Fotó: Centauri
Hová tűntetnénk el a rengeteg követ? Épülhetnek belőle új mólók (melyek kiváló ívóhelyek is) és – bár kicsit meredeknek tűnhet – építenék pár kisebb szigetet is.
Bár hozzászoktunk már, de a Balaton jelentős része voltaképp elzárt terület. Jó pár Balatonnal kapcsolatos baklövésünk közül némelyeket orvosoltunk, ezt viszont nem. Az egyik legsúlyosabb ballépés a Kis-Balaton lecsapolása volt, ám ezt horribilis áron, úgy-ahogy helyrehoztuk a 80-as években (a visszaállítás évében ott töltöttem az egész nyarat). A vízminőség romlásában azonban közrejátszott a part kikövezése is. Utóbbi ma is meghatározza a tó arculatát.
Kevesen tudják, de a Balaton déli partja régen hosszú szakaszokon föveny volt.
Az uralkodó szelek az északi parttól a déli felé fújnak, így a déli part volt a tó tisztulásának színtere. A balatoni uszadék a kikövezés óta jobbára a kövek között ázik, arról nem beszélve, hogy a kövezésnek ütköző hullámok jóval erősebben kavarják fel a vizet, mintha a partra futhatnának. Ízlés dolga, de szerintem a kövezés kevésbé esztétikus, mint egy természetes föveny.
Fotó: Centauri
Az viszont aligha lehet vita tárgya, hogy a föveny jóval barátságosabb. Mennyivel kényelmesebb volna, ha bárhol begázolhatnánk a Balaton vizébe! Ha nem kellene egymást kerülgetni, kapaszkodni, csúszkálni a lépcsőkön.
A régi Balatonnál a hullámverés turzásokat, dűnéket, zátonyokat, sőt szigeteket is épített. Ilyen volt például Balatonberénynél a „Csicsergő”.
A vakációzókat persze kevésbé érdekli a tó madárvilága, s még mindig kevesen tudják, hogy a Balaton ősztől tavaszig most is madárparadicsom. Ám fövenyes korszakában nyáron is az volt! Erről irodalmi adatok is szép számmal tanúskodnak, de a 90-es évek végén, amikor az alacsony vízszint miatt számos helyen bukkantak ki zátonyok (köztük a Csicsergő is), heti 2-3 alkalommal jártam körbe a tavat, és a saját szememmel láttam, hogy a Balaton nemcsak fövenypartjával hozhat tengerparti hangulatot, hanem madárvilágával is: ezrével lepték el olyan fajok, melyeket egyébként csak tengerpartokon láthatunk.
Egy hatalmas, 70 km hosszú madárszafarivá vált a déli part.
A fenyérfutó (Calidris alba) az egyik legjellegzetesebb tengerparti madár, mely a balatoni fövenyen is megjelenik – már ha van föveny.
Normál vízszintnél viszont a kövezés lezárja a Balatont az öntisztulás elől, lezárja előlünk, és lezárja a madarak elől is. Nem volna jó felszedni? – ahogy azt pár helyen megtették már. Nézzétek! Itt például csak pár méternyi szabadságot kapott a tó, s máris „trópusi” fehér fövennyel hálálta meg.
Nézzétek! Itt kristálytiszta a víz még hullámverésben is.
Fotó: Centauri
Hová tüntetnénk el a rengeteg követ? Épülhetnek belőle új mólók (melyek kiváló ívóhelyek is) és – bár kicsit meredeknek tűnhet – építenék pár kisebb szigetet is. Feltűnt már, hogy nyáron alig látni sirályokat? Ennek egyik oka a fészkelőhely hiánya.
Szinte biztos, hogy a mesterséges szigeteken népes sirály- és csérkolóniák alakulnának ki, s így a Balaton madárszigetekkel is gazdagodna.
Szóval? Mi volna jobb? Ha marad a kövezés, vagy kő kövön nem marad, s visszakapjuk a fövenyt: mi is, meg a madarak is. Gyönyörű a Balaton így is – de mennyivel szebb volna, ha kiszabadulna a kő fogságából, ha végre felkelhetne az üvegkoporsójából, s újra, igazán élhetne.
Kérlek, oszd meg ezt másokkal is! Előre is köszönöm 🙂
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Fotó: Centauri
Regisztrálj, hogy értesülhess a legfrissebb, legfontosabb bejegyzésekről:
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/balaton-es-kornyekenek-madarai/madarkalauz-az-oszi-balatonhoz-a-balaton-legjobb-madarmegfigyelohelyei/
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/oszi-balaton-tengeri-madarak-pihenohelye-es-a-nyugalom-szigete/
http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/sarkvideki-balaton-es-halaszo-recek/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/a-nagy-jegtrukk/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/herr-donau-duna-eredetenek-igaz-tortenete/
http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/lukas-ladik/
Ez ugye, nem kérdés, hogy melyik volna jobb!
Sőt, még az is nagyon jó lenne, ha a nádasokat nem irtanák ki.
Meg az is, ha a fürdőkultúra azt diktálná, hogy olajos, vegyszeres testtel ne lubickoljak a Balatonban. Tovább is van… FÁK!
Igen. Igen. Meg igen.
Igen, nagyon jó lenne ha mások is(döntéshozók) gondolnának ilyen dolgokra. A szigetekről jut eszembe, egy örömteli történet. Sárvártól nem messze, a rábapatyi bányatavak története. Néhány évvel ezelőtt indult meg nagyüzemben a homok kitermelése a közeli útépítésekhez, ezzel ronda tájsebet okozva a tájon(bár inkább mezőgazdasági terület volt előtte nem egy értékes területet vesztettünk el). Szerencsére pozitíiv a következménye, mert szép kis, sekély tavacskák alakultak ki, amelyek messziről vonzzák a madarakat. Partimadarak, szerkők, sirályok, récék tömkelegét és nem csak vonulásra hanem költésre is. A helyi madarászok és a nemzeti park közbenjárására sikerült fészkelő szigeteket kialakítani ezzel is növelve a terület értékét a madarak számára. Ma már a környék és Vas megye legjobb madarászhelye, sok ritka fajjal. Bár a gépek most is zúgnak, dolgoznak, de a madarakat úgy tűnik ez cseppet sem zavarja, talán az emlős ragadozókat is valamelyest visszatartja.
Igen, látom jó ideje már a neten, mennyire jó adatok vannak onnan – de azt nem tudtam, hogy mesterséges szigetekkel turbózták fel azt a területet. Nem jártam még ott, de most már meg kell látogassam. 🙂
De jó, Ákos!
Posztod nyomán bukkantam rá a Cinegére- a Vasi Madártani Tájékoztatóra!
Olvasom! 🙂