2018.09.15. Ezt a posztot azért rakom a “Barangoló” rovatba, s nem a blog-bejegyzések közé, mert amiről itt szó van, nem a mai nap sajátja. Sepsiszentgyörgy egy rendkívül vitális, virulens város. Lüktet benne az élet, mondhatnánk pulzál, ha már egyszer épp PulzArt fesztivál van. Talán később kitérek még erre a lüktetésre, most ismét csak dióhéjban, mert sürget az idő. Bármelyik város megirigyelheti azt az életkedvet, azt az olajozottságot (a pörgésről az imént írtam ITT), a rendezvények olyan bőségét, amit Sepsiszentgyörgy kínál –
egy ilyen kisvárostól pedig ez egészen szokatlan. Nem is igen találkoztam hasonlóval.
Mint megtudtam, nagy álom itt, hogy egyszer kulturális főváros lehessen egy évig – én drukkolok nekik, mert egészen biztos, hogy megérdemlik. Valójában azt nem értem, miért nem nyüzsögnek itt a magyarországi látogatók. Tök mindegy, hogy szeptember van; itt most rengeteg embernek kellene lenni otthonról is! Tegnap este még kiugrottam a térre, hogy beleszagoljak a levegőbe. Épp egy budapesti formáció, a számomra eddig ismeretlen Nunki Bay Starship játszott.
Hatalmas jól nyomták egy pazar nagyszínpadon a város közepén,
annak ellenére, hogy az eső kis híján elmosta őket – legalábbis az első taktusoknál. A tegnapi napomat velük fejeztem be, s ennél jobbat nem is kívánhattam volna. Fogadjátok szeretettel a koncerten, a péntek esti, esőmosta Sepsiszentgyörgyön lőtt képeket. Ezúttal galériaként rakom fel őket, így talán kényelmesebb nézegetni őket. Bár láttok egy “diavetítés indítása” feliratot is, de azt hiszem, jobbak-szebbek a képek, ha rákattintatok az elsőre, aztán lapozgattok. Jó nézelődést, és a legjobbakat, én meg hamarosan indulok traktornézőbe, aztán pedig a második író-olvasó találkozóra. Üdv: Cen’
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2018/2018-szeptember/2018-09-15-minden-van-csak-ido-nincs-semmire/
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo/mi-turo-az-burrogtato-veteran-gepek-tudjak-valaszt/
Mennyire vonzó, hangulatos helyen időzöl! A koncertes képek külön tetszenek a színes fényeivel 🙂 Intenzív élmény biztosan e pár nap teljessége kicsit távol a kies vadonodtól..lesz beszámoló a találkozókról 🙂🙂? Hazafelé is legyen remek utad 🙂 Az odafelé vonatos képek igazán varázslatos lettek!
Lesz beszámoló, annál is inkább, mert visszafelé megálltam Tusnádfürdőn némi medve reményében 🙂 Így aztán hosszú és a vártnál kicsit kalandosabb lett a hazavezető út 🙂 Épp csak aludtam egy kicsit, gyorsan körbeszaladtam a portát, s még a fotókat sem töltöttem le, de hamarosan arra is sor kerül-
Bekukkantottam veled Sepsisznetgyörgyre, Cen!
Remek képeid alá Nunki Bay Starship zenéjét hallgattam,
és fáj a szívem piszkosul…
Várom a rádióriportot is. 🙂
Meglátom, van-e az interjúban olyan, ami új, s ha igen, próbálom osztani – de egyébbel biztosan jövök, viszonylag sokat fényképeztem, amennyire az időm engedte 🙂
Most olvasom ám, és ismételgetem magamat is, bocs! 🙂
És a képeid! … 🙂
Kedves vendéghez méltó módon bántak veled őszintén kedves vendéglátóid, Cen’ és ez nagyon jó!
Köszönjük a ragyogó fotókkal illusztrált tudósításodat, bízom benne, hogy a java még hátra van (igen, pl.a rádiós interjú)😊📖
Remélem, hogy Sepsiszentgyögy hamarosan Európa Kulturális Fővárosa lesz, méltó rá!
Köszi – Köszönjük 🙂 🙂
Csatlakozom, -zunk, sepsiszentgyörgyi barátaid, egy köszönömmel :), mi is reméljük, leszünk főváros!
Köszönöm Szabolcs – amint a meghívást és a szíves vendéglátást is 🙂
szívesörömest! 🙂
Továbbra is azt mondom: nagyon otthon éreztem magam, s ha legközelebb arra visz az út, még a mostani látogatásnál is erősebben érzem majd úgy: hazamegyek 🙂
Ja és még valami: bár elmaradt, de pótolni fogom az erdélyi beszámolókat. Legalább két poszttal jövök 🙂 🙂