A KÖZNYELV MINT SZENVEDÉLY
2020.11.13. Ha valaki klasszikus, akkor Dante az. A magyar nyelv napján is ő jut eszembe, mert a törekvés, ami összeköti őt a világ minden szerzőjével, így velem is, közös: a nyelv életben tartása! – s nem feltétlenül a “tisztán tartása”. Ha valakinek meg kell emlékezni erről, akkor az én vagyok.
Ha ajánlást írtam volna a Jégvágó elé, az Danténak szól, és csak azért nem tettem, mert főhajtás a regény egésze. Dan Coolbirth nemcsak nevében rokona, hanem bejárt útja is hasonló az Isteni Színjáték útjaihoz, s végül Dant is egy fiatal lány, Téa vezeti, akárcsak Dantét Beatrice.
A Jégvágó 33 fejezetből áll, a La Divina Commedia 33 énekből.
Dante motozott bennem akkor is, amikor 33 évesen elhatároztam, hogy publikálni fogok. Dante remek író, izgalmas figura, jó csóka volt. Ha élne még, e felsorolásból alighanem a “jó csóka” tetszene neki leginkább, nem állna tőle távol a szlenges beszéd, hisz annak idején programszerűen törekedett a köznyelv használatára. Igaz, akkortájt a latin és a népnyelv (olasz) között húzódott szakadék, ahogy ma az irodalmi nyelv (“magas kultúra”) és a szleng (tömegkultúra) között.
Kéziratok (Fotó: Centauri)
Dante a művelt ember kiváltsága, de ha ma élne, azon lenne minden erejével, hogy hidat verjen a köznyelv és a szépirodalom nyelve között.
„…szándékom eleitől fogva nem volt más, mint köznyelven írni…” (Dante)
Boccaccio ír arról, hogy Dante születése előtt terhes anyja különös álmot látott:
„Ez a kedves asszony mintha álmában egy nagyon magas babérfa tövében állott volna, zöld rét közepében, egy kristálytiszta forrás mellett, és itt szült egy fiúgyermeket, ki igen hamar, csak a babérfáról hulló bogyókkal táplálkozván és a tiszta vizű forrásból oltván szomját, felcseperedett, pásztor lett belőle, s mintha mindenképpen azon törte volna magát, hogy a babérfa lombját, melynek gyümölcséből úgy felgyarapodott, a maga erejéből érje el; s ahogy ácsingózott érte, úgy tetszett az asszonynak, mintha elesett volna, s hogy felállott, nem is ember volt immár, hanem páva. S ezen az asszony úgy elcsodálkozott, hogy felriadt álmából; nem sok idő telt el, hogy a szülés szükséges ideje elérkezett, és egy fiúgyermeket szült, akit közös akarattal az atyával, Danténak neveztek el: és méltán, sőt legméltóbban, mint ahogy azt a jövendő megmutatta, mikor e nevet teljes mértékben igazolta.”
Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Dolgozószoba (Fotó: Centauri)
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Most leesett az állam, Cen’!
Nem tudtam ezekről a párhuzamokról, zseniális!
Jégvágó és az Isteni színjáték 33, a Jákob 66, ha jól tévedek. és 33 évesen határoztad el, hogy publikálni fogsz, a krisztusi korban.
Igen, a Jákob pedig 66-ból, egyrészt, mert a Jégvágóhoz képest előre mutat amennyiben Jack már nem sodródik, hanem harcol (mint Jákob az angyallal); 66 + 33 = 99, egy híján 100; a 100 volna valamiféle kerek egész, de azért jó, hogy hiányzik 1, mert így arra int: valami mindig hiányzik a teljességhez, ami nem elérhető sosem; és olyan is ez, mint amikor Szent Ferenc 40 napig böjtölt, de a 39. napon megszakította abból a megfontolásból, nehogy kísértésbe essen, s a 40 napos böjtjét Krisztus 40 napos böjtjéhez hasonlítsa. Így állnak össze a dolgok valahogy… 🙂
Ennyi meglepetést egy estére, eddig is csodáltalak, de most….,
Tudatosan építetted fel így, Cen’?
Csak nem a számmisztika akadályoz a következő regény megjelentetésében? 🙂
Naná, hogy tudatosan – ez a szép a regényírásban, az irodalomban 🙂 de a számmisztika nem akadályoz semmiben 🙂
Köszi. 🙂
“akit közös akarattal az atyával, Danténak neveztek el: és méltán, sőt legméltóbban, mint ahogy azt a jövendő megmutatta, mikor e nevet teljes mértékben igazolta.”
Kíváncsi lettem, hát utánanéztem 🙂 . A Dante jelentése: kitartó, állhatatos.
Így van, s nagy köszönet a “háttérinfóért” – ma sokat adnak a szerencsére, de a legfontosabbnak a kitartást gondolom. Ha valami könnyen megy, ha valamit a szerencse lökdös előre, ott a léc van alacsonyan. Tudom, sokan nem értenek ezzel egyet, de nem jut eszembe hirtelen most sem olyan, akinek ne kellett volna véres megpróbáltatásokon átjutnia a célig. Legyen szó írókról vagy tudós emberekről. Úgy tűnik, ha magasan a léc, nincs az a szerencse, ami átdob fölötte. Állhatatosság annál inkább.
Az sem rossz, ha néha meglátogat bennünket a szerencse, de csak arra hagyatkozni balgaság. Szerintem is sokkal fontosabb a kitartás. (Én magamat is kitartónak gondolom, és ez a tulajdonságom sokszor segített már a céljaim elérésében.)
Ezt válasznak szántam, de úgy tűnik, hogy önállósította magát, és valahogy a legkülső szintre került. 😮 🙂 Bocsi!
Sosem gondoltam, hogy lehet tudatosan évekhez, vagy emberekhez kötni ami a tehetségből fakad. Nagyon szép párhuzam amúgy- a bibliai is. Mesterien fűzöd a babérfáról lehulló bogyókból fakadó szavakat s vajh mi másból jöhetne egy költő ereje mint a babérkoszorúból amelyet a szavak emelnek a fejére?
Ha már a szimbolikus számok: maga az “Isteni színjáték” is 1 +(3×33) énekből áll – így fejezve ki a világ (minden világ, az összes itt- és túlvilágok) teljességének átfogására törekvést.
De Alighieri Szilárd (= Durante, becézve Dante) nemcsak ebben volt kitartó: a kutatások, számolások kimutatták, hogy másodlagos, allegorikus jelentése van annak is, hogy melyik a 3 kantiléna (Pokol, Purgatórium, Paradicsom) első, utolsó, sőt, középső éneke, tercinája (versszaka), sora, betűje is.
Minderről magyarul sokkal részletesebben itt olvashatunk:
https://www.antikvarium.hu/konyv/pal-jozsef-silany-idobol-az-orokkevaloba-61336-0
– aki nem hiszi, nyugodtan számoljon utána:
https://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm
A “Commedia” egyik legnagyobb művészi tette szerintem éppen ez: ahogy a korabeli teológiai, filozófiai, (szak)tudományos tudás rendszerbe foglalását a köznyelv, sőt, idézeteiben a köznyelvek (az olasz mellet francia, provanszál, stb.) emancipációjával kapcsolja össze – tehát valóban a (korabeli) magaskultúrát a tömegkultúrával.
A köznyelvek között pedig (ha már a magyar nyelv napja volt) egyik igen tudós értelmezője szerint ott van a magyar is ám!:
https://www.irodalmijelen.hu/05242013-0952/szorenyi-laszlo-nimrod-zsoltara-osmagyar-dante-poklaban