(“Előirat”: Kérlek benneteket, a szavazás mellett a posztot is lájkoljátok, osszátok. Itt most olyan kérdésről van szó, ahol a fővárosiak és a vidéken élők érdeke erősen eltérhet. Kíváncsi vagyok az eredményre.)
Szép vasárnapot! Szerintem ma jobb otthon ülni, ne menjetek ki a sártengerbe, a latyakba. Inkább szavazzatok és osszatok. Ígéretemhez hűen, mától arról a kérdésről szavazhattok, amely a budapesti mozgásomat befolyásolja. Az szinte biztos, hogy a vidéki helyszínekről viszonylag hamar kerülök vissza a Fővárosba, egyrészt mert ilyen az ország szerkezete, úthálózata, másrészt a budapestiek könnyen szavazhatnak meg nagy eséllyel Budapestre mutató útirányokat. Ráadásul, ha például a debreceniek azt akarják, hogy feléjük vetődjek, mondjuk a Dunakanyar után, először nekik is Budapestre kell irányítaniuk. Szóval előre láthatóan sokszor megyek át Budapesten, ahol pedig az a kérdés, hogy mennyi időt tölthetek ott. Budapesten előfordulhat, hogy több meghívóm is van – és persze ismerősök, barátok is – elvileg napokig mehetnék egyik címről a másikra. Annak ellenére is, hogy eddig Budapestről kaptam a legkevesebb meghívót. A kérdés tehát:
HÁNY CÍMRE MEHETEK, MIELŐTT MEGINT EL KELL HAGYNOM A VÁROST?
MAX. 1 MAX. 2 MAX. 3
Szavazni továbbra is a hozzászólásoknál lehet. És ne feledjétek, ma este nyolcig még a másik két kérdésről is szavazhattok!
Újabb kérdések dőltek el. Tegnap estére megszavaztátok, hogy a Dunakanyar felé induljak. Ma estére az is eldőlt, hogy meddig maradhatok egy címen, vendéglátónál, meghíváson, nevezzük, ahogy tetszik. 48 ÓRÁT! Arról, hogy milyen távolságból fordulhatok rá egy meghívóra (bárhonnan, 50, 100 vagy 150 kilométerről), úgy döntöttetek, hogy BÁRHONNAN.
Tehát három dolog már biztos:
Irány: Budapestről a Dunakanyar felé Időzés: Max. 48 óra Címretartás: Bárhonnan.
A Budapestet érintő kérdésről holnap estig még szavazhattok itt:
Most egyébként Fótról jelentkezem a Mónika Show stílusában. Két régi barátomnál vagyok, Sz. Éva (42), tanárnő és élete szerelme K. László (47) szerszámkészítő, méghozzá egy nagyon frankó szerszámkészítő. Lacit alig ismerem még, de már megkínált két pohár pálinkával (közbe dumált: „Most már hárommal”), Sz. Éva pedig ízletes fokhagymakrémlevessel várt. László, a kiváló fóti szerszámkészítő – potenciális barát – tetemes segítséget nyújt az úthoz, az ő svéd katonai hálózsákjával, és főzőjével, és! saját kezűleg készített kisbaltájával indulok kedden útnak. A miniatűr balta arra kell, hogyha erdőben kell éjszakázni, tüzet rakhassak. K. László (47) fóti szerszámkészítő azt is mondja, hogy amennyiben más is szeretne hasonló Jack London-túrához alkalmas mini-baltát, áll elébe (a megrendeléseket küldhetitek nekem). Ezúton is köszönöm a segítségüket – csakúgy, mint mindenkiét! Legyen szép estétek, holnap még egy kérdésről kell dönteni, aztán indulás. Centauri
Fotó: Sz. Éva (42) tanárnő & K. László (47) fóti szerszámkészítő
Utóirat: üdvözlet K. László papájának, aki a pálinkát főzte.
2016. január 10. 10:52
SZAVAZÁS BUDAPESTRŐL