2020.11.15. Mi a realitás? Mikor lesz vége a járványnak?

2020.10.15. Lisziewicz Juliannát, víruskutatót kérdezték egy műsorban a járványügy alkulásáról. Azért ezt idézem, mert ezer és egy műsort és cikket találni, de míg egyfelől úszunk az információban, másfelől temérdek egymást gyengítő nyilatkozat van, és nem kevés hisztéria. Ritka az olyan megnyilatkozó, aki a lényegre koncentrál. A szóban forgó interjúból azonban könnyűszerrel kiemelhetjük a lényeget:

• Bármit mondanak is, a legjobb esetben is csak „késő tavaszra” várható hatékony vakcina számottevő mennyiségben.
• Még ha kellő mennyiségben áll is rendelkezésre vakcina, a teljes oltottsághoz rengeteg időre van szükség.
• Továbbra is számolni kell azzal, hogy a vakcina csak időlegesen, 6-8 hónapra ad védettséget, vagyis az oltások megindulása után „folyamatos” emlékeztető oltásokra lesz szükség.
• Változatlanul számolni kell a vírus mutálódásának lehetőségével is, ami azt jelentheti, hogy talán új vakcinára lesz szükség, vagyis az egész folyamat kezdődhet elölről.

Mindezek azt jelentik, hogy a vírussal még viszonylag hosszú ideig együtt kell élnünk.

Arra kérdésre, hogy mikor szabadulhatunk meg a maszktól, a kutatónő azt a választ adja, hogy amennyiben minden ideális forgatókönyv szerint halad, tehát remek lesz a vakcina, nem lesz új mutáns, és nem kell ugyanazt a kört megfutni kétszer is, akkor is 2021 már rámegy erre a járványra.

Az is imponáló – nekem legalábbis az, én is így gondolom, és pontosan egy a tavaszinál jóval erősebb hullámra számítottam –, hogy azt mondja: A második hullám mértéke EGYSZERŰ MATEMATIKAI kérdés.

Azt a logikus és világos alapvetést fogalmazza meg, hogy mivel a második hullám jóval több fertőzöttből indul ki, mint az első hullám, erősebbnek kell lennie. Teszem hozzá, ugyanez igaz egy esetleges harmadik-negyedik hullámra is.

Mindezt nem azért hozom, hogy bárkit elkeserítsek; de fontos, hogy tudjunk valamivel számolni. A legrosszabb ebben az esetben is bizonytalanság. A várakozás. Ne várakozzunk, hanem rendezkedjünk be. És ne hagyjuk magunkat naponta hatszor elbizonytalanítani. Ne dőljünk be annak se, hogy sokan megint úgy tesznek, mint a járvány elején, mintha nem lett volna borítékolható, nemcsak a második hullám érkezése, hanem a mértéke is.

Higgyétek el, bármilyen nehéz is, meg kell őrizni az éberséget; a józanságot, a belátás képességét;

azt pedig, hogy megtanuljunk egymásra figyelni, és ne a kényelmetlenségek miatt érzett keserűségünk, és a félelmeink uralkodjanak fölöttünk, minden korábbinál fontosabb.

Az én prognózisom szerint nemcsak a pandémia idején, hanem közép- és hosszútávon is, s nemcsak erkölcsi megfontolások miatt, hanem praktikusan is. Nem először írtam arról, hogy korszakhatárra értünk; ez egy másik korszak határa. Ez egy ajtó, amin – ha akarunk, ha nem – muszáj belépnünk. Nincs más választásunk: abba kell kapaszkodni, amit az utóbbi évszázadokban megtanultunk, és ugyanilyen elszántan egymásba is.

Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

KORÁBBI ÍRÁSOK A KORONAVÍRUS-JRÁVÁNYRÓL