Két napig csönd volt, nem vettek a kamerák semmit, holott mozgás volt a környéken. Tegnap rájöttem, hogy talán az sem kedvez, hogy eljött a ködös éjszakák és hajnalok ideje, a ködben nem lát a kamera sem. Tegnap éjjel viszont derült ég volt, köd nélkül, így mára ismét születtek felvételek. Ismét a 4. állás vett képeket ugyanarról a két őzről, akik életem első felvételén is szerepeltek (ITT). Ahogy korábban, ezúttal a terület északi végéből érkeztek és dél felé tartottak. Nem tudom eldönteni, hogy két testvér vagy anya és lánya. Az egyik mintha kisebb volna, és mindig ő követi a valamivel nagyobbat (legalábbis ebben a két esetben így volt). Ezúttal korábban érkeztek a kamerához, a szürkületi órákban. Írtam korábban, hogy az első felvétel után úgy döntöttem, hogy az 1. állásról átviszem oda a nyalósót, hátha az megállítja őket.
Örömmel jelentem, nem okoskodtam rosszul, a két őz szemlátomást nagy örömmel fedezte fel a csapásuk mellé rakott nyalósót,
és nem kis kéjjel, csapkodó nyelvvel – szó szerint értsétek! – estek neki. A nagyobbik őz azonban így is viszonylag hamar kiadta a parancsot: Haladjunk! – és kiléptek a képből.
Itt érkeznek 🙂 (Kép: vadcam)
Itt már rácuppantak a sóra 🙂 (Fotó: Vadcam)
A felvételen azonban kitűnik egy probléma. A nyalósó egyrészt a kép bal sarkába esik, másrészt túl közel van, és így túl erős az őzek megvilágítása, ezért ellenőrzés után a nyalósót távolabbra és a kép közepére helyeztem (legalábbis remélem, hogy oda 🙂 ).
Most abban bízok, hogy a nyalósó felfedezésének köszönhetően az őzek gyakrabban térnek vissza erre a pontra.
Az 5. kamerállás viszont ma sem vett semmit, s ez már három napos csönd azon a ponton, ezért úgy döntöttem, hogy azt a kamerát áthelyezem. Első körben arra gondoltam, hogy a szarvasok talán a nyugati patak túloldalán mozognak, párhuzamosan a patakmederrel – bizonyos időszakokban így szokott lenni – így a vadmacskás nyiladékon és a kis hídon átkelve rákukkantottam a patak túloldalára. Ám megállapítottam, hogy a csapások zöme az én oldalamon vezet. Tanácstalan lettem. Míg tépelődtem, ránéztem a 3. kameraállásra is, ahová immár majd egy hete beetettem, viszont nem jártam arra a napokban. Nos, végre ott is változott a helyzet. A tojások ugyan érintetlenek – lusta ragadozók és hollók! 🙂
viszont az árpát valaki szinte maradéktalanul „felnyalta”.
Kész szerencse, így könnyű volt végül döntenem. Az 5. állásról átvittem a kamerát ide. Pótlom az árpát, s reménykedem, hogy megtudjuk, ki cuppantotta be az első adagot. További érv, hogy ismét próbálkozzam a 3. álláson, hogy a terület leginkább kitaposott ösvénye, amely az eddig legsikeresebb 4. állás mellett is elhalad, egyenesen a 3. álláshoz vezet, s onnan már csak igen gyengén folytatódik tovább, déli irányban, tehát úgy tűnik, hogy a legforgalmasabb útvonal a terület végéből indul, elhalad a 4. és 5. állás mellett, majd a 3. állásnál a vadak többnyire ráfordulnak a völgyre, és talán átkelnek a patakon is a birtokhatáron túli vadföld felé. Erre utal az is, hogy eddig az összes felvételen az északi végből érkeztek a vadak. Kicsit sem lennék meglepve, ha a két őz is feltűnne a 3. álláson.
De még vissza egy kicsit a ragadozókhoz és az etetéshez.
Miután vadmacskával is találkoztam (ITT), kiváltképp vágyom rá, hogy végre legyen felvétel egy ragadozóról is. Róka, vadmacska, nyest, hermelin és borz (részben ő is „ragadoz”) biztos van. De előfordulhat még menyét, görény, sakál, esetleg nyuszt is. Talán az a gond, hogy nincs kint semmi, ami illatozna. Tegnap azonban kacsaleves volt itthon, némi marhacsonttal. Ma a maradék, a csontok, nem a kukában landolnak, hanem a 3. álláson + megspékelem a menüt néhány keszeggel, melyek még a nyári horgászat után kerültek a frigóba. Ha valaminek igazán vonzó és átható illata van, akkor a halnak. Meglátjuk, hoz-e ez valami változást – mint mindig, ezúttal is erősen remélem 🙂
A-menü ragadozóknak – keszeg, tojás, marhacsont (Fotó: Centauri)
B-menü (vega) nagyvadaknak – árpa, alma, nyalósó (Fotó: Centauri)
http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/vadfigyelo-vadkamera/2018-10-07-az-elso-kudarc-utan-itt-az-elso-siker/
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2018/2018-julius/48-oras-tortura-zaporok-piocak-extrem-horgaszat/
Ha egy üzlet beindul…., mekkora lesz a táplálék igény, ha fagy és hó lesz, Cen’? Biztosan gondoltál erre is. Micsoda forgalom lesz a kamerák előtt!
A próféta szóljon belőled! Egyelőre lassan csordogálnak a képek, talán elég is lesz hetente egyszer összesíteni, de az biztos, hogy a táplálékforrások szűkülésével nagyobb jelentőséggel bír majd az etetés. Még nem jelöltem ki az etetőhelyet, gyűjtöm a tapasztalatokat, de lesz – én is arra számítok, hogy télidőben az etetőhelyen-helyeken jelentősen több felvétel készülhet, mint jelenleg. Szeretnék erre beállítani 2 szénabálát és beszerezni némi kukoricát is, de hogy mennyi kell majd, azt még nem tudom.
Azt gondolom, hogy a madáretetéshez hasonlóan fog működni (ezzel semmi újat nem mondtam😊) Izgalmas!
Nagyon is az! Mert azért a vadetetés számomra is új terep 🙂 – annál izgalmasabb
Hát annyit, mint hajdanán szereztél, Cen, néhány tonnát! 😀
És hátha betéved hozzád egy Maci is egy kis kerülővel, Szlovákiából, megy kamerázkodni. 🙂 Komolyan, jó kapásokat kívánok, a tél beállta meg is fogja hozni. Visszajöttek már a városi rigóim is, akik a nyáron szépen faképnél hagytak itt bennünket.
Az idő is neked dolgozik 🙂
Medve itt nem esélyes, viszont pl. sakál igen. Beszélgettem két napja a helyi vadászokkal, tőlük tudom, hogy legutóbb tőlem alig másfél kilométerre láttak egyet.
Na, ugye? 🙂
Örülök neki, hogy öles léptekkel halad a projekt 🙂 Sakál, holló, hermelin, vadmacska – kíváncsian várom, mikor kerülnek képbe…mozgóképbe.
Vaddisznó csemege a hal ☺️☺️🐗🐗
Akkor jöhetnének! Három napja ott van, lassan büdösödik, és még semmi 🙁 De errefelé nemigen van vaddisznó, vagy ha igen, akkor kevés, amit azért annyira nem is bánok, mert nagyon durva túrásokat visznek végbe néha, olyan mélyen, hogy megbillen rajta még a nagy traki is 🙁