Sokan a 90-es évek elején alapoztuk meg a szobakönyvtárunkat, amikor is a felszámolt szakszervezeti könyvtárakból millió számra hordták el a könyveket és “müvházakban”, köztereken fillérekért árulták őket. K27 barátommal gyakran fémvázas hátizsákkal mentünk az efféle vásárokra, s néha többször is fordultunk. Így aztán hamar több ezer kötetes könyvtárat hoztam össze, ám polcom egy méter sem volt.
(Nem mindegy, hogy valaki a könyvnek vesz polcot, vagy a polcnak vesz könyvet… az első a sznob, a második az olvasó.)
A szobában ezért a fal mentén tornyoztam a könyveket, amilyen magasra csak lehetett. Ágyam sem volt, ezért a könyvfal tövében aludtam pokrócokon. Egyik éjjel mély dörejjel ledőlt a fölém tornyosuló könyvfal – gondoltam, a ház dőlt össze – és szó szerint maga alá temetett. Nagyjából a világirodalom. Szerencsére a fejemet nem érte nagyobb ütés. Miután kiszabadítottam a karomat, és megtaláltam az olvasólámpa kapcsolóját, láthattam is, hogy nyakig eltemetett a könyv. A halom legtetején Karel Čapek Harc a szalamandrákkal című könyve volt, amit anélkül, hogy kijöttem volna a halom alól, rögtön olvasni kezdtem, s még aznap be is fejeztem. Hát így találkoztam Karel Čapekkel, s így lettem a cseh szatíra odaadó híve.
(Ha van valakinek emléke erről az időszakról, örülnék pár sornak!)
Üdv és szép napot! Cen’
2015.03.22. (6:57)
LESZ MÉG NEKEM ZONGORÁM ÉS TRAKTOROM
Jó reggelt! Ma csöndesen indul a nap. Borús az ég, hideg van, mégsem lehet elvackolódni. Tegnap 2 hektárt vágtam rendbe a 11-ből. Ma újabb hármat kell. Lesz ma minden: kaszálás, hasogatás, fűrészelés, gereblyézés… Máshol meg nyilván nézik majd a tévét, főzik a levest. Tegnap rohamtempóban álltam neki a külső munkáknak. Ma lassabban, de nagyobb erővel dolgozok, és ma segítségem is lesz. Míg el nem ered az eső. Jól jönne most egy traktor – mert az nincs, amint zongora se, pedig bő 20 éve vágyom rá. Régen ugyanis tanultam zongorázni. Egy traki pedig azt jelentené, hogy többet írhatok. Sok időt spórolna nekem. Most egyik sincs. Sebaj. Egyik lépés követi a másikat, s ha minden jól megy, lesz még nekem zongorám és traktorom.
2015.03.20. (12:54)
KASZÁLÁS KÖZBEN ÁRNYÉKOT VETETT RÁM A HOLD
Küldetés teljesítve: kaszáltam a napfogyatkozás ideje alatt. Hiába figyeltem, a fények nem sokat változtak, viszont éreztem a tarkómon. Kaszálás közben azt égeti a Nap leginkább. Olyan érzés volt, mint amikor egy fátyolfelhő úszik a Nap elé: váratlanul hűvösség támad a nyakszirtnél. Felhőt ma még nem láttam, vagyis ideálisak voltak a körülmények. Egy mondatban úgy foglalnám össze: Kaszálás közben árnyékot vetett rám a Hold. Szerintem ez jó mondat. Ezért megérte. És ha egyszer Pink Floyddal készültem a napfogyatkozásra, azzal is köszönöm meg. (Ja, és van egy vadrécém, aki január elején lelépett, azóta nem láttam. Mire visszaértem a kaszálásból, itt álldogált a teraszon. Épp jókor)
2015.03.19. (19:41)
NAPFOGYATKOZÁS HOLNAP! – TEGYÉL TE IS OLYAT, AMIT EDDIG MÉG NEM.
Furcsa is lenne, ha épp én nem készülnék rá. Az 1999-es teljes napfogyatkozásnál (most 60%-os lesz) alig fértünk el a lakásomban. Holnap egyedül leszek, ki is használom. Mire jó a napfogyatkozás? Hogy az ember olyasmit tegyen, amit még nem. Mivel én már végignéztem egy teljes fogyatkozást társaságban (az akkor egy egész napos program volt, megadtuk a módját rendesen), most, pontosan a fogyatkozás ideje alatt kaszálni fogok. Mert napfogyatkozásban még sosem kaszáltam. Az jó lesz, úgy érzem. Na de erre fel is kell készülni, így aztán ma este már Pink Floyddal hangolok. Mivel mással? 12 éves korom óta hallgatom, de még ma is kapom az ívet, a delejt tőle, főként most, mivel hónapok óta nem hallgattam. Írás közben Pink Floydozni tilos, mert akkor csak Pink Floyd van. Ha együttes lennék, Pink Floyd lennék, ha meg miniszterelnök, akkor munkaszüneti napot és nagy népünnepélyeket rendelnék el holnapra. Menjen mindenki a térre meg a rétre, és tátott szájjal bámuljon: Hogy mit meg nem tesz az elismerésünkért az Univerzum! Újra és újra. Ráadásul jegyet sem szednek rá és az utca mindkét oldaláról látszik.
HOGYAN TALÁLKOZTAM Karel Čapekkel?
Olyan jó volt újraolvasni, visszarepített az időben. A társaságból csak Tafy hiányzott. 🙂
2015.03.04-i bejegyzéshez: csodaszép ez a kézirat, vajon kié lett? Ha én akkor tudtam volna erről….