Mozgalmas hétvégém volt. Volt itt minden, prószaverseny, vendéglátás, kaszálás, napszúrás. Folytatódik, ami márciusban kezdődött: ilyen extrém időjárás nem volt még. A tavasz gyakorlatilag 3-4 hét volt csupán, szinte minden egyszerre virágzott, de épp csak élvezni kezdtem a tavasz pompás-friss színeit és levegőjét, máris beköszöntött a fullasztó nyár. Nem is akármilyen nyár. Tegnap árnyékban 29-30 fok volt, napon 46! Ennek megfelelően jöttek a viharok is. Én pedig, mivel bizonyos kerti munkákat muszáj volt elvégezni, és 46 fokos perzselő hőségben nem öltözhet be az ember tetőtől talpig, és a fülvédőre már nem fér fel a kalap, a fedetlen részeken pecsenyevörösre sültem, és bekaptam egy közepesen erős napszúrást is.
A napsugárzás intenzitására jellemző, hogy a széna nem zölden-sárgán szépen szárad, hanem órákon belül vörösre sül. Nem tudom még, hogy mindez milyen hatással lesz a növényekre. Egy biztos már: a környékbeli diófák szemlátomást erősen kínlódnak. Foghíjasan hajtanak ki, hatalmas ágak maradnak szárazon, de nem tudom, mi a valódi ok. Talán a márciusi télben elfagytak? Fagyási sérüléseket sok növény mutat, az én kertemben például a himalájai cédrusok és a babérmeggy is.
A kissé álomszerű hétvége egyik legemlékezetesebb eseménye a prószaverseny volt. Hárman készítettünk prószát (ahogy elnéztem, ádáz viták dúlnak a neten arról, hogy a prósza azonos-e tócsnival illetve a cicegével). Az alaptésztát aztán négy felé osztottuk, és hárman háromféleképpen fűszereztük. Mindenki kapott negyedórát egyedül a konyhában, hogy a titkos műveleteket végrehajtsa, hogy azután találgathassunk, ki mivel bolondította a tésztát, és eldöntsük, melyik a legjobb. Az enyém a második lett. Kicsi vörösborral, zöldfűszerekkel és gombával bolondítottam, de ahogy az első helyezett említette volt, a tésztákhoz nemigen passzol a vörös bor. Igaza lehet, mert egymástól függetlenül ő is borral vadította a tésztát, de chardonnay-t használt, a karakterét pedig metélőhagymával adta meg. A harmadik verzió cékla – zsálya – rozmaring vonalban gondolkodott. Finom volt, de talán egy kicsit túlegzotikus.
Az alaptészta:
Reszelt burgonya, némi liszt (épp csak annyi, hogy a tészta összeálljon és formázható legyen), tojás, só, őrölt bors, fokhagyma (ízlés szerint). Nagyon kevés olívaolajon, serpenyőben kisütve.
Jó játék, remek szórakozás és vacsora volt 🙂
A következő napokban pedig igyekszem pótolni mindazt, ami a zsúfolt hétvége, a kerti munka, a hőség és a napszúrás miatt elmaradt. Addig is a legjobbakat! Üdv: Cen’
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2018/2018-aprilis/2018-04-26-nils-naploja-ludlakbol/
S mi lett a negyedik adag alaptésztával? Az versenyen kívül készült? 🙂
Én prószaként a kukoricaprószát ismerem, ami kukoricalisztből készül. Az én szülőfalumban görhének hívták.
Amit itt a képeken látunk – nagyon jól néznek ki! -, az az én ismereteim szerint a tócsni (vagy tócsi, lapcsánka, röszti, stb). Bárhogyan is hívják, nagyon finom tud lenni. 🙂
Az alaptészta az utolsó, kicsit alulfűszerezett lett – de azért elfogyott az is (a fokhagyma sokat segített 🙂 )
Köretnek tökéletes ☺️☺️
Nálunk főfogásként is eszik – “csapatják” tejföllel, sajttal, fokhagymával, de van, aki a pizzához hasonlóan “ezer” feltétet használ 🙂
Nem hiszed el, Cen, de két hete tervezek holnapra tócsit. Egyszerű recept, semmiképpen sem kell bele vörösbor, csak ha nagyon OTT van a társaság. nálad. És te em vagy magadnál.: 🙂 Nos, drága Cen, te ezt nagyon is jól tudod. A tócsi az tócsi,
és semmi más, Esetleg lepcsánka. 🙂 Csókollak benneteket szeretettl. utólag.
Köszönet – szintén utólag 🙂
Vissza kellett jönnöm, gyógyulást kívánni a napszúrásból.
Remélem, most szundítasz egyet, Cen. 🙂 NAGYOT.
A napszűrás a legjobb altató, tapasztalatból mondom. 🙂
Azért nem mindig – ha nagyon fáj a fej, és a leégés miatt sokfelé erősen fáj a bőr is, akkor kicsit nehezebb, de az tény, hogy az alvás a legjobb gyógyír és a sok víz. 🙂 Megoldottam, jól vagyok 🙂
Szép hétvégét, a legjobbakat Cen’!😊🌳🌳🌳 ( a kalapos ikont hiába is tenném ide)
Jó látni ismét a madaras szalvétát! / Hetési tanárbácsi/
Igen – ezek voltak az utolsó darabok 🙂
Hmm, nálunk a prósza kukoricalisztből készül. Teljesen más összetevőkkel, tejjel, vajjal, stb. Ja, és ahogy Szabó Edit írja, nevezik görhének is. 🙂 Tócsni, lepcsánka, macok, ez a krumplis kis tésztácska. Én is sütök néha, fokhagymával, borssal ízesítem, és kapros tejföllel meglocsolva tálalom. 🙂 Laktató étek, kívánja az innivalót maga után.
Lehet, egyszer kipróbálom kukoricaliszttel is 🙂
Én elég ijesztőnek tartom ezt az időjárást, már a májusban beütő nyarat is, de a mostani áprilisit már nagyon. Csodálkozom, hogy erről nincs több hír, elemzés, hogy ezt így hogy?
Szerintem sem bíztató. Március volt minden idők leghidegebb márciusa, aztán április minden idők legmelegebb áprilisa. Nem lesz ez így jó 🙁