2017 – Itthon (Fotó: Centauri)
2020.05.17. A fák teszik a dolgukat – növekedés a kertben
Minap felvetődött, hogy megmutatom, mennyit alakult az udvar az utóbbi években. Azért érdekes ez, mert az elültetett fácskáim hosszú évekig amolyan csemetekertnek mutatták inkább az udvart, de mára az udvar „megkomolyodott”. Kamaszkorba ért, lassan felnőtt lesz, csemetekertből liget, aztán kisebb erdő.
Korábban is mutattam hasonló képeket, sőt hivatkozási pontnak – ha tetszik referenciának – jelöltem meg a Fedél nélkül-nek írt cikkemben is.
Ahogy azt korábban párszor már írtam:
bármi történjen is, a fák tudják a dolgukat.
Nőnek, növekednek, s ebből a szempontból (is) fát ültetni a legjobb befektetés. Az ember ingatag. A körülményeink változók. Ezer és egy dolog bizonytalan, de az udvar akkor is haladt volna előre, ha semmit sem csinálok benne az elmúlt évek alatt. A fák növekedtek volna. A bokrok sűrűsödnek. És ahogy mindez változik egyre-másra települnek be a madarak. Igen nehéz összevadászni összehasonlítható képeket, de azért íme, két jellegzetes perspektíva. Kiváltképp a kert külső szélén – ahol a legfiatalabb fák voltak – a változás ott a leglátványosabb.
2017: A kép egyik különlegessége, hogy itt is látszik: a korábbi években sem volt állandóan fűnyírás, időnként felengedtem a növényzetet, majd magszórás után kaszáltam – és ez nem teszi tönkre a gyepet! Épp ellenkezőleg. Dúsabbá teszi, megújítja; kevesebb benzin, kevesebb zaj, több virág. Különösen érdemes a baloldali nyírfát és a távolban lévő lucfenyő-kört figyelni, mert ezekre rá sem ismerni 3 év után.
2020: A nyírfa hihetetlenül megcombosodott, kölyökfából érett, derék fal lett, a távoli lucfenyőkör pedig szinte teljesen zárult, és jóval magasabb.
De legjobban talán egy panorámakép mutatja a változásokat. A lombozat olyan sokat fejlődött, hogy alig lehet hasonló képeket készíteni, hisz a lombok sok helyen már kitakarják a rég megszokott perspektívákat. De azért megpróbáltam.
2017
2020
Lenyűgöző!
“A nyírfa hihetetlenül megcombosodott, kölyökfából érett, derék fa lett” . ez a mondat olyan kifejező és gyönyörű, hogy teljesen elaléltam tőle. 🙂 🙂 🙂
Tetszik, nagyon tetszik! 🙂
A vérmogyórót nem nagyon ismerem, bár már próbálkoztam vele, de nálam nem maradt meg, és nem tudom miért nem jó neki ez a talaj. Utána kellene olvasnom. Itt a vérszilvát ültetik sok parkba a változatos színhatás miatt, de a mogyorónak sokkal szebb a levélformája.
Pár év, és teljesen bazáródik a kerted, vadon lesz a vadonban. 🙂