2018.10.11. Kedves Mindenki! Tavaly tavasszal a Kolozsvári Rádió sugárzott egy hosszú, kétrészes interjút velem, amiből most egy rövidebb, 5 perces részletet osztok meg halottak napján. Akik ismernek, olvastak már tőlem pár dolgot, jól tudják, hogy
azok közé tartozom, akik naponta gondolnak a halálra.
Ebben a részletben azt mondom el, miért szükséges ez. Miért nem rossz. Ebből következően az is üdvös, hogy van egy nap, amikor mindenképp gondolnunk kell a majdani végre – mert amikor halottainkra emlékezünk, óhatatlanul a saját halálunk is eszünkbe jut. És ez rendben van így. Fogadjátok szeretettel ezt az interjút.
Hosszú, szép életet kívánva: Cen’
http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/orokbefogadott-halottak/
http://https://centauriweb.hu/archiv/sajto/2018-hiressegek-inkognitoban-nlcafe/
http://https://centauriweb.hu/archiv/interjuk/papiruszportal/
Nemcsak gondolsz a halálra, írsz is róla.
“Minden óra sebet ejt, az utolsó megöl.”
Az utolsó óra.
Ma olvastam. 🙂
🙂 🙂 🙂
Neked is hosszú, szép életet, Cen’!😊
Ma az Indexen megjelent a Halhatatlannak hisszük magunkat c. poszt (kérdőjel nélkül!), idelinkelem, ha valaki még nem olvasta
https://index.hu/belfold/2018/11/01/halalos_beteg_gyasz_bucsu_gyogyithatatlan_betegseg?fbclid=IwAR0MfBKMzzhSSHhTRjjbUcN4kFv5teNGL-y5SA8LPB4UkiiSVK6qNyjB
Köszi 🙂
Hű, de jól összeraktad megint a szöveget a képpel!
örülök 🙂 s jó reggelt, és további szép hosszú hétvégét – én is jövök még fotókkal, írásokkal 🙂