Mivel a szabadság a legfontosabb, egyben ez a legfontosabb ajándék is, amit valakinek adhatok. Ha tetszik, a szerelemhez és a barátsághoz is a szabadság a belépő. Ebben az értelemben a szabadság olyasmi, amiért azért küzdök, hogy egyszer lemondhassak róla.
egyenlőség
Égalité – Egyenlőség
Mióta ezt meghirdettük, az egyenlőtlenségek nőttön nőttek. Úgy gondoljuk, az oroszlán feljebbvaló a gazellánál, mi pedig feljebbvalók vagyunk mindkettőnél, hisz az oroszlánt is lelőhetjük. Valójában az oroszlán és a gazella egyenlők, csak épp más a hivatásuk, ebből következően mi sem vagyunk feljebbvalók náluk. Ez a valódi egyenlőség, amelynek a szele meg sem csapott minket eddig.
testvériség
Fraternité – Testvériség
Mióta „testvériséget” hirdettünk, többen haltak meg, mint a történelem során bármikor. Mióta nem ölhet meg minket a medve és a farkas, saját köreinkben ölünk. Amióta nem kell vadásznunk, egymásra vadászunk. Mert nem fogtuk fel, hogy vagy a testvérünk a lóantilop, a bodza, és a Hold is, vagy nincs testvérünk senki sem. Mert nem azt a forradalmat vívtuk meg, amit kellett volna.
nyitottság
Nyitottság
Csak úgy élhet majd egyszer jobban egy társadalom, csak úgy élhet jobban akár most is egy ember, ha nyitott lesz arra, hogy a kellő pillanatban mondjon le a szabadságról, egy szerelem, egy barátság vagy egy százszorszép javára; ha egyenlőnek gondol magával minden élőlényt, és testvérének gondol minden létezőt.
boldogság
Boldogság
Ha egyenlő vagyok mindenkivel, aki él, ha a testvérem, minden létező, akkor készen állok arra, hogy megismerjek minden élőt, minden létezőt. Ha megismerek minden élőt-létezőt, akkor tudni akarok egyre többet még. Ha tudok, akkor otthon leszek a világban, bármerre járok is, s ha otthon vagyok a világban, látom majd, hogyan nyűgöz le a nap minden órájában, és elérem azt, amit eddig senki más.
Aprócseprő, de leginkább honlap
2020.08.24. hajnal – a szemem majd’ kifolyik. Ti pedig leginkább nyaraltok, gondolom, legalábbis nagy a csönd mostanában. Néha beszámolok arról is, amikor sok az olvasó itt, most arról számolok be, hogy kevesebb. A törzsgárda is jobbára hallgat. De annyira nem is bánom. Van munka elég a háttérben.
Biztos észleltétek, hogy időnként új cuccok jelennek meg a honlapon, majd eltűnnek.
Mielőtt erről írnék, néhány apróság. Talán gondoltok rá néha, mi van a pelékkel? Nem sikerült felvenni őket. Az esők, szelek megérkezésével leléceltek, és nem jöttek vissza. Ma éjjel hallottam őket megint, raktam ki nekik körtét (az jó illatos), de nem hiszem, hogy sikerrel járok, mert a nyestek is itt garázdálkodnak, többek között vadásznak a pelékre. Szóval hamarosan inkább leviszem a kamerát a borzvárhoz.
És várom a szarvasbőgést. Bármelyik éjjel megszólalhat az első bika.
Éjjel jártam egyet az udvar környékén. Hallottam a szarvasok csörtetését a völgyből. Indul már a mozgolódás. Jó lenne, ha többet vehetnék fel a bőgésből, mint a korábbi években.
Na de a lényeg. Meg nem állom, hogy ne mutassak részleteket is. Legalább két éve már, hogy magamban új irányt szabtam a honlapnak. Azóta elégedetlen vagyok. Amúgy is mindig, de azóta még jobban. Szerettem volna egy kicsit magazin formát adni neki, de míg alapvetőbb gondok voltak, erre nem jutott idő. Most végre igen. És megnyílt a lehetőség is. Megvan a megoldás. Az, amit legalább egy éve keresek.
Még ha jó is az étel, nem mindegy, hogyan tálaljuk. Szerettem volna magazinosabb, portálosabb, izgalmasabb tálalást.
Ehhez most gyakorlatilag újra kell tanulnom a holnap kezelését, s még inkább kézműves meló, mint korábban. De nem bánom. Lépésről lépésre alakítom ki azokat a paneleket, melyek változást, reményeim szerint javulást hoznak.
Azt szeretném, hogy ez a honlap a gyönyörködés, a tanulás, az együttlét, az otthonosság, a gondolkodás, a szórakozás, a tájékozódás, az összegzések és örömök oldala legyen.
Formájában, színeiben, használatában is. Szerencsére olyan új rendszer lesz, amit nemcsak a nyitóoldalon mutathatok meg, hanem amelynek egyes elemeit akár ide is berakhatom.
Fogadjátok szeretettel az új nyitóoldal egy szakaszát! Írjátok meg, mi tetszik, és mi nem. Jobb lesz így? Szebb? Barátságosabb?
Először egy kis blokkot mutatok, ami már hoz valamit az új nyitóoldal hangulatából, szerkezetéből. Sok olyan blokk lesz, ami alkalmas egyfajta csokrok – ez esetben stílszerűen azt mondhatnám: ikebanák – összefogására. Ha a nagy kép alá gördültök, láttok ott néhány “gomba-gombot”. Lapozzatok azokkal!
gombás duplum belső oldalra
Emberek a vadonban
Hogyan szakadnak szektákra a gombaszedők?
Vannak kisebb tájak, ahol például mérgező gombákat is esznek, míg pár kilométerrel arrébb ugyanahhoz a fajhoz hozzá nem nyúlnának.
Bizonyos dolgokra sokáig vágyhatunk, sokáig próbálkozhatunk pár dologgal, de ha évekig vagy évtizedekig nincs eredmény, szinte sokkoló, amikor végre megtörténik.
Búcsú a csodafától, búcsú egy erdőtől. Szerettelek fenyvesek!
És mivel ez a régió egyúttal Európa legjobb gombatermő vidéke is, állíthatom, hogy a csodafenyves egyúttal egész Európa gombában leggazdagabb erdeje is!
Az alábbi panel szintén remek jó tematikus összeállításokhoz. Páratok kedvence a Legszebb emlékeim rovat. Ezek egy része például már egy ilyen tematikus sliderben is nézegethető, keresgélhető. Nem sokára együtt lesz mind. Amit ebben különösen szeretek, hogy kirakhatjátok akár teljes képernyőre is. Ha a fejezetek melletti képre böktök, az megjelenik a nagy mezőben, ha pedig arra viszitek rá az egeret és klikkeltek, megnyílik az adott oldal.
Amikor még láttam
Amikor még elértem mindent az életben
Apám titkosfiókjai
A láthatatlan szigete a láthatóban
A mezitlábas doktor
Amikor meg voltam húzatva
Amivé a kékcsőrű réce tett
Tőzike
Jó, hogy itt vagy
Anyám helyett apám
Apám sötét erdői
Apám temploma az én kolostorom
Az első honor: negyven képviselőfánk cserébe
Az önzetlenség íze
Az öreg, akit Öregnek hívtak
Búcsúzó meggyfák
Delfin a cefréskádban
Életmentő cseppek
Amikor még láttam
…szótlanul mentünk volna egy darabig, kézen fogva, rettentő nagy titokkal a szívünkben, megszegve minden szabályt, pokolian félve, hogy kitudódik szőrnyű tettünk
Amikor még elértem mindent az életben
kicsit és nagyot, férfit és nőt egyaránt elfogott egyfajta mély és erős, édes és hátborzongató tisztelet. Valamennyi arc úgy tekintett fel akkor az égre, és az égen vonuló gólyák tízezreire, mintha a világ leghatalmasabb bazilikájának kupolájába tekintenének fel
Apám titkosfiókjai
Ez a jólfésült fiatalember az apám az ötvenes évek elején, 13 éves koromban halt meg
A láthatatlan szigete a láthatóban
a hálózatok nagy részét nem látjuk, nem is láthatjuk – viszont jópárat láthatóvá tehetünk.
A mezitlábas doktor
Úgy éreztem, hogy most egy mozdulaton, egy gesztuson múlhat minden. Egy túzok. Hogy láthatok-e gulipánt. Láthatok-e kígyászölyvet vagy ugartyúkot. Vagyis, ezen múlhat minden.
Amikor meg voltam húzatva
A műtét után újra tanultam járni. Olyan vaslábbal botorkáltam, amit a Forrest Gump című filmben látni.
Amivé a kékcsőrű réce tett
„Mi értelme volt lelőni az utolsókat is?” Dühös és sértett voltam gyermekkoromban, amikor azt olvastam, hogy a hatvanas években lepuffantották az utolsó kékcsőrű récét is.
Tőzike
Ha rossz az idő, emlékezzetek arra az emberre, akitől gyerekként kaptatok valamit. Ha pedig jó az idő, keressetek olyan erdőt, ahol találhattok valakit.
Jó, hogy itt vagy
Elbizonytalanodtam. Nem tudom, hogy miről szabad írni és miről nem.
Anyám helyett apám
Ordító igazságtalanság volt ez – ezzel szemben ott volt a vadon vegytiszta igazsága. A kiszámíthatatlansággal szemben a rend; az önkénnyel szemben az együttműködés ezernyi formája
Apám sötét erdői
Talán kávét főztem, talán ücsörögtem még, nem tudom, viszont tisztán emlékszem, hogy váratlanul az a hit kerített hatalmába, hogy az álom alapján megtalálnám azt az erdőt. Azt az erdőt, ami addig egyetlen egyszer sem jutott eszembe.
Apám temploma az én kolostorom
Megálmodtam a helyet, le is rajzoltam: enyhe lanka tetején ház, aztán lanka, széles völgy, benne bő vízű patak, hogy tavat lehessen majd csinálni, nagy tavat, ami ad majd sok halat és madarat, s a környéken lehetőleg ne legyen senki.
Az első honor: negyven képviselőfánk cserébe
Anyám nem tudott elképzelni semmit, ami miatt az ember három napra megfeledkezhet az étkezésről. Pedig van olyan. Például az írás.
Az önzetlenség íze
Olyan nem volt, hogy apám meg ne állt volna, hogy a kiskatonáknak ne adjon valamit.
Az öreg, akit Öregnek hívtak
Csodálkoztam, hogy ellenvetés nélkül hagyták elmenni. Nem is várt egy percet sem. Az utolsó mondat után fogta magát és egyszerűen kisétált az ajtón.
Búcsúzó meggyfák
Apám beszélt latinul és imádta a földet. Vett is egyszer egy nagydarabot és beültette 300 meggyfával.
Delfin a cefréskádban
Nekem viszont más volt a kárhozat. Egyre jobban hiányzott a víz. Imádtam úszni. Imádtam az esős napokat, amikor egyedül lehettem a medencében.
Életmentő cseppek
Általános iskolában volt egy osztályfőnököm, akitől tartottam. Hamar kijött a sodrából, ha rosszul kötöttem meg az úttörőnyakkendőt, ráadásul gyakran osztott rám verstanulást.
Másik nagy kedvencem, amivel szintén főként tematikus összeállításokat készítek majd, így most a vadon lakóiról. Lapozzatok, és feltárul a vadon 🙂 Számos hasonló összeállítást szeretnék elkészíteni, csoportokról, fajokról, témákról… Elvileg hosszú a sor. Sajnos a Pinterest megosztási lehetőségét nem tudtam még levenni ezekről a sliderekről, de ami késik, nem múlik 🙂
Sajnálom, hogy nem sikerült a szép szemű pelékről képet vagy videót készítened! 🙁 Én azért még reménykedem, hátha… 🙂
Ma reggel mailben már mondtam véleményt a honlap új megjelenésével kapcsolatban erről-arról. Ezt nem írnám itt le újra, egyszer majd biztosan rátalálsz.
Most azt csináltam, hogy megnéztem ezeket az új paneleket a gépen és a telefonomon is, vajon hogyan működnek. Számomra fontos a telefonos működés, mert arról gyakran rá tudok nézni az oldalra, a gépet ritkán kapcsolom be (már nagyon öreg szegény, újat kellene vennem).
A gombás nyomógombos blokk mindkettőn egyformán és jól működik, ha a telefont fekvő helyzetben használom.
A tematikus panel jó ötlet, tetszik, de sajnos, csak a gépen működik, a telefonon használhatatlan. Ott a jobboldali rész, ami a választékot tartalmazza, egyáltalán nem látszik.
Arra nem tudtam rájönni, hogy a képen a lejátszó/megállító gombnak mi lehet a funkciója.
Az utolsó itt bemutatott ötleted is tetszik, és a fekvő helyzetű telefonon is működik. Egyelőre a Pinterestre visz – ahol én nem regisztráltam még, de nem is fogok -, de azt hiszem, sejtem, hogy mire gondoltál.
Megint nagy fába vágtad a fejszédet, Cen’! A lépésről lépésre módszer mindenképpen jó ötlet. Kíváncsian várom, hogy mi van még a tarsolyodban, és hogy mire jutsz. 🙂
KÖszönöm, Edit. Az a helyzet, hogy eddig az volt a metódus, hogy a honlap egészét igyekeztem (ezt segítséggel) mobilbaráttá tenni, és ez részben sikerült is, mostantól azonban oldalanként kell majd mérlegelni, milyen eszközöket használok. A honlappal is akad még dolog, például igyekszem eltüntetni a rettentő menüsort. Így azoknak, akik megszokták a régi írások közötti böngészést, kicsit nehezebb lesz megtalálni írásokat, viszont nagyon zavaró most a sok menü.
Azon is tépelődöm, hogy a betűméreteket kicsit lejjebb vegyem – mobilon úgy olvashatóbb és szebb. Amint a cikkajánlókat a főoldalon valószínűleg szintén egyszerűsítem (kevesebb szöveg).
Az új blokkok szerencsére úgy működnek, hogy beállíthatom, látszódjanak-e mobilon. Lemondani róluk nem akarok, de ilyen blokkokat csak olyan esetben használhatok majd (hisz csak laptopról olvasók látják majd), amikor valóban csak ‘egy plusz”, és a hiánya a mobilos olvasásnál nem zavaró.
Kaptam olyan jelzést is privátban, ami azt sugallta, hogy van akinek eddig is tökéletesen megfelelt az egyszerű, háromhasábos, könnyen átlátható szerkezet.
Három célnak kellene megfelelni:
1. Új látogatók esetén a honlap informatívabb legyen, több lehetőséget kínáljon fel.
2. Kevésbé legyen mechanikus, szebb és izgalmasabb legyen
3. Mobilon is olvashatóbb, tetszetősebb és változatosabb legyen.
A nyitóoldalra érkező új olvasó érzésem szerint hamar mechanikusnak érezheti a cikkek sorjázását. Ha ez változatosabb lesz, akkor viszont talán a törzsolvasóknak kell egy kicsit hozzászokni, hogy dinamikusabban változik ez a felület, és kicsit figyelmesebben kell barangolni rajta, főként, ha régebbi cikkeket akar visszatalálni. (Erre viszont ott van a honlap saját keresője, amit én is gyakran használok, és elég jó.)
S még valami, mivel jó múltkor jelezted, hogy nem működnek a galériák. Már újra láthatók!
S megint van az oldal jobb alsó sarkában egy felgördítő nyíl is. Apróságok ezek, de azon vagyok, hogy visszafelé azért nem menjünk semmiképp.
A menüsor lecserélését mindenképpen támogatom, Ez a fajta menü már szinte őskövület, mindenképpen kell helyette valami dinamikusabb, izgalmasabb. A tematikus panel is lehetne valami ilyesmi, csak most akad olyan menüpont, ami mögött nagyon sok almenüpont van. Kíváncsi vagyok, mit találsz ki.
Ha pedig valaki nem talál valamit, valóban ott a kereső, csak tedd jól látható helyre. Én is egyre többet használom. 🙂
Annak nem igazán örülnék, ha a laptopról olvasók bónuszt kapnak, többet láthatnak majd az oldalon, mint aki telefonról nézi. Gondolj arra, hogy egyre többen használják telefonról a netet. Akik nincsenek gépközelben, de éppen akad egy félórájuk, hogy körülnézzenek az oldaladon. Ne büntesd a mobilosokat, szépen kérlek! 🙁
Mostanában nem kerestem a galériákat, de most megnéztem: tényleg ott vannak megint! 🙂 🙂
A felgördítő nyíl nekem nem hiányzott, nem is vettem észre, hogy van. Én a Ctrl+Home billentyűkkel mentem mindig az oldal tetejére.
Szerintem mindent meg lehet szokni. Próbálkozz nyugodtan, de csak kis lépésekben változtass! Neked is és az oldal látogatóinak is jobb lenne.
A pele-project meg reménytelennek tűnik; méterekről is érezni a körtét, pedig az én szaglásom sehol sincs a pele szaglásához képest, de még egy harapás nyom sincs rajtuk. Azt hiszem, ezt a dolgot az idén feladom. Koncentrálok a vadakra.
Ez a honlap VALÓBAN a gyönyörködés, a tanulás, az együttlét, az otthonosság, a gondolkodás, a szórakozás, a tájékozódás, az összegzések és örömök oldala!!!! Minden frankón működik, mennyivel egyszerűbb keresgélni. Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak- talán ez az oka a hallgatásnak :-)))Mindenki készül a szeptemberre, itt van már a sarkon. Egy biztos, nekem a napom ritkán múlik el úgy hogy nem nézek be ide, mindig találok olyant ami az intellektuális éhségem csillapítja. Gratulálok, a honlap gyönyörű és dúsgazdag. Az ablakos kép a virágokkal meg egyenesen olyan mint a megújuló honlapod- színes virágözön a régiben és a készülő vakolatlan újban.
2020.08.24. hajnal – a szemem majd’ kifolyik. Ti pedig leginkább nyaraltok, gondolom, legalábbis nagy a csönd mostanában. Néha beszámolok arról is, amikor sok az olvasó itt, most arról számolok be, hogy kevesebb. A törzsgárda is jobbára hallgat. De annyira nem is bánom. Van munka elég a háttérben.
Szép – és jónak is tűnik! Bővebb beszámoló a bejárás után 😉
Köszi, várom a bejárás utánit 🙂
Sajnálom, hogy nem sikerült a szép szemű pelékről képet vagy videót készítened! 🙁 Én azért még reménykedem, hátha… 🙂
Ma reggel mailben már mondtam véleményt a honlap új megjelenésével kapcsolatban erről-arról. Ezt nem írnám itt le újra, egyszer majd biztosan rátalálsz.
Most azt csináltam, hogy megnéztem ezeket az új paneleket a gépen és a telefonomon is, vajon hogyan működnek. Számomra fontos a telefonos működés, mert arról gyakran rá tudok nézni az oldalra, a gépet ritkán kapcsolom be (már nagyon öreg szegény, újat kellene vennem).
A gombás nyomógombos blokk mindkettőn egyformán és jól működik, ha a telefont fekvő helyzetben használom.
A tematikus panel jó ötlet, tetszik, de sajnos, csak a gépen működik, a telefonon használhatatlan. Ott a jobboldali rész, ami a választékot tartalmazza, egyáltalán nem látszik.
Arra nem tudtam rájönni, hogy a képen a lejátszó/megállító gombnak mi lehet a funkciója.
Az utolsó itt bemutatott ötleted is tetszik, és a fekvő helyzetű telefonon is működik. Egyelőre a Pinterestre visz – ahol én nem regisztráltam még, de nem is fogok -, de azt hiszem, sejtem, hogy mire gondoltál.
Megint nagy fába vágtad a fejszédet, Cen’! A lépésről lépésre módszer mindenképpen jó ötlet. Kíváncsian várom, hogy mi van még a tarsolyodban, és hogy mire jutsz. 🙂
KÖszönöm, Edit. Az a helyzet, hogy eddig az volt a metódus, hogy a honlap egészét igyekeztem (ezt segítséggel) mobilbaráttá tenni, és ez részben sikerült is, mostantól azonban oldalanként kell majd mérlegelni, milyen eszközöket használok. A honlappal is akad még dolog, például igyekszem eltüntetni a rettentő menüsort. Így azoknak, akik megszokták a régi írások közötti böngészést, kicsit nehezebb lesz megtalálni írásokat, viszont nagyon zavaró most a sok menü.
Azon is tépelődöm, hogy a betűméreteket kicsit lejjebb vegyem – mobilon úgy olvashatóbb és szebb. Amint a cikkajánlókat a főoldalon valószínűleg szintén egyszerűsítem (kevesebb szöveg).
Az új blokkok szerencsére úgy működnek, hogy beállíthatom, látszódjanak-e mobilon. Lemondani róluk nem akarok, de ilyen blokkokat csak olyan esetben használhatok majd (hisz csak laptopról olvasók látják majd), amikor valóban csak ‘egy plusz”, és a hiánya a mobilos olvasásnál nem zavaró.
Kaptam olyan jelzést is privátban, ami azt sugallta, hogy van akinek eddig is tökéletesen megfelelt az egyszerű, háromhasábos, könnyen átlátható szerkezet.
Három célnak kellene megfelelni:
1. Új látogatók esetén a honlap informatívabb legyen, több lehetőséget kínáljon fel.
2. Kevésbé legyen mechanikus, szebb és izgalmasabb legyen
3. Mobilon is olvashatóbb, tetszetősebb és változatosabb legyen.
A nyitóoldalra érkező új olvasó érzésem szerint hamar mechanikusnak érezheti a cikkek sorjázását. Ha ez változatosabb lesz, akkor viszont talán a törzsolvasóknak kell egy kicsit hozzászokni, hogy dinamikusabban változik ez a felület, és kicsit figyelmesebben kell barangolni rajta, főként, ha régebbi cikkeket akar visszatalálni. (Erre viszont ott van a honlap saját keresője, amit én is gyakran használok, és elég jó.)
S még valami, mivel jó múltkor jelezted, hogy nem működnek a galériák. Már újra láthatók!
S megint van az oldal jobb alsó sarkában egy felgördítő nyíl is. Apróságok ezek, de azon vagyok, hogy visszafelé azért nem menjünk semmiképp.
A menüsor lecserélését mindenképpen támogatom, Ez a fajta menü már szinte őskövület, mindenképpen kell helyette valami dinamikusabb, izgalmasabb. A tematikus panel is lehetne valami ilyesmi, csak most akad olyan menüpont, ami mögött nagyon sok almenüpont van. Kíváncsi vagyok, mit találsz ki.
Ha pedig valaki nem talál valamit, valóban ott a kereső, csak tedd jól látható helyre. Én is egyre többet használom. 🙂
Annak nem igazán örülnék, ha a laptopról olvasók bónuszt kapnak, többet láthatnak majd az oldalon, mint aki telefonról nézi. Gondolj arra, hogy egyre többen használják telefonról a netet. Akik nincsenek gépközelben, de éppen akad egy félórájuk, hogy körülnézzenek az oldaladon. Ne büntesd a mobilosokat, szépen kérlek! 🙁
Mostanában nem kerestem a galériákat, de most megnéztem: tényleg ott vannak megint! 🙂 🙂
A felgördítő nyíl nekem nem hiányzott, nem is vettem észre, hogy van. Én a Ctrl+Home billentyűkkel mentem mindig az oldal tetejére.
Szerintem mindent meg lehet szokni. Próbálkozz nyugodtan, de csak kis lépésekben változtass! Neked is és az oldal látogatóinak is jobb lenne.
A pele-project meg reménytelennek tűnik; méterekről is érezni a körtét, pedig az én szaglásom sehol sincs a pele szaglásához képest, de még egy harapás nyom sincs rajtuk. Azt hiszem, ezt a dolgot az idén feladom. Koncentrálok a vadakra.
🙁 🙁
Ez a honlap VALÓBAN a gyönyörködés, a tanulás, az együttlét, az otthonosság, a gondolkodás, a szórakozás, a tájékozódás, az összegzések és örömök oldala!!!! Minden frankón működik, mennyivel egyszerűbb keresgélni. Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak- talán ez az oka a hallgatásnak :-)))Mindenki készül a szeptemberre, itt van már a sarkon. Egy biztos, nekem a napom ritkán múlik el úgy hogy nem nézek be ide, mindig találok olyant ami az intellektuális éhségem csillapítja. Gratulálok, a honlap gyönyörű és dúsgazdag. Az ablakos kép a virágokkal meg egyenesen olyan mint a megújuló honlapod- színes virágözön a régiben és a készülő vakolatlan újban.
KÖszönöm, Lívia! Megkérdezhetem, hogy mobilon vagy laptopon szoktál feljönni?
Mindkettőn- a mobilos betűit valóban lehetne kisebbre venni, de engem az sem zavar, ahogy most megjelenik.
Köszönöm – alakulunk!