Kanári (Fotó: Centauri
Miután ITT megtudtátok, miért ne vigyetek vándorsólymot moziba, úgy érzem, gyakorlott életvezetési tanácsadóként fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy semmi esetre se utánozzatok kanárit, legalábbis jól gondoljátok meg, miben követitek.
Számos olyan működést mutatnak a madarak – és általában az élővilág –, mely hasznavehető mintákat kínálnak nekünk, erre hivatkozom is kellő sűrűséggel.
Arról is sokszor írtam már, hogy a természet nem ismeri a pazarlást, mindenben a célszerűségre és gazdaságosságra törekszik. Nemcsak törekszik rá, hanem meg is valósítja, ellentétben velünk, Homo sapiensszekkel. Madarak esetében különösen rázós a feladat, mivel a madarak – főként a kistermetű énekesmadarak – élettartama az emberéhez mérten csekély. Míg a mi várható életkorunk a világ fejlett részein meghaladja a 80 évet, addig egy kanári átlagéletkora 3-4 év körül alakul. A füsti fecske várható életkora például 1,2 év, vagyis az Afrikába elvonuló első nyaras fecskék zöme sosem tér vissza.
Az énekesmadarak számára tehát létfontosságú ezt a rövid időt jól hasznosítani. Nemigen jut idő himihumira. Erre is vannak kalibrálva minden szempontból; testhőmérsékletük alapból is rendkívül magas: ha nem betegek, akkor is 43-44 fok!, mozgásuk gyors és erőteljes, énekük összetett, de érzékelésük ennek megfelelően túlvezérelt (hozzánk képest biztosan), olyasmit hallanak, amit mi nem (erről ITT), ugyanez igaz a látásukra, sokan érzékelik a mágneses mezőt, a légnyomás változását, képesek felváltva pihentetni a két agyféltekét, hogy teljes álomba sose kellejen merülniük, jó pár faj arra a bravúrra is képes, hogy „álmában” vonuljon (erről is írtam már ITT), és képesek két hónap alatt felnevelni 10, néhány faj akár 30 fiókát is.
Egyszóval: számunkra elképzelhetetlen az a pörgés, amiben egy énekesmadár él.
Sajnálom, hogy most nem adhatok a kezetekbe egy kanárit. Megvan annak a szakszerű módja, hogyan kell egy ennyire kicsi madarat kézben tartani, ha lehetőség volna rá, megmutatnám, és a kezetekben adnék egy ilyen madarat. Azonnal éreznétek, amit még sosem éreztetek: ahogy abban a kicsi lényben olyan erővel kering a vér, lüktet és dübörög az élet, mintha az életerő fordított arányosságban állna a mérettel.
Ha ennyi energia szorulna belénk, mindannyian Herkulesek volnánk. Zsenik, magabiztos őstehetségek, leállíthatatlan élsportolók, soha el nem fáradó erőművészek és sohasem lankadó agytrösztök. Ám a Bioszféra – s nem véletlenül írom nagybetűvel egy ideje – ennyivel sem elégszik meg. Számos olyan eszközt használ, amit mi is ismerünk. Ha kevés az idő, mi is igyekszünk felpörgetéssel javítani a helyzetünkön. A másik igen hatékony megoldás, ha összevonunk kényelmesebb helyzetben külön-külön is kivitelezhető akciókat. Így tesz a Bioszféra, és a madarak is.
A madarak, akik koránt sem különböznek tőlünk annyira, mint azt távolról hihetnénk. Szerelmi életük sokban hasonlatos az emberéhez.
Szinte minden ceremóniát megtalálni náluk, mely az ember szerelmi életének is vissza-visszatérő vagy állandósult eleme. A madarak is énekelnek, táncolnak, udvarolnak, ajándékoznak. Sőt – ahogy azt már a vándorsólyom kapcsán is megjegyzetem – a vacsorameghívás is széles körben alkalmazott szerelmi praktika. És a csók sem ritkaság. Papagájok például képesek akár 10-20 percen át úgy csókolózni, ahogy az a mi szerelmi nagykönyvünkben is meg van írva.
Csakhogy a madarak még szerelmi életük során is kénytelenek összevonásokkal élni, hisz végül – záros határidőn belül – szakajtónyi fiókát kell reptetniük. Mit lehet összevonni? Hát például a vacsorameghívást a csókkal. De nem úgy, ahogy első nekifutásra talán gondolnátok; nem arról van szó, hogy vacsora közben csattan el az első csók. Szó szerint összevonják e kettőt, a kanári és például a sokak által jól ismert hullámospapagáj is. Magyarán: a hím megeteti a tojót. Csőrből csőrbe. A hím kanári például szereti – és költési időben szüksége is van rá – az úgynevezett lágyeleséget, ami főtt tojás, babapiskóta, reszelt zöldség és még jó pár „adalékanyag” elegye, s ha ezt megkapja, ezzel kapásból tele tömködi a tojó csőrét.
Fotó: Centauri
Ha két kanári között működik a kémia – náluk tényleg úgy néz ki ez, mintha vegyszerek reagálnának egymásra, néha felfoghatatlanul viharos az egymásra találásuk – szóval, ha minden oké, akkor gyorsan haladnak. Zseniális minden praktikum, minden összevonás, amivel a Bioszféra úgy felgyorsítja apró madarait, hogy azok 2-3 év alatt klasszikus értelemben is egy emberöltőt tekerhessenek le; hogy egy kanári élete semmivel sem sivárabb, mint egy nyolcvanéves emberé; épp úgy családot alapít, párt választ, néha nem is egyet, él, örül, fészket (házat) épít, nem is egyet, napozik, dalol, forog, pörög, s ha mindezt lassításban néznék végig, bizony kellene hozzá bő száz év.
Bár abszolút mértékben a mi életidőnk jóval hosszabb, néha az idő így is kevésnek bizonyul; az egyik eszköz, amit ilyenkor mi is bevethetünk, az persze az „összevonás”; ennek ellenére óvok attól mindenkit, hogy az udvarlás kezdeti szakaszában összevonja a csókot a vacsorameghívással.
FONTOS: Ne etessük kedvesünket szájból, főként ne étteremben, mert még ha oly pallérozott is szívünk hölgye vagy álmaink lovagja, hogy ökológiai szemlélete fejlettebb nem is lehetne, több mint biztos, hogy elhamarkodott összevonásainkkal egy bimbózó kapcsolatot küldünk padlóra mindjárt a legelején, s akkor ugrott minden, ami a vacsorát és a csókot követte volna; ugrott szex, ugrott fészek, ugrott fióka; vegyünk példát Bioszféra anyánkról, de módszereit semmiképp se alkalmazzuk nyakló nélkül 😊
Légy oly kedves, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
😀 😀 Ez felvidított, élénkít a kávé, egész jó ez a délelőtt. 🙂
Tegnap, egyik tv csatornán, egy csodás filmben a Koronás sarlósfecskéről, (Kina) tudtam meg hihetetlen dolgokat, és meg is állapítottam, hogy remélem a következő életemben madár leszek. 🙂 🙂
örülök! – ma kicsit a szokottnál gazdagabb nap lesz, úgy tervezem; említett film nézhető valahol? Küldj egy linket, ha lehet 🙂 Köszi! – ja és azt csak támogatni tudom, hogy következő életedben madár legyél; hatalmas fless, egyetlen brutális aranylövés az egész élet; én már csak tudom, voltam madár is 🙂
Linket nem tudok, csak a műsorismertetőt. Napot óta megy ez a sorozat, imádom. 🙂 https://www.natgeotv.com/hu/musorok/nationalgeographicwild/kina-rejtett-csodai Madarak, emlősök, de még rovarok is, minden ami ott él.
😂🤗