Valószínűleg gőzötök sincs arról, hogy ez időnként milyen sokat nyom a latba! 🙂 🙂 🙂 Ám erről én tehetek, hisz amikor a leterheltség köbén állok, amikor a Jack London-túra nehézségénél tízszer nehezebb szakaszokban haladok, van hogy ballagok, van hogy kúszok-mászok, máskor rohanok, vágtatok, néha még menekülök is, akkor szavam sincs, jelen sem vagyok, így aztán nem is beszélek, nem is írok, teszem a dolgom, s hallgatok. De ha visszatérek, megpihenni, leülni és megmelegedni, és van még a kályhában parázs, az olyan is, mintha volna az asztalon egy tál melegétel, pár váratlan s nem remélt falat 🙂
Kissé megkésve (10 hónap múlva) 🙂 köszönöm a segítséget.
Természetesen már régen olvastam a szeptember 1-et, de most, hogy a riportot is újra hallgattam, hozzáolvasom.
Az alábbi hozzászólásod viszont most olvastam először, Cen’, és tisztán, világosan értem már a hosszabb- rövideb hallgatásaid okát. Persze ezt eddig tudtuk, hogy milyen a te leterheltséged, ennek ellenére elvártuk napi jelenléted a honlapodon. 🙂 Az olvasók már csak ilyenek! Úgy gondolom ez a fél éves kihagyás azért némi türelemre tanított bennünket. 🙂 Nekem mindenesetre nagyon megnyugtató, hogy ezt így leírtad, tudom, ha tudsz, jössz! Naponta benézek hozzád, és mindig találok valami újat. 🙂 Mint most ezt a beszélgetést.
Még mindig nem értem a végedre, Cen. 🙂 Melyik novelládról van szó?
Más. Van egy írásod a face-en, ami itt nincs meg szerintem.
https://www.facebook.com/centauriweb/posts/engedjétek-hozzám-a-gyermekeketa-gyermekek-még-csodálják-az-állatokat-később-egy/1306697829360964/
Bocsánat, hogy belekotyogok!
Erről a novelláról van szó:
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/villamnovellak/september-1/
Edit, hála segítségért! – Hogy egy korábbi hasonlathoz kanyarodjak vissza: köszi, hogy dobtál fát a kandallóba, míg nem voltam itthon 🙂 🙂
🙂 🙂 🙂
Vagyunk itt páran, akik nem hagyjuk kialudni a lángot. 🙂
Valószínűleg gőzötök sincs arról, hogy ez időnként milyen sokat nyom a latba! 🙂 🙂 🙂 Ám erről én tehetek, hisz amikor a leterheltség köbén állok, amikor a Jack London-túra nehézségénél tízszer nehezebb szakaszokban haladok, van hogy ballagok, van hogy kúszok-mászok, máskor rohanok, vágtatok, néha még menekülök is, akkor szavam sincs, jelen sem vagyok, így aztán nem is beszélek, nem is írok, teszem a dolgom, s hallgatok. De ha visszatérek, megpihenni, leülni és megmelegedni, és van még a kályhában parázs, az olyan is, mintha volna az asztalon egy tál melegétel, pár váratlan s nem remélt falat 🙂
🙂
Ezt jó olvasni és jó tudni.
Sejteni lehetett, hogy dolgozol ezerrel, és nincs időd a honlappal foglalkozni.
Az a menekülés érdekelne! 😮 🙂
Kissé megkésve (10 hónap múlva) 🙂 köszönöm a segítséget.
Természetesen már régen olvastam a szeptember 1-et, de most, hogy a riportot is újra hallgattam, hozzáolvasom.
Az alábbi hozzászólásod viszont most olvastam először, Cen’, és tisztán, világosan értem már a hosszabb- rövideb hallgatásaid okát. Persze ezt eddig tudtuk, hogy milyen a te leterheltséged, ennek ellenére elvártuk napi jelenléted a honlapodon. 🙂 Az olvasók már csak ilyenek! Úgy gondolom ez a fél éves kihagyás azért némi türelemre tanított bennünket. 🙂 Nekem mindenesetre nagyon megnyugtató, hogy ezt így leírtad, tudom, ha tudsz, jössz! Naponta benézek hozzád, és mindig találok valami újat. 🙂 Mint most ezt a beszélgetést.
Örömmel látom, örömmel olvasom! 🙂 És valóban: ma új anyag került fel, az ifjú szarvas történetének harmadik fejezete! / http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/sorozatok/az-ifju-bu-egy-szarvas-tortenete/3/ 🙂
Nagyon köszönöm – már nem is emlékeztem rá 🙁 Felrakom a honlapra – még egyszer nagy köszönet 🙂