2020.11.21. Blog esetében nem olyan kardinális kérdés, hogy mi legyen az első mondat, mint egy regény esetén, mégis ma a szokottnál erősebben merült fel bennem ez a kérdés. Érzem: valami más. Persze, mitől más egy nap, ha nem az érzéseinktől. De a döntéseinktől is lehet más, és külső körülményektől is. Most mindezek együtt állnak. Tegnap este döntöttem arról, hogy mától még szigorúbb menetrend szerint dolgozom, és bele kell férjen az időmbe egy regény végső megszerkesztése is.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy hamarosan ki kell röppenjen tőlem egy kézirat, a kéziratból könyvnek kell lenni; olyan könyvnek, ami aztán megjelenik a polcokon is.
Alig egy órája pedig egy igen jó spanom lerakott a mező szélébe egy zsír új klaviatúrát. A régi ugyanis már kiszolgált, sok helyen lekoptak róla a betűk, így több volt a melléütés. Sokat írok, évente több millió karaktert, nincs olyan klaviatúra, ami bírná ezt. Nagyjából évente „szétverek” 1-2 klaviatúrát. Tegnap-tegnapelőtt is nyomtam egy hosszú műszakot, 28 órát dolgoztam egyvégtében; azt is jelzi ez, hogy már jobban vagyok, néha hőemelkedésem van még, köhécselek, néha megszédülök, kicsit fáj még a mellkasom időnként, de fokról fokra javul a helyzet, annak ellenére is, hogy jó pár napja elfogyott a C-vitamin. És egyébként is: minden elfogyott.
Ez a jó ember kirakott a mező szélébe, két adagban, egy rettentő nagy szállítmányt; akkora utánpótlást, amivel – még ha fapadosan is – kihúzhatom akár 2021-ig is. Jött takarmány is. Összesen három talicskányi cucc. Bónuszként egy zsír új klaviatúra. A legjobbkor. Mondhatni: az utolsó pillanatban. De ha őszinte akarok lenni, inkább az utolsó utáni pillanat volt ez.
A munkán nemigen látszódott meg sem a betegség, sem a készletek kimerülése, sem a technika lerongyolódása. Lélekben sokat számít most, hogy bírom még a 28 órás, monstre műszakokat; ha rendes, napi nyolcórás munkanappal számolok, azt jelenti ez, hogy még mindig képes vagyok 3-4 munkanapot letolni egyvégtében. Nem fogom ezt erőltetni, de azért jó tudni.
Blogot rég nem írtam. Most megpróbálom összefoglalni a legfontosabbakat.
Először a regényről
Nem tudok erről úgy írni, hogy párakat ne idegesítsek, mivel ezúttal sem adok meg címet, csak annyit mondok: olyan regényről van szó, ami totál elkészült. De tudni kell, hogy miután egy regényt megírok az első sortól az utolsóig, hátra van még a „neheze”; át kell nézni, meg kell szerkeszteni újra és újra, egészen addig, míg az ember már egy vesszőn sem tud változtatni, s ekkor lép be a képbe majd a szerkesztő, aki külső szemlélőként még hozzátehet szempontokat a kész szöveghez. Most egy olyan kéziratról van szó, amit már sokszor átjavítottam, amit sokat csiszoltam az utóbbi hetekben is, így reális lehetőség, hogy egy utolsó nekirugaszkodással pár hét alatt elérjem a végleges állapotot; azzal együtt is, ha közben esszéket írok, honlapot szerkesztek, vadkamerázok, meg a többi; azután meglátjuk, mit szól majd a kiadó, a szerkesztők, a vergődő könyvpiac. Egy biztos: addig senki semmit nem tud „szólni”, míg én nem hozom meg az első döntést; de ezt a döntést már hetekkel ezelőtt meghoztam. És most, hogy könnyebbé váltak a feltételek – nem is hinnétek, mennyit számít ilyenkor egy új klaviatúra! – nincs, ami visszatartson (hacsak a betegeskedés nem).
Mi van a vadakkal?
A nagyvadak etetését – takarmány híján – fel kellett függesztenem, de két napja újra kameráztam, s mint kiderült, őzek még mindig járnak a Boldog-boglyához. Tegnap beszéltem a vadászokkal, ígéretet kaptam rá, hogy kapok pár mázsa kukoricát valamikor a jövő hét elején, így 1-2 hónapig, a szarvasok szoft etetése és kamerázása megoldható lesz. Ma azonban hozattam saját kontóra búzát, így ma éjjeltől ismét búzával várom a nagyvadakat a Boldog-boglyánál (és persze kamerával). Korábban írtam már róla, hogy az etetés helyét viszont záros határidőn belül lejjebb kell vinnem, messzebb a háztól, egyrészt mert teljesen széttaposnak mindent a szarvascsordáim 😊, másrészt, ha lejjebb etetem őket, nyugalmasabb helyet kapnak, ahol esetleg nappal is előmerészkednek. Jelenleg arra is vigyáznom kell éjjel, hogy ne hallgassak hangosan zenét, ne kapcsoljak lámpát a teraszon sötétedés után, mert a szarvasetető annyira közel esik a házhoz. Új tisztást kell kialakítanom, ahhoz viszont egy kicsit jobb erőnlét, jobb időjárás kell, és be kell szereznem egy kézi kaszát is.
ŐZSUTA TEGNAP ÉJJEL A BOLDOG-BOGLYÁNÁL
Mi van a boglya-projekttel?
BOGLYA-ÖKOLÓGIA – Élet a szalmában, szénában, pusztán, réten
Talán emlékeztek még rá, hogy október-novemberre terveztem még kaszálást, illetve szártépőzést. A kaszálás azzal, hogy elvállaltam az erdélyi utat, kútba esett. Maradt a szártépőzés lehetősége, aminek akár a tél közepén is neki eshetünk (ha nincs hó), de úgy gondolom, most már nem bolygatom a területet; maradjon most már így, békében, 2020-ban. Inkább tavasszal dolgozunk egy nagyot, amikor némi zöld is van már. Így viszont újabb boglyákat csak akkor tudok építeni, ha kis kocka szalmabálákat szerzek valahonnan. Hosszas tépelődés után úgy látom: egyébként is változtatnom kell a boglyaépítés technikáján. Tartós, tömör szalmabálákból kell megépítenem az alapokat, s azokra kell feltornyoznom a szénát; így biztosítható, hogy a boglyák belseje hosszú ideig száraz, és az apró rágcsálónép s egyéb állatok számára jól használható legyen. Így tehát nem is oly nagy gond, ha a kaszálást és szártépőzést halasztom. Első lépésben szalmabálákat kell szereznem, s aztán jöhet a többi lépés. Addig is, eddig megépített boglyáim üzemelnek.
DERES REGGEL A BOLDOG-BOGLYÁNÁL
Mi van a madárbalkonnal?
Folyamatosan üzemel, búbos cinegém is megvan, úgy tűnik, egyedül jár, s lett még úgy napi 40-50 mezei verebem, 1-2 erdei pintyem, de egyelőre nincs brutális forgalom. A fotózással, videóval nem állok le, most süt a nap, és ha tartósan szép idők jönnek, akkor újabb és újabb képeket hozok. Ha hinni lehet a hosszútávú prognózisoknak, egy jelentős anomália miatt kemény, havas telünk lehet; olyan, amiben rég nem gyönyörködhettünk. Eddig igazolódni látszódnak ezek a prognózisok, és ha továbbra is helytállónak bizonyulnak, akkor látványos, gyönyörű télre számíthatunk – a madáretetőn pedig rengeteg madárra. Sok olyan napra, hétre, ami ideális a fotózásra.
ÍZELÍTŐ AZ UTÓBBI NAPOKBÓL
Fotó: Centauri
Fotó: Centauri
Fotó: Centauri
Mi van a videókkal?
Talán 2 hónapja is van már, amikor a madárbalkont megépítettem, említettem, hogy videofelvételeket is készítek. Azért nem raktam ki aztán semmit, mert szeretném más formátumban, jobb minőségben tálalni ezeket a felvételeket, ehhez azonban jó hangminőséget kellene produkálnom; egy jó barátom tanácsára le is töltöttem ehhez egy szoftvert, van mikrofonom is, de a program használata egyelőre nem megy. Próbálkoztam már, de mindig elakadtam. Abban sem lehetek biztos, hogy rendben letöltődött, de a napokban ennek is nekifutok – némi segítséggel – újra, és ha sikerül normális hangminőséget kicsikarni, akkor madaras és egyéb videókat is hozok megint. Azért a marosvásárhelyi beszélgetést felraktam tegnap (ezt a Látó szerkesztősége rakta össze).
MIRE VISSZAJÖTTEM ERDÉLYBŐL, VÖRÖS LETT A CSERSZÖMÖRCE
Dióhéjban ennyi – a zsír új klaviatúrán, szintén bónuszként pedig egy rajz; a szorult helyzetből kimentő spanom 3 éves kislányának rajza; azt mondják rólam, a Facebookon látható képek alapján. A fejem fölött látható cikkcakk, a kalapom. Ma, amikor felébredtem, nem hittem volna, hogy egy ennyire drága ajándékot kapok. S lám. A képen mosolygok. És most tényleg!
Vigyázzatok magatokra, és maradjatok a honlap olvasói továbbra is. Köszönöm a figyelmeteket és támogatásotokat, üdv: Cen’
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
2020.11.11. Rendes-e a rendes kerékvágás? – én is kizökkentem
Szóhoz se jutok! C-vitamint is kaptál, remélem! Várom a regényt, de még jobban, hogy visszanyerd az erődet. Ugye tudod, hogy a “covidos” állapotban sokat kell aludni? A kiadó megvár.
Már nem vagyok aluszékony sem – néha nagyon elfáradok, de akkor pihenek. Viszont gondolom, párak örülnek, hogy végre egy kézirat elindul a megjelenés útján, legalábbis pár lépés után már azon az úton lesz 🙂 D-vitamint is szedek, galagonyatea, és most egy kicsit változatosabbá válik az étrend is.
Tudtam!! Annyira tudtam, hogy nem fogod elárulni, milyen regényről van szó! Hosszan vártunk Portestein grófra, aztán reménykedtünk a Galambokban, de te képes vagy rá, és előjössz egy harmadikkal. Mindegy is, mi az, csak kézbe vehessük végre minél előbb!
Amíg nem vagy egészen jól, a 28 órás műszakokat mellőznöd kellene! Talán a gyógyulást is gyorsítaná, ha többet pihennél.
A rólad készült portré igazi meglepetés. Én is mosolyogtam, amikor megláttam. 🙂
Azért kicsit remélhetem, hogy ezt még mindig elnézed nekem? Ez egy ilyen ipar, én meg ilyen alkat vagyok. Jobb volna talán, ha lineáris működésmódban volnék, ugyanakkor ez a bőség zavarának ára. Szerintem a bőség még mindig jobb, mint a könnyen átlátható egyenesvonalúság; de még ha jobb is volna az “egyszerűbb”, én sajnos nem tudok lemondani arról, ami most (még) velem van; a párhuzamosságokról; a bőségről; arról, hogy inkább szövök hálót, mint a pók, semmint kifeszítsek egy jól látható, erős kötelet valahol a virtuális térben.
Persze, hogy elnézem. 🙂 Én bárminek örülnék, és a meglepetéseket is szeretem.
Te pedig ne változz meg! Olyannak szeretünk, amilyen vagy. 🙂
Először is köszönet. Másodszor: értem, és megtisztelő. Annyit hozzá kell tennem – bármilyen megtisztelő is – hogy én leginkább olyannak szeretem magam, amilyenné válhatok. Valahol talán már írtam pár sort a változtatás-változás, fejlődés szükségszerűségéről (nem mellesleg a Jégvágó és a Jákob is ennek kódolt manifesztuma); tudva persze, hogy ez a legkevésbé sem trendi most, de vállalom; nem a holnapnak írok, nem a mának; az érdekel igazán, ami majd húsz és száz év múlva lesz érvényes; 100 év múlva pedig túl leszünk pár paradigmaváltáson; a 100 év múlva élő ember már tudni fogja – éljen bármekkora káosz közepén (vagy épp azért) – hogy az elfogadásnál fontosabb – de legalábbis egyenrangú s értékű vele – a változás, a fejlődés képessége; a 100 évvel később élők már tudni fogják, hogy épp ennek hiánya vezetett oda, hogy őseik (azaz mi) végül is nem tudták fenntartani a világukat; tudni fogják, hogy az elfogadás nem mozgat, nem tart fenn semmit; gesztusnak, kiegészítőnek jó, de ami nem mozog, ami nem változik, amit nem sarkallnak változásra, az halott vagy azzá válik nemsokára.
No, kicsit megszaladtam – de hát új klaviatúrám van, s ezen most könnyebben fut a kéz, s ha futhat a kéz, fut a gondolat is, csak el ne fusson velünk minden ideje korán 🙂
Talán értelek – de most nem vagyok egészen biztos benne. 🙁
Ám ha az új klaviatúra ilyen gondolat-cunamit hoz ki belőled, akkor abból mi csak profitálhatunk. 🙂
🙂 🙂 🙂 🙂
Igen. Ne változz meg, maradjon veled a bőség! És jól gondolod: “párak örülnek”.
🙂 🙂
Ezek remek hírek!
A új klaviatúra már teljes gyógyulás.
S az öröm amit okoztak Neked…Csodálatos gesztus!
Vigyázz Magadra,jobbulást!🙂
Köszönöm!
Örülök ennek az írásnak Cen’, így kevésbé érzem, hogy nagyon lemaradtam volna az elmúlt időszak történéseiről.
A regénnyel kapcsolatban nem találgatok, tudjuk, hogy bármikor képes vagy meglepetéssel szolgálni és annak az ellenkezőjével is.
És természetesen örömmel fogadom a hírt.
A betegséggel és a 28 órás műszakkal pedig bánj óvatosan, nem játék.
Én már hatodik hete küzdök vele, minden nap úgy alszom el, hogy holnap már biztosan jobb lesz. Eddig nem nagyon vált be, pedig nem eröltetem magam, csak legfontosabbak végzem el, sok vitamint eszek és pihenek.
Úgy tűnik a lassan gyógyulók közé tartozom. A mai napom azért már egészen jónak mondható volt és talán már kimásztam a gödörböl. ( két nappal ezelőtt volt egy álmom, amikor azt álmodtam, hogy egy viszonylag mély, sáros, csúszós gödörből nehezen, de sikerült segítség nélkül kijutnom.) Talán valóban volt szimbolikus jelentése az álmomnak. Legalábbis remélem.
…és hála, hogy körülötted is vannak jó emberek.
…és cuki a rólad készült rajz! 🤠
Minden jót mindenkinek aki erre jár! 🤗
Gyógyulj, Ica, ahogy lehet!
Nagyon szorítok neked! ❤
De jó, hogy hallunk rólad – én végig bíztam benne, hogy javulsz; és ha már álmok. csak azért írom, mert te is hoztál egy álmot, és ez most mellbe vágott, mivel épp tegnap éjjel álmodtam én is egy borzalmasat; két régi, fehérre ázott hullát találtam egy zuhanyzóban, két meztelen testet; két embert, aki belefulladt egy zuhanyzótálcába, arccal lefelé feküdtek, de amikor közelebb hajoltam, az egyik szájából néha még felszállt egy kis buborék; ezt sikerült még megmentenem, de a másik már szinte foszlott; ezek után elrabolták minden kéziratomat, és valami horrorisztikus csatározás folyt a hullák és a kéziratok miatt.
Remélem, nem sokáig lesznek efféle álmaink – annak meg külön örülök, hogy te az álmodban kijutottál a gödörből. Legyen így ténylegesen is!!! 🙂
Ica, gyógyulj meg minél előbb!
” a változás, a fejlődés képessége-ami nem változik, amit nem sarkallnak változásra, az halott vagy azzá válik nemsokára.” mekkora igazság- az emberiség belehal a fejlődés képtelenségébe. Titkon reméltem, egyszer csak előállsz a Galambokkal, hogy ott van már a könyvesboltok polcán:-))).Elképesztő amúgy a választék , mindent elolvasok amit magyar szerző írt, meg is vásárolom, de az az igazság sokuk egy délutános könyv, s ahogy a másikat a kezembe veszem, már nem is emlékszem előtte mit olvastam. biztosan nem jól válogatok. Szóval ide nekünk az oroszlánt, kívánom, hogy a 28 óra munka oxigéndús legyen és szaladjon a kezed a klaviatúrán a mi éhségünk csillapítására. Rendes vadász ismerőseid vannak, milyen jó, hogy van elegendő táplálék a vadjaidnak. Gyönyörű a szömörce bokor:-)))szeretem az őszi meleg színeket. Jobbulást és nem is tudom mit kívánjak Neked, de nagyon örülök most az új könyvednek, bármi is lesz.
Köszönöm, Lívia!! 🙂
Naiv voltam, hát persze, hogy nem mondod meg, valószínű, én is így tennék.☺️
Vészterhes időkben csak annyit kérdeznék: mennyi idő, amíg kezbe vehetjük?
Szívmelengetően jó barátaid vannak, ez hatalmas dolog!🤗
Ez a betegség komolyabb volt, mint hittem. Remélem, szereted a hagymát, Cen’és van is otthon, mert az a köhögéssel csodákra képes, ja, és a méz!
Vigyázni kellene magadra, végre!
Méz még nincs, de a jövő héten talán rámegyek arra is – igyekszem szervezni egy csuporral 🙂
Van egy tippem, bár lehet, hogy mellé lövök – de szeretek tippelni : talán a Protonauták az új regény? 🤔
(Jöhet a “kalapos” válasz! 🙂 )
Nem is te lennél, ha nem kombinálnál, találgatnál, nyomozgatnál, sasolnál, fülelnél, játszanál, szemfüleskednél 🙂 🙂 “kalapos válaszom” (mely inkább kérdés). Ki tudja azt? 🙂
Persze, 100% biztosra semmi sem mondható, de előbb-utóbb úgyis kiderül minden, remélem!
Csak Miss Marple bizonyos jelekből erre gyanakszik. 🙂
(Imádok játszani! 🙂 )
Bizonyos jelekből én is arra gyanakszom, bár van még instant regény,- amit nagyon szeretnék, – a merevlemezen és remélem, mentve is!☺️
Szép vasárnapot mindenkinek!☀️
Neked is 🙂
A részletes beszámolót köszönöm!
Annyi mindent leírtak itt az előttem szólók, hogy csak ismételni tudnám Őket. Így csak az marad, hogy szívből kívánjak neked mielőbbi gyógyulást, erőt és kitartást. A készülő új regényt én is kíváncsian várom, bár a már megjelenteket még csak hétfőn hozza a futár. Össze kell kapnom magam, hogy utólérjem magam”Centauriban.”
Megértem, hogy bízol a híres teljesítőképességedben de kérlek ne húzz újjabb lapot a 19-re. Azt a rémes álmot pedig fogd fel figyelmeztetésnek és aztán gyorsan felejtsd el.
Szép estét és minden jót Cen’!
Köszönöm – vettem az adást-adásokat 🙂 🙂
Kedves Kálmán Péterné, Centaurit képtelenség behozni. Én piszok lassan olvastam a könyveit, újra és újra visszamentem egy egy fejezethez. Nagy falat és nehezen emészthehő, hála a magasságos égnek:-)))Másrészt itt eláraszt minket jobbnál jobb novellákkal, képekkel, a természetről tett megfigyeléseivel, szóval hajrá, tuti, hogy Te(ugye nem sért) is függő leszel:-)))