlok egy könyvet azoknak, akik örömmel vennének egy vérbő őszi olvasmányt, s örömmel merülnének még mélyebbre Hemingway utolsó éveinek történetében. Sok momentumot, adatot én is ebből a könyvből vettem, és bár fontos mozzanatokat emeltem ki belőle, azért akad még benne újdonság bőven.
Egyébként sem hagyhatom ki azt a sanszot, hogy az ősz elején ne ajánljak stílszerűen egy Ősz Velencében című életrajzi könyvet. A kötet szerzője Andrea Di Robilant egyrészt rokoni kapcsolatban áll olyanokkal, akik annak idején találkoztak Az öreg halász és tenger szerzőjével, másrészt szakterülete Velence.
Alapos kutatómunka kézjegyeit viseli magán a könyv, és igen részletes;
néha talán túlságosan is. Papa és Mary életének jelentős hányadát utazásokkal töltötték, így a könyv kicsit útikönyv is. Sokszor tudunk meg olyan apróságokat, hogy mikor mit ettek, mit ittak, kivel találkoztak, ebből egy kicsit néha talán sok is, de ez a részletgazdagság majd’ minden életrajznak, monográfiának sajátja. Nemcsak azt látni, hogyan épül fel lassan az a szerelmi háromszög, amit többször érintettem a már említett három cikkben, hanem Hemingway személyiségének megértéséhez is közelebb juthatunk.
Az egyik legizgalmasabb vonulat, látni Hemingwayt munka közben, látni a kiadókhoz, szerzőtársakhoz, kritikusokhoz való viszonyát.
A könyv teste kifejezetten kellemes, barátságos, jó a tapintása, puha, otthonos, őszies. Talán nem ez a legfontosabb egy könyvnél, de én könyvimádóként ezt is nagyra tartom. Az Ősz Velencében nemcsak címében, nemcsak témájában (végső soron egy öregedő, őszülő férfi utolsó románcáról olvashatunk), nemcsak a borító színeivel, hanem annak puha textúrájával is szeptember-októberi meghittségbe, óvatos kalandvágyba csalja az embert.
Olyasfajta könyv ez, amivel jó esténként bemászni az ágyba.
Oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Pont a minap néztem egy sorozatot, amiben az egyik karakter így mellékesen megemlítette, hogy annó, milyen jó is volt Hemingway korában, meg, hogy milyen jó volt vele bulizni. Alapjáraton sose szerettem az öreget, de kezdem megkedvelni.
melyik sorozat ez?
Lucifer – 5. évad a Netflixen, nem erről szól, de jópofa beköpései vannak a főszereplőnek, tekintve, hogy ő az ördög és halhatatlan 😀 amúgy mellékesen is ajánlom a sorit
Köszi – ránézek 🙂
Köszi! 🙂
Felvettem az elolvasandók listájára.
Esetleg a kelet-afrikai kalandokról is tudsz ajánlani könyvet?
Az Ősz Velencében a kelet-afrikai utat is aprólékosan tárgyalja! Onnan tudom én is például, hogy karácsonykor zebrahússal helyettesítették a pulykát 🙂
Köszönöm! 🙂 🙂
Köszönöm! Nekem ez téli olvasmány lesz, amikor tényleg be lehet kuckózni. Most jobban vonz még a vadon, és a nyári könyvemnek olvasom a végét. 🙂
Bocs, hogy eltérek a témától!!
Többször jutottál eszembe tegnap, lettek volna kérdéseim. 🙂 Illetve vannak, mert ezek nem veszítenek az aktualitásukból. Te mit gondolsz, miért van az, hogy amikor nagyon sok partifecske pihen meg, több száz egy csapatban, akkor nincs közöttük füsti fecske, de amikor a füstik ülnek a kert felett ezren is néha, akkor általában van közöttük néhány aprócska partifecske is. Annyira kíváncsi lennék arra is, hogy a füstik csicsergését értik-e a zsizsegő partik, leszámítva a vészjelzést, mert tapasztaltam, hogy azt igen. A molnárok nem igazán vegyülnek, vagy csak én nem látom őket így?
Az van, hogy egyszerűen nem tudok betelni velük, pedig már hamarosan vége a vonulásnak. Hiába minden évben átélem, mégis hihetetlen élmény reggel arra ébredni, hogy az ablak felett sok száz fecske beszélget. Tudom, hogy amikor már nem a ciripelő tücsköt, hanem a pirregőt hallom este, akkor közeledik a kedvenc évszakom, és akkor is kedvenc, ha a kis barátaink útra kelnek.
Arról, hogy sok parti között miért nincs füsti, elképzelésem sincs. Tény, hogy a füsti és a parti tud keveredni, például az éjszakázó helyeken is, amikor beszállnak a nádba. A molnár valóban különc ebből a szempontból. A gyűrűzőtáborokban is esti húzáson parti és füsti kerül hálóba tömegesen, molnár csak elvétve.
A fecskegyülekezésért én irigyellek. Ilyen jelentős gyülekezés, ahol parti is sok van, leginkább csak jelentősebb vizek közelében fordul elő.
A legcsábítóbb könyvajánló, amit valaha láttam, köszönöm, Cen’.
Szép estét mindenkinek 🌌
Jó reggelt! 🙂 🙂
Tartalmas, szép őszt! 🐦🦌🌤️🌿🍁🍂
Neked is 🙂