Ez a madár minden évben a csodát választja – a barkóscinege

Barkóscinege (Free Photo)

EZ A MADÁR ÉVRŐL ÉVRE A CSODÁT VÁLASZTJA

– EGY BARKÓSCINEGE JÓ TANÁCSA 2021-RE

2020.12.31. Gondolom, sokan még főztök vagy már filmet néztek, de azért egy pillanatra hadd csapjak át megint életvezetési tanácsadóba –, de most a korábbiaknál valamivel komolyabban.

Itt van ez a kismadár, a nagy tavak öreg nádasaiban élő barkóscinege, aki csak nevében cinege, rendszertanilag inkább a timália-félékhez áll közel; nem véletlen, hogy nem látjuk az etetőinken sem. Tipikusan a kiterjedt, avas nádasok lakója Magyarországon is, és élőhelyéhez, területéhez rendkívül ragaszkodó fajta, épp ezért nem is áll odébb a télen. Ezzel viszont rendkívüli nehézségeket vesz a nyakába; nemcsak azért, mert a tél barátságtalan és hideg, hanem táplálékban is szegény időszak, főként a nádasokban. Csakhogy a barkóscinege a nádasokat sem hagyja el. Nemigen mozdul ki más biotópba.

A nagy nádasok tavasztól őszig gazdag élelemforrások, valódi szupermarketek egy énekesmadárnak, ám télen a nádas olyan, mint egy evakuált város. Jobbára csak a nád magjait ehetnék a nádi madarak, csakhogy a nád magja a legkeményebbek közé tartozik, ráadásul egészen apró. Mintha nekünk megszokott ételeinkről át kellene térni apró kavicsra. A barkóscinege alapvetően rovarevő madár, így a gyomra annyira sem felkészült efféle kőkemény, apró magvak emésztésére, mint a pintyfélék gyomra, így törvényszerű volna elvonulni ősszel, de legalábbis ott hagyni a nádasokat, máskülönben csodára van szükség a túléléshez.

A barkóscinege azonban évről évre inkább a csodát választja.

Hiszitek vagy sem, ahogy minden madár minden évben tollruhát cserél, úgy a barkóscinege gyomrot is! Sejtszinten alakítja át a gyomrát a nádmag megemésztésére alkalmas zúzó készülékké, majd ha jön a kikelet, visszaalakítja.

Az alkalmazkodás olyan példája ez, ami nekünk is kapóra jönne 2021-re. Szoktuk mondani: bizonyos dolgokat már nem vesz be a gyomrunk. Azt is mondjuk: ezt már nem tudjuk megemészteni.

2020 megmutatta, hogyan kerülhetünk olyan helyzetekbe, amikor nekünk is csodákat kellene művelnünk magunkkal, hogy igazán jól lehessünk, és pszichésen is túlélhessünk. De én hiszek abban, hogyha az emberi faj egészen nem is, az egyed időről időre képes megújulni, alkalmazkodni, megtanulni azt a fortélyt, hogyan lehet egy merőben új, merőben más helyzetet megemészteni.

A magam részéről továbbra is keresem a metamorfózisok lehetőségeit, s minden eszközt, ami a világ megértése és aktuális gondjaink megemésztése felé vezet.

Szeretettel, 2020 utolsó óráiban, Cen’

Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm!

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!