Pablo Neruda, akinek 1970-ben ítélték oda a Nobel-díjat, prosztatarákban szenvedett. Hetvenedik születésnapjára, 1974-ben nyolc új kötetet tervezett kiadni, ám 1973. szeptember 23-án, néhány nappal Augusto Pinochet katonai rezsimjének hatalomra kerülése után meghalt. Maradványait 2013-ban exhumálták az után, hogy felmerült a gyanú, nem a betegsége, hanem mérgezés okozta halálát, ahogy azt 2011-ben egykori sofőrje állította. (Könyvesblog)
Tovább a teljes cikkre
http://https://centauriweb.hu/archiv/jack/livermore-volgyi-hullarol/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/antoine-de-saint-exupery/
http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/orokbefogadott-halottak/
Művészeit az ember nem hagyja nyugodni halálukban sem. Lásd Dalí kihantolása apasági per okán. Nerudát politikai okokból exhumálják.
De számomra mégis József Attila hurcibálása a legmegrázóbb.
“József Attilát négyszer temették el. Először Szárszón. Aztán 1942-ben a Fiumei úton, majd a munkásmozgalmi hősök parcellájába, végül pedig a családi sírba Etelka nővére helyeztette végső nyugalomba.” /Tverdota György/ Na, szép…
Köszönöm – talán érdekes (és kicsit szomorú és kicsit hátborzongató) volna összeszedni mindenkit, akit kétszer temettek el.