SOKAN GYŰLÖLIK A KARVALYT, DE HA EZT ELOLVASSÁK, INKÁBB SAJNÁLNI FOGJÁK
Egy hím karvaly számára még az sem feltétlenül szívmelengető, ha egy tojó vágyakozva néz rá.
A madáretetősök körében jól ismert kis termetű ragadozó, a karvaly sok helyen nem örvend népszerűségnek. Amikor azt mértem fel a segítségetekkel, hogy melyek a legnépszerűbb madarak a madáretetőkön, meglepve tapasztaltam, hogy a karvalyt is a kedvencek között említik páran. A többség viszont ódzkodik a jelenlététől. Sokan észlelik, mennyire heves támadásokat indít az etetők kis termetű madarai ellen, és ezt nem nézik jó szemmel, akkor sem, ha tudják: a karvalynak – mint minden ragadozónak – épp úgy megvan a maga helye a természetben, mint bármely más madárfajnak.
Újra és újra látok „gyűlölködő” hozzászólásokat a karvallyal kapcsolatban, és sokan védekezni is próbálnak ellene.
A madáretetőket régóta figyelő és kutató emberként mondom, hogy a karvaly nem tud jelentős kárt tenni a madárállományban, annak ellenére sem, hogy valóban a legvehemensebb ragadozók közé tartozik (erről részletes írtam korábban ITT). Kevesen tudják azonban, hogy azért a karvaly élete sem fenékig tejföl.
Ragadozómadaraknál – ellentétben a madárfajok többségével – rendszerint a tojók a termetesebbek, így a karvalynál is. Ez a méretbeli különbség még csak elhanyagolhatónak sem mondható. Egy hím karvaly szemlátomást jóval kisebb, mint a tojó. Ugyanez a helyzet a karvaly „nagytestvérénél”, a szintén rámenős héjánál is. Annyira jelentősek a nemek közötti méretkülönbségek, hogy laikus szemlélő a mérete alapján akár hím héjának nézhet egy tojó karvalyt.
Héja (Free Photo)
Mindezzel a hím héják és karvalyok bizonyára megbékéltek már a legutóbbi tízezer évben, de van itt még egy probléma. Mind a héja, mind a karvaly rendkívül vérmes vadász, néha úgy tűnhet, e két ragadozómadarat a természet mintha a kelleténél nagyobb vadászösztönnel ruházta volna fel. Ez természetesen nincs így, mindenesetre ez a vehemencia megmutatkozik akkor is, amikor – főként ínséges teleken – a héja minden skrupulus nélkül vadászik karvalyokra.
Egyik ragadozó a másikra.
A héja egyébként nem rest rátámadni ölyvekre sem, nem ritkán eredményesen.
Így a karvalyok élete nem igazán könnyű ott, ahol héják is élnek. Ennél is bizarabb, hogy mivel a tojó karvaly kis híján eléri egy kisebb héja termetét, vészterhes időkben, kemény teleken, nem rest kihasználni fizikai fölényét, és akár a saját hímjét is levadássza. Ezért kezdtem azzal, hogy egy hím karvaly számára nem feltétlenül felhőtlen boldogság, ha a tojó sóvárgó pillantásokat küld felé. Ez persze csak tréfa, hisz a hím karvalyra vadászó tojó karvaly épp úgy váratlanul támad a hímre, mintha egy rigóra támadna, s nem előzi meg semmiféle pillantás. S hogy még cifrább legyen a dolog, ugyanez érvényes a tojó héjákra is, akik nemcsak a karvalyokra, hanem saját hímjeikre is ráfanyalodnak, ha a sors úgy hozza.
Összefoglalva: nem zárhatjuk ki, hogy megesett már egy szigorú télen, hogy egy tojó karvaly megevett egy hím karvalyt, ám nem sokkal később ezt hím karvallyal jól lakott tojó karvalyt felfalta egy hím héja, majd a tojó karvalytól elnehezült hím héját feldarabolta egy héja tojó, így végső soron e különös tápláléklánc végén álló tojó héjában volt egy hím héja, egy tojó karvaly meg egy hím karvaly is.
Mivel mindkét faj tudományos neve Accipiter (a karvalyé Accipiter nisus, a héjáé Accipiter gentilis), bátran fogalmazhatunk úgy: bár az etetőkön rettegett ragadozók, valójában az Accipiterek élete sem csupa derű.
Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
ITT TOVÁBBI MADARAS CIKKEKBŐL VÁLOGATHATSZ KEDVED SZERINT
Harminchét éve ezen a napon, életemben először úgy mentem ki terepre gyerekfejjel, hogy én is úgy csinálom mint a nagyok: távcső a nyakamban, határozó a hátizsákomban, notesz és ceruza a zsebemben. 1983-ban november 7. munkaszüneti nap volt még.
A rovarok szemszögéből nézvést egytől egyig szörnyetegek. Talán a repülés története is a rovarokkal kezdődött; talán ők repültek fel először, hogy a rájuk vadászó állatoktól megszabaduljanak.
A rovarok szemszögéből nézvést egytől egyig szörnyetegek. Talán a repülés története is a rovarokkal kezdődött; talán ők repültek fel először, hogy a rájuk vadászó állatoktól megszabaduljanak.
Ebben a pillanatban, míg ezt írom, most is vannak hazai madarak, akik épp a Földközi-tenger hullámai felett verdesnek kitartóan abban a reményben, hogy hamarosan átérnek, mások pedig a forró Szahara kies sárgája fölött vitorláznak Közép-Afrika zöldebb tájai felé.
Ha egy ilyen réten áll az ember, valami okból egészen felszabadul, egészen bizakodó lesz – ahogy a pacsirták emelkednek, úgy benne is egyre nagyobb távlatok nyílnak
Ma valaki nem ismert fel egy madárfajt a reggeli posztomnál, és ezért megjegyzést kapott (nem tőlem). Ezért elmesélek röviden valamit. Arról, hogy jó, ha sokan sok mindent ismernek, de ahogy régen gyerekeknek szoktam volt mondani: van valami, ami jóval fontosabb a tudásnál.
Pár hete szinte minden hírportál kis színesként hozta, hogy minden korábbinál magasabb áron kelt el egy postagalamb. Többnyire azt emelték ki, hogy a madár annyira értékes, hogy szállítás előtt biztonsági őrök védik. Érthető: az olvasókat érdekli a nagy suska, legyen szó ritka gyémántról, festményről, lóról, kocsiról.
Sokan tudjátok már, hogy a sarki csér teszi meg vándorlásai során a legnagyobb távolságot. Egyes számítások szerint ez legalább 50.000 kilométer évente! Találtam egy lenyűgöző animációt a sarki csérek vándorlásáról. Ezt nézzétek!
....Amit viszont szinte senki sem tud, hogy a ludak a világ legudvariasabb lényei. Egy lúd mindig köszön. Nem először élek egy háztartásban velük, de olyan még nem volt, hogy ne köszöntek volna.
.A madárvonulás lenyűgöző és még ma is talányos természeti jelenség, és ha valami mégiscsak elszomorít ősszel, hát épp az, amikor sietős madárcsapatok húznak el a fejem felett, s tudom, a Földközi-tengerhez, Ciprusra, Görögországba vagy Észak-Afrikába igyekeznek. Néha kedvem volna velük tartani, érzem, hogy hiányozni fognak, és bizony elszomorodom.
Ősszel mozog a legtöbb, zömmel fiatal madár számukra ismeretlen helyeken. Mit tegyünk, ha ablaknak repülő madarat találunk? Az ősz a madárvonulás időszaka, de sajnos ilyenkor találhatunk leggyakrabban ablaknak ütköző madarakat is.
Nevében se akármilyen madár ez – de joggal kapta ezt a nyakatekert nevet. Nehéz őt besorolni bárhová is, és ha jellemezni akarjuk, akkor inkább az eltérésekkel jellemezhetjük őt.
Valódi természetükkel, összetartásukkal és szolidaritásukkal azonban leginkább akkor szembesülhetünk, ha madárgyűrűzésen veszünk részt (ha már tegnap sort kerítettem a madárgyűrűzés rövid történetére is).
Valóban kérdés: hogyan lehet, hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
Először is: ha azt kérdezem, melyik a Föld leggyorsabb állata, a többség kapásból vágja rá, hogy a gepárd. Ám az csak az emlősök között a leggyorsabb (110 km/h végsebességgel).
A leggyorsabb a vándor. Az ő legnagyobb hitelesített sebessége 360 km/h!
Én szeretem mikor a karvaly itt van. Kiselejtezi a beteg egyedeket mint verebeknél mint más madaraknál. Hogy őt is meg eszik, istenem… Ez az élet rendje. Köszönöm az olvasmányt. Nagyon érdekes volt. ☺️
Köszönöm, Cen’! Ismét tanultam. Elgondolkodtató ez a kannibalizmus. Szaporodás szempontjából sem mindegy!
🙂 🙂
Én szeretem mikor a karvaly itt van. Kiselejtezi a beteg egyedeket mint verebeknél mint más madaraknál. Hogy őt is meg eszik, istenem… Ez az élet rendje. Köszönöm az olvasmányt. Nagyon érdekes volt. ☺️