Mivel a szabadság a legfontosabb, egyben ez a legfontosabb ajándék is, amit valakinek adhatok. Ha tetszik, a szerelemhez és a barátsághoz is a szabadság a belépő. Ebben az értelemben a szabadság olyasmi, amiért azért küzdök, hogy egyszer lemondhassak róla.
Mióta ezt meghirdettük, az egyenlőtlenségek nőttön nőttek. Úgy gondoljuk, az oroszlán feljebbvaló a gazellánál, mi pedig feljebbvalók vagyunk mindkettőnél, hisz az oroszlánt is lelőhetjük. Valójában az oroszlán és a gazella egyenlők, csak épp más a hivatásuk, ebből következően mi sem vagyunk feljebbvalók náluk. Ez a valódi egyenlőség, amelynek a szele meg sem csapott minket eddig.
Mióta „testvériséget” hirdettünk, többen haltak meg, mint a történelem során bármikor. Mióta nem ölhet meg minket a medve és a farkas, saját köreinkben ölünk. Amióta nem kell vadásznunk, egymásra vadászunk. Mert nem fogtuk fel, hogy vagy a testvérünk a lóantilop, a bodza, és a Hold is, vagy nincs testvérünk senki sem. Mert nem azt a forradalmat vívtuk meg, amit kellett volna.
Csak úgy élhet majd egyszer jobban egy társadalom, csak úgy élhet jobban akár most is egy ember, ha nyitott lesz arra, hogy a kellő pillanatban mondjon le a szabadságról, egy szerelem, egy barátság vagy egy százszorszép javára; ha egyenlőnek gondol magával minden élőlényt, és testvérének gondol minden létezőt.
Ha egyenlő vagyok mindenkivel, aki él, ha a testvérem, minden létező, akkor készen állok arra, hogy megismerjek minden élőt, minden létezőt. Ha megismerek minden élőt-létezőt, akkor tudni akarok egyre többet még. Ha tudok, akkor otthon leszek a világban, bármerre járok is, s ha otthon vagyok a világban, látom majd, hogyan nyűgöz le a nap minden órájában, és elérem azt, amit eddig senki más.
Aprócseprő, de leginkább honlap
2020.08.24. hajnal – a szemem majd’ kifolyik. Ti pedig leginkább nyaraltok, gondolom, legalábbis nagy a csönd mostanában. Néha beszámolok arról is, amikor sok az olvasó itt, most arról számolok be, hogy kevesebb. A törzsgárda is jobbára hallgat. De annyira nem is bánom. Van munka elég a háttérben.
Biztos észleltétek, hogy időnként új cuccok jelennek meg a honlapon, majd eltűnnek.
Mielőtt erről írnék, néhány apróság. Talán gondoltok rá néha, mi van a pelékkel? Nem sikerült felvenni őket. Az esők, szelek megérkezésével leléceltek, és nem jöttek vissza. Ma éjjel hallottam őket megint, raktam ki nekik körtét (az jó illatos), de nem hiszem, hogy sikerrel járok, mert a nyestek is itt garázdálkodnak, többek között vadásznak a pelékre. Szóval hamarosan inkább leviszem a kamerát a borzvárhoz.
És várom a szarvasbőgést. Bármelyik éjjel megszólalhat az első bika.
Éjjel jártam egyet az udvar környékén. Hallottam a szarvasok csörtetését a völgyből. Indul már a mozgolódás. Jó lenne, ha többet vehetnék fel a bőgésből, mint a korábbi években.
Na de a lényeg. Meg nem állom, hogy ne mutassak részleteket is. Legalább két éve már, hogy magamban új irányt szabtam a honlapnak. Azóta elégedetlen vagyok. Amúgy is mindig, de azóta még jobban. Szerettem volna egy kicsit magazin formát adni neki, de míg alapvetőbb gondok voltak, erre nem jutott idő. Most végre igen. És megnyílt a lehetőség is. Megvan a megoldás. Az, amit legalább egy éve keresek.
Még ha jó is az étel, nem mindegy, hogyan tálaljuk. Szerettem volna magazinosabb, portálosabb, izgalmasabb tálalást.
Ehhez most gyakorlatilag újra kell tanulnom a holnap kezelését, s még inkább kézműves meló, mint korábban. De nem bánom. Lépésről lépésre alakítom ki azokat a paneleket, melyek változást, reményeim szerint javulást hoznak.
Azt szeretném, hogy ez a honlap a gyönyörködés, a tanulás, az együttlét, az otthonosság, a gondolkodás, a szórakozás, a tájékozódás, az összegzések és örömök oldala legyen.
Formájában, színeiben, használatában is. Szerencsére olyan új rendszer lesz, amit nemcsak a nyitóoldalon mutathatok meg, hanem amelynek egyes elemeit akár ide is berakhatom.
Fogadjátok szeretettel az új nyitóoldal egy szakaszát! Írjátok meg, mi tetszik, és mi nem. Jobb lesz így? Szebb? Barátságosabb?
Először egy kis blokkot mutatok, ami már hoz valamit az új nyitóoldal hangulatából, szerkezetéből. Sok olyan blokk lesz, ami alkalmas egyfajta csokrok – ez esetben stílszerűen azt mondhatnám: ikebanák – összefogására. Ha a nagy kép alá gördültök, láttok ott néhány “gomba-gombot”. Lapozzatok azokkal!
Vannak kisebb tájak, ahol például mérgező gombákat is esznek, míg pár kilométerrel arrébb ugyanahhoz a fajhoz hozzá nem nyúlnának.
Bizonyos dolgokra sokáig vágyhatunk, sokáig próbálkozhatunk pár dologgal, de ha évekig vagy évtizedekig nincs eredmény, szinte sokkoló, amikor végre megtörténik.
Ha lesújt az infernális ostobaság, ha a saját, apró gondjaimhoz sincs kedvem, ha mehetnékem támad egy jobb világba: sétálok.
A tervszerű visszavonulás lényege épp ez: számol már az újrakezdés lehetőségével és feltételeivel is.
És mivel ez a régió egyúttal Európa legjobb gombatermő vidéke is, állíthatom, hogy a csodafenyves egyúttal egész Európa gombában leggazdagabb erdeje is!
Sokakkal megesik ilyesmi, csak épp nem mindenki fut el, és végképp nem köt ki mindenki egy ilyen sötét, isten háta mögötti erdőben.
Az alábbi panel szintén remek jó tematikus összeállításokhoz. Páratok kedvence a Legszebb emlékeim rovat. Ezek egy része például már egy ilyen tematikus sliderben is nézegethető, keresgélhető. Nem sokára együtt lesz mind. Amit ebben különösen szeretek, hogy kirakhatjátok akár teljes képernyőre is. Ha a fejezetek melletti képre böktök, az megjelenik a nagy mezőben, ha pedig arra viszitek rá az egeret és klikkeltek, megnyílik az adott oldal.
Másik nagy kedvencem, amivel szintén főként tematikus összeállításokat készítek majd, így most a vadon lakóiról. Lapozzatok, és feltárul a vadon 🙂 Számos hasonló összeállítást szeretnék elkészíteni, csoportokról, fajokról, témákról… Elvileg hosszú a sor. Sajnos a Pinterest megosztási lehetőségét nem tudtam még levenni ezekről a sliderekről, de ami késik, nem múlik 🙂
