Kék galamb (Free Photo)
Melyik madár tér vissza tavasszal a leghamarabb?
Korainak tűnhet ezt latolgatni január elején, de néhány madárfaj annyira korán jön vissza, hogy felmerülhet bennünk az a kérdés, minek vonul el egyáltalán.
Amint a természetben mindent átmentek kötnek össze, úgy a vonuló és állandó madarak kategóriája sem válik el élesen egymástól; időszakosan is változhat, melyik madár vonul, melyik nem. A fajok túlnyomó többsége természetesen egyértelműen sorolható egyik vagy másik csoportba; a fecskék minden kétséget kizáróan vonulók, míg a verebek még kóborlásra sem hajlamosak. Nehezíti a kérdés megválaszolását, hogy mindig akadnak kivételek, még olyan klasszikus vonulóknál is, mint amilyen gólya vagy a fecske. A fehér gólya egy-egy példánya az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban húzza ki a telet nálunk, de irodalmi adatot találtam olyan füsti fecskéről is, aki egy nagy állattelepen egy istállóban húzta ki a telet. Ezek persze extrémitások, de viszonylag sok faj hajlamos arra, hogy enyhe időjárás esetén nálunk teleljen. Ilyen például a seregély, de házi rozsdafarkú, barázdabillegető, barátposzáta is telelhet, ezért, amikor januárban összefutunk közülük valakivel, nem mondhatjuk, hogy korai visszaérkezőről van szó.
A későn vonulók – korán érkezők esetében különösen könnyen mosódik el a határ telelés és visszaérkezés között,
így ezekben az esetekben figyelembe kell venni, hogy az adott faj a megfigyelés területén korábban is megfigyelhető volt-e, és sokatmondó a létszám is. Néhány seregélyt látni januárban, akár kisebb csapatot is, inkább telelőkre utal. De ha február elején több helyen is látunk több százas csapatokat, azok minden bizonnyal már a Pó-síkságról tértek vissza.
A KÉK GALAMB ELTERJEDTSÉGE MAGYARORSZÁGON
Legkorábban egy kevésbé ismert madárfajunk érkezik, akiről talán nem is gondolnánk, hogy vonul. A kék galamb (Columba oenas) amúgyis az egyik legkülönlegesebb fajunk, nemcsak azért, mert a legritkább költő galambfélénk, s nemcsak azért, mert rendkívül szép, még csak nem is azért, mert a határozása némi rutint igényel, hisz könnyen összekeverhető a parlagi galambokkal, hanem mert ellentétben a többi galambbal, nem épít fészket, fiókáit háborítatlan erdők odúiban neveli fel. Ennek köszönhetően a kék galamb élete összekapcsolódik egy másik madárfajéval, ugyanis a kék galambnak megfelelő méretű odú elkészítésére a nagy termetű fekete harkály képes csak, így kék galamb is azokban az erdőkben költ, ahol fekete harkályok élnek.
Fekete harkály (Free Photo)
A házi galamboktól leginkább az különbözteti meg, hogy nincs a farok felett fehér, úgynevezett farcsík. Ezt parlagi galamboknál szinte mindig megtalálni, bár néhány esetben hiányozhat is. Viszont, ha látunk egy galambrajt, melyben minden madár egyértelműen hamvas, kékes szürke, s egyikben sincs farkcsík, máris biztosak lehetünk abban, hogy kék galamb-rajt látunk. Olyan parlagi galambcsapat ugyanis nincs, ahol egyetlen madár sem visel fehér farkcsíkot. A kék galamb röpte is más, nyilallóbb, kicsit a gerlék és galambok röpte közé esik. Karcsúbb is, és a tollazat kék árnyalata is erősebb.
A magányosan, csöndes erdők mélyén költő kék galamb a költés befejeztével csapatokba verődik és a nyílt területeket járja, sokszor több százas csapatokban. Tarlók, lucernatáblák jelentik számára ilyenkor az ideális élőhelyet, ahol gyakran bandázik együtt seregélyekkel, bíbicekkel, akár cankókkal is. Többnyire november végén, december elején elvonul, zömmel Olaszországba. Ez egy galamb számára nem távolság.
Enyhe teleken ez valóban egy kis kiruccanás marad, és már januárban visszatér. Persze esetében fokozottan igaz, hogy néhány januári kék galamb nem jelent még tavaszi érkezőt.
Honnan tudjuk akkor mégis, hogy már januárban visszajönnek?
Kék galambos területeken – ilyen területeken töltöttem a gyerekkoromat 🙂 – bármikor felbukkanhat néhány kék galamb, de rendszeresen fordul elő, hogy már januárban, akár január első felében is újra többszázas csapatok jelennek meg, és ezek gyakran hosszan elidőznek egy-egy területen, általában addig, míg az igazán meleg tavasz tovább nem segíti őket még északabbra.
Viszonylag sok madárfaj jelenhet meg meglepően korán, akár nagyobb csapatokban is, de ennyire korán és ennyire rendszeresen csak a kék galamb tér vissza hozzánk. Ha a vonuló madarakra gondolva úgy tesszük fel a kérdést: Ki a tavasz hírnöke? – a válasz a kék galamb. Terepi madarász számára ezért néha már a január is tavasz hangulatát hozhatja meg a tarlók felett keringő kék galamb-csapatok láttán.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
ITT TOVÁBBI MADARAS CIKKEK KÖZÖTT VÁLOGATHATSZ
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
