Free Photo
2021.07.31. Így öröklődik a hatalom a hiénák között
Hajlamosak vagyunk még mindig hinni abban, hogy az ember radikálisan különbözik minden más élőlénytől, többek között társadalmi életében is. Elmélyültebb és őszintébb hozzáállás esetén azonban újra és újra azt kell belátnunk, hogy az emberre jellemzőnek hitt magatartásformák, működésmódok, akár társadalmi szerveződések és protokollok is megtalálhatók az állatvilágban. Sokkal kevésbé szakadtunk el az élővilágtól, mint ahogy szeretjük hinni.
Ennek belátása valószínűleg alapfeltétele annak, hogy tisztábban lássuk önmagunkat, így a gondjainkat és azok megoldásait is. Más kérdés, hogy mit kezdjünk azzal a dilemmával, hogy amit a természet számos esetben jó megoldásnak ítél meg, azt mi gyakran amorálisnak érezzük.
Hiénák kutatása mutatta ki azt is, hogy amit mi is régóta ismerünk, de jó ideje igyekszünk elvetni, a hierarchikus társadalom jóval elterjedtebb az állatvilágban, mint hittük volna. Tudtuk, hogy hierarchia van sok fajnál, de azt, hogy olyan is létezik, amit mi kapcsolati tőkének mondanánk, ráadásul olyan tőkének, amit az elit nemzedékről nemzedékre tovább örökít, ez újdonság, s további adat arra vonatkozóan, hogy ezer szállal vagyunk bekötve széles körben használt természeti mintázatok hálózatába.
A Science a napokban publikált erről egy igen érdekes, rövid cikket.
Ahogyan az emberek, úgy a hiénák esetében is igaz, hogy érdemes magasrangú szülők gyermekének lenni. Egy új tanulmány arra világít rá, hogyan öröklődik a hatalom ezeknél a matriarchális emlősöknél:
az elit hiénakölykök ápolják anyjuk barátságait, a baráti kör pedig egész életükben segíti őket táplálékhoz jutni és védelmezi is őket.
A tanulmány tisztázza, hogy milyen szerepet játszanak az anyák és apák az utódok társadalmi környezetének kialakításában – mondja Josh Firth, az Oxfordi Egyetem kutatója, aki a közösségi hálózatok természetrajzával foglalkozik, de nem vett részt a kutatásban. „Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kapcsolataink a saját tevékenységeink eredményei, pedig ezeket egyben a szüleinknek is köszönhetjük.”
A csimpánzok, hiénák és még sok más állat is hierarchikus társadalmakban él. Mindez azzal jár, hogy például a ranglétra csúcsán állók esznek először, és jellemzően körülveszi őket egy csoport, amely megvédi őket azoktól fajtársaktól, akik megpróbálják megkérdőjelezni a rangsort. A magas rang általában öröklődik, de eddig nem tudtuk, hogy a későbbi nemzedékek hogyan kerülnek be egy ugyanolyan típusú uralkodó osztályba, mint a szüleik: ők is saját, erős szövetségeseket toboroznak vagy egyszerűen megöröklik ezeket?
Erol Akçay, a Pennsylvaniai Egyetem elméleti biológusa és Amiyaal Ilany, a Bar-Ilan Egyetem viselkedésökológusa a Michigan Állami Egyetem viselkedésökológusának, Kay Holekamp munkáját elemezte, aki munkatársaival közel 30 éven át követte egy foltoshiéna-klán (Crocuta crocuta) életét Kenyában.
A napi rendszerességgel dokumentálták a hiénák tevékenységét, más hiénákkal való kapcsolatukat, hogy jobban megértsék a faj viselkedését. Nyomon követték az egyes nőstények és utódaik társadalmi helyzetét is. A kutatók az eredmények alapján modellezték az állatok társadalmi kapcsolatait, majd összehasonlították az anyák és kölykeik társadalmi kapcsolatait.
Különösen a magas rangú hiénák között volt jellemző, hogy a kölykök ugyanazokkal a családokkal barátkoztak, mint az anyjuk. A fiatalok gyakorlatilag örökölték édesanyjuk közösségi hálóját. Ráadásul minél pontosabban „másolták le“ anyjuk kapcsolatait, annál tovább éltek. Az alacsonyabb státuszú nőstények kölykei eközben azzal tudták a legjobban növelni túlélési esélyeiket, ha „jobb“ szövetségeseket választottak, mint anyjuk.
„Nem érdemes csak egyetlen időpillanatban vizsgálni a társadalmi struktúrát” – magyarázza Firth. – „Ez csak pillanatfelvétel, miközben lehet, hogy a valóság az, hogy mindez már nemzedékek óta öröklődik”. „Hasonló dinamika játszódhat le más fajoknál is” – mondta Akçay, hozzátéve, hogy Josh Firth például a cinegék társadalmában vizsgálta az öröklődés kérdéseit.
Mara fordítása alapján
OSZD MEG MÁSOKKAL IS – KÖSZÖNÖM!
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Velünk, emberekkel szemben a hiénáknál nem a felhalmozott vagyon vagy a vérvonal tisztasága képezi a “társadalmi tőke” alapját, hanem (feltételezem) a jobb adaptációs készség (ügyesség, gyorsaság, stb.).
Ez nagyon érdekesnek tűnik: hogy az embernél is biológiai-természeti eredetű mechanizmusokat (pl. a természeti szelekciót) hogyan forgatja ki, idegeníti el az emberi társadalom működése vagy az elkülönült hatalmi struktúra kiépülése. A hiénáknál a hierarchia a faj fennmaradását szolgálja – az embereknél nagyrészt a hierarchia önfenntartását.
Az említett amoralitás-dilemmmák ezzel is összefüggnek szerintem: a természetnek/élővilágnak mások az alapcéljai, mint az emberiségnek, vagy inkább az egyes megszervezett-hierarchizált embercsoportoknak.
Egyetértve Holsky Péter hozzászólásával egy utópisztikus megjegyzés.
Talán joggal tekinthetné magát magasabb rendű gondolkodásúnak az ember, ha elkülönült hatalmi struktúrák, ezáltal a hierarchia bármi áron való fenntartása helyett végre a szabadság, egyenlőség, testvériség irányába mozdulna el.
Mondtam, hogy utópisztikus, főleg ma, ahogy a világ jelen állapotát nézzük.
Kedves Ibolya, ez közös utópiánk! 🙂
Csak (a történelmet kicsit talán ismerve) azt látom: 1789 óta, az elmúlt röpke 232 év alatt ehhez a szép hármas jelszóhoz csak igen korlátozott mértékben és rendkívül ellenmondásos módon kerültünk közelebb. Ezen szerintem el kell gondolkodnunk! Nincs-e baj – ha nem is feltétlen a jelszóval, akkor azzal, amit értünk rajta? Egyáltalán: mit is értünk rajta?
Csak egyetlen példa: a francia forradalom egyik kortársa és szellemi gyermeke, Hegel szerint “a szabadság a felismert szükségszerűség”. Ezzel a definícióval amúgy nincs is egyedül a gondolkodás történetében, pl. több görög filozófus, Spinoza, később Nietzsche, stb. is mondtak hasonlókat, de ez az álláspont mégsem volt népszerű, elterjedt a XIX-XXI. században, hiszen megkérdőjelezi a “szabadság” közkeletű, triviális értelmezését – kb.: >>azt csinálok, amit nekem tetszik<<.
Az emberiség éppen azt csinálta az elmúlt 200 évben a természettel, ami neki tetszett – a látható eredménnyel. Szóval szerintem ideje lenne elgondolkodni azon: a "liberté"-t nem úgy kellene-e értelmezni, hogy az a felismert TERMÉSZETI szükségszerűség, a természeti törvények szükségszerűségének felismerése – ideértve azt is, hogy ezek a törvények ránk, emberekre is vonatkoznak?
Na de hát ennek a felismerésnek az elterjedése, uralomra jutása lenne csak aztán az igazi utópia a világ jelen állapotában! 🙁
Ez a hegeli szabadságértelmezés évekig “izgatott”, mire valójában értelmezni tudtam és ebben benne van, legalábbis számomra, hogy nem azt csinálok, amit akarok, hanem igenis vannak észszerű korlátok, ha úgy tetszik, szabályok, amik fontos, hogy végigkísérjék az életünket.
Azt nekünk kell(ene) felfogni, hogy miért fontos, hogy aszerint is éljünk.
Vagy ahogy Hegel nagy ellenfelel (és gyűlölője), Schopenhauer mondta: “Az ember teheti, amit akar, de nem akarhatja azt, amit akar.”; más fordításban: “nem akarhatja azt, ami neki tetszik.”
Eredetiben: “Der Mensch kann wohl tun was er will, aber er kann nicht wollen was er will.”
Nekem a hiénákróll az jut eszembe, hogy láttam egy természetfilmet, amiben a kölykök olyan önfeeledt átéléssel, kedvesen és finoman játszottak egymással, hogy összeszörult az ember szíve tőle. 🙂
Félreértés ne essék, ez egy asszociáció volt, nem egytudományos hozzászőólás!
♥ Üdvözlettel: a Tanító néni. 🙂