Vérmes kis ragadozó, de a karvalynak sem könnyű

SOKAN GYŰLÖLIK A KARVALYT, DE HA EZT ELOLVASSÁK, INKÁBB SAJNÁLNI FOGJÁK

Egy hím karvaly számára még az sem feltétlenül szívmelengető, ha egy tojó vágyakozva néz rá.

A madáretetősök körében jól ismert kis termetű ragadozó, a karvaly sok helyen nem örvend népszerűségnek. Amikor azt mértem fel a segítségetekkel, hogy melyek a legnépszerűbb madarak a madáretetőkön, meglepve tapasztaltam, hogy a karvalyt is a kedvencek között említik páran. A többség viszont ódzkodik a jelenlététől. Sokan észlelik, mennyire heves támadásokat indít az etetők kis termetű madarai ellen, és ezt nem nézik jó szemmel, akkor sem, ha tudják: a karvalynak – mint minden ragadozónak – épp úgy megvan a maga helye a természetben, mint bármely más madárfajnak.

Újra és újra látok „gyűlölködő” hozzászólásokat a karvallyal kapcsolatban, és sokan védekezni is próbálnak ellene.

A madáretetőket régóta figyelő és kutató emberként mondom, hogy a karvaly nem tud jelentős kárt tenni a madárállományban, annak ellenére sem, hogy valóban a legvehemensebb ragadozók közé tartozik (erről részletes írtam korábban ITT). Kevesen tudják azonban, hogy azért a karvaly élete sem fenékig tejföl.

Ragadozómadaraknál – ellentétben a madárfajok többségével – rendszerint a tojók a termetesebbek, így a karvalynál is. Ez a méretbeli különbség még csak elhanyagolhatónak sem mondható. Egy hím karvaly szemlátomást jóval kisebb, mint a tojó. Ugyanez a helyzet a karvaly „nagytestvérénél”, a szintén rámenős héjánál is. Annyira jelentősek a nemek közötti méretkülönbségek, hogy laikus szemlélő a mérete alapján akár hím héjának nézhet egy tojó karvalyt.

Mindezzel a hím héják és karvalyok bizonyára megbékéltek már a legutóbbi tízezer évben, de van itt még egy probléma. Mind a héja, mind a karvaly rendkívül vérmes vadász, néha úgy tűnhet, e két ragadozómadarat a természet mintha a kelleténél nagyobb vadászösztönnel ruházta volna fel. Ez természetesen nincs így, mindenesetre ez a vehemencia megmutatkozik akkor is, amikor – főként ínséges teleken – a héja minden skrupulus nélkül vadászik karvalyokra.

Egyik ragadozó a másikra.

A héja egyébként nem rest rátámadni ölyvekre sem, nem ritkán eredményesen.

Így a karvalyok élete nem igazán könnyű ott, ahol héják is élnek. Ennél is bizarabb, hogy mivel a tojó karvaly kis híján eléri egy kisebb héja termetét, vészterhes időkben, kemény teleken, nem rest kihasználni fizikai fölényét, és akár a saját hímjét is levadássza. Ezért kezdtem azzal, hogy egy hím karvaly számára nem feltétlenül felhőtlen boldogság, ha a tojó sóvárgó pillantásokat küld felé. Ez persze csak tréfa, hisz a hím karvalyra vadászó tojó karvaly épp úgy váratlanul támad a hímre, mintha egy rigóra támadna, s nem előzi meg semmiféle pillantás. S hogy még cifrább legyen a dolog, ugyanez érvényes a tojó héjákra is, akik nemcsak a karvalyokra, hanem saját hímjeikre is ráfanyalodnak, ha a sors úgy hozza.

Összefoglalva: nem zárhatjuk ki, hogy megesett már egy szigorú télen, hogy egy tojó karvaly megevett egy hím karvalyt, ám nem sokkal később ezt hím karvallyal jól lakott tojó karvalyt felfalta egy hím héja, majd a tojó karvalytól elnehezült hím héját feldarabolta egy héja tojó, így végső soron e különös tápláléklánc végén álló tojó héjában volt egy hím héja, egy tojó karvaly meg egy hím karvaly is.

Mivel mindkét faj tudományos neve Accipiter (a karvalyé Accipiter nisus, a héjáé Accipiter gentilis), bátran fogalmazhatunk úgy: bár az etetőkön rettegett ragadozók, valójában az Accipiterek élete sem csupa derű.

---

Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm. 

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

ITT TOVÁBBI MADARAS CIKKEKBŐL VÁLOGATHATSZ KEDVED SZERINT

---

---

 

---

---

---

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!