Hím tövisszúró gébics (Lanius collurio) – Free Photo
2021.08.07. Kevesen lépnek le olyan hamar, mint a tövisszúró gébics
Tegnap hajnalban, augusztus 6-án köszöntött be nálam az ősz. Mások a naptár szerint számolják az évszakokat, én aszerint, hogy mikor indul a madárvonulás, és mikor érkeznek az első hajnali ködök. Nálam – részben a hegyvidéki mikroklímának köszönhetően – viszonylag korán, rendszerint éles határral ér véget a klasszikus nyár.
Tegnap már hiába mentem ki forgatni, filmezni kora hajnalban, gyakorlatilag nem láttam semmit a ködtől, felvenni pedig azt a keveset sem tudtam. Ennél is beszédesebb: a csönd. Az utóbbi napok még hangosak voltak a gébicsfiókák eleségkérő hangjától.
Két sütkérező gébicsfióka itthon (Fotó: Centauri)
Két hete repültek ki a családok, május óta naponta látom a párokat, naponta filmezem-fotózom őket, de tegnap reggelre eltűntek a területről. Elvonultak. Elsőnek mindig a gébicsek hagyják el a birtokot az itt fészkelő madárfajok közül. Évről-évre így megy ez. Amint a fiókák önállóvá válnak, rögtön lelécelnek. Gébicseket természetesen sokkal tovább látni az országban, az utolsók csak október elején mennek el, de a vonulásuk már ilyenkor megkezdődik. Más fajoké akár jóval korábban is (erről nemrégiben írtam ITT).
Komikus lehet kissé, de ilyenkor értem meg mindig – évről évre – mit jelent az ambivalencia. Milyen az, amikor egyszerre önt el két egymással ellentétes érzés. Mert azért kissé csalódott vagyok minden évben, amikor kimegyek a rétre, és csönd fogad. A bokrok tetején, a kerítésen, újabban a boglyák tetején már nem ül senki.
Üres a gébicsfészek, és üresek azok a bokrok is, melyeken rendszeresen strázsálnak. Szinte sértve érzem magam néha: „Miért kell ennyire hamar lelépni?”
Ugyanakkor rögtön elfog az ősz izgalma is, hiszen tudom: mindez azt is jelenti, hogy a nádas és az erdő mélyén a gímbikák már a bőgésre készülnek, és bármelyik hideghullám után megszólalhatnak az első bikák.
Előfordulhat persze – elvileg – hogy csak a közeli területeken kóborolnak a gébicsek, megtehetik, hisz mivel a költés véget ért, nem kell már tartani a territóriumokat. Gondoltam, végére járok a dolognak, és fellapoztam Magyarország madárvonulási atlaszát (Kossuth Kiadó, 2009), amit a hazai madárgyűrűzés 100. évfordulójára adtak ki, és ami ma is bővebb, alaposabb forrás, mint az internet. Találtam is biztos adatokat, melyből kiderül: a gébicsek bizony ilyenkor nem kóborlásba, hanem klasszikus vonulásba kezdenek. A legkorábban elvonulók közé tartoznak. Visszaigazolva több évtized megfigyeléseit, a következőt olvasom az atlaszban:
„Az őszi vonulás korán, a fészkelés befejezése után RÖGTÖN, már július második felében a faj elterjedésének teljes területén nagyjából egyidőben kezdődik…”
Ezek szerint a gébicseim valóban úton vannak már. S itt helyben van egy biztos pontom, amihez köthetem a madárvonulás (és az ősz) kezdetét: a gébics. Augusztus 5-én még itt voltak, másnap reggel már nem. Tehát napra pontosan tudom, hogy augusztus 5-én vonultak el. Irodalmi források szerint az első gébicsek már augusztus első napjaiban megérkezhetnek Észak-Afrikába. Az én gébicseim bizonyára nincsenek még ott. A gébicsek éjjel vonulnak. 5-én még láttam őket, s ezek szerint az esti órákban mehettek el. Ha feltételezem, hogy az utolsó pillanatban kaptak szárnyra, este 10 körül, és leghamarabb hajnali négy körül landolhattak valahol, akkor 60 km/h-ás sebességgel számolva kb. 360 kilométert tehettek meg.
Legvalószínűbb vonulási irányukat figyelembe véve, tegnap reggel valahol Belgrád alatt szállhattak le.
Mivel a gébicsek csak szerény zsírtartalékokkal vonulnak, nem tesznek meg ezer és ezer kilométereket egyhuzamban.
Videóban beszéltem már a madarak zsírfelhalmozásáról korábban:
Ugyanakkor a nagy vonulás előtt a legtöbb gébics a Fekete-tenger térségében időzik, és ott gyűjt tartalékokat. Így könnyen lehet, hogy az én gébicseim tegnap éjjel is vonultak, s ma reggelre már Bulgária területén, esetleg a Fekete-tenger partvidékén vadászgatnak (talán épp ott, ahol annak idején oly sokszor nyaraltam, és annyi szép madarat láttam.) Ott valószínűleg megállnak pár hétre, hogy aztán átkeljenek a Boszporuszon, és Törökországon végigvonulva elérjék Izraelt, végül pedig Afrikát.
BULGÁRIAI MADARÁSZATAIMRÓL ITT ÍRTAM
A tövisszúró vonulása további érdekességeket tartogat számunkra, ő ugyanis a „hurokvonulók közé tartozik. A legtöbb faj megközelítőleg ugyanazon az útvonalon vonul oda és vissza, de nem a gébicsek! Lefelé, vagyis most ősszel zömük Izraelen keresztül érik el Egyiptomot, ahonnan továbbvonulnak egészen Dél-Afrikáig.
Visszafelé azonban tesznek egy kitérőt az Arab-félsziget felé.
Valószínűleg tudják, hogy tavasszal az Arab-félsziget már bőven ad egyenesszárnyú rovarokat, főként sáskákat. Nálam is a rét sáskái és a zöld lombszöcskéi teszik ki táplálékuk zömét.
Tövisszúró gébics (Lanius collurio) elterjedése Európában és vonulási útvonala. (FORRÁS)
Mint mondhatnék még? Úgy tűnik, 2021-ben nem készül több felvétel róluk. Legközelebb 2022 májusának elején várhatom őket. Addig meg annyit mondok csak: „Jó utat! Visszavárlak titeket. Még több boglyával, még több fészkelőhellyel, és a régi kíváncsisággal.”
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Bennem is felmerült a kérdés: De miért? “Miért kell ennyire hamar lelépni?”
Talán túl nagy utat kell megtenniük? Kár, hogy nem értek németül, mert akkor a térkép valószínűleg erre a kérdésre is választ adna. Bár azon így is mintha azt látnám, hogy egészen Afrika déli részéig repülnek – ha jól sejtem.
Szép hétvégét neked is! 🙂
Viszont!! 🙂
Mikor érkeznek a őrgébicsek??
Nálam is volt látogatóban egy fiatal tövisszúró, egy kattintás sikerült, több nem. 🙂
Hozzám általában október első napjaiban – de a környéken látni már néha szeptember végén is. Északabbra vagy az Alföldre még korábban; annál is inkább, mert Észak-Magyarországon akadnak költő párok is.