2020.08.30. TOP10 cikk negyedmillió látogatás alapján
2020.08.30. Néha megnézem, mit olvastok a legtöbben. Most, hogy az oldal lassan újjá formálódik, ismét vetettem egy pillantást az analitikára, és amint korábban is párszor, megosztom veletek az eredményt. Nem tét nélkül való az efféle tájékozódás. Jön az ősz, jön a járvány második hulláma, új időszak kezdődik. Nekem is. Úgy gondolom, a következő 4 hónap sok mindenről dönt. Nem mintha ez a négy hónap volna valamiféle döntő periódus a világban, én teszem önkényesen azzá, amikor kijelölök egy határidőt, mondjuk 2021 január elsejét.
Addig csak teszem a dolgom a legjobb belátásom és képességem szerint,
négy hónap után viszont megnézem megint, meddig jutottunk el. És akkor majd döntök róla, hogyan tovább. Ez a terv.
Az utóbbi két és fél évben durván negyedmillió (pontosan 253.909) alkalommal nyitottatok meg egy oldalt. Nem ennyi látogató volt (szép is volna!), hanem ennyiszer nyitott meg valaki egy cikket. Első ránézésre ez igen nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy ez csak egy szerzői oldal, de ha osztunk-szorzunk kicsit, árnyaltabb a kép. Durván 280 cikket olvastok el naponta.
Utoljára lényeges változás 2018 február 18.-án állt be a honlap életében. Sokan emlékeztek rá, hogy 2017 karácsonyán letiltott a Facebook, a szerzői oldalam megmaradt, de nem fértem hozzá, s mikor beláttam, hogy „záros határidőn” belül nem kapom vissza, átköltöztem a honlapra, és itt kezdtem tovább építkezni. Ennek lett eredménye az, hogy
évente 100.000-szer nyit meg cikket durván 20.000 olvasó.
A nagy átköltözés óta tudom, merre szeretném vinni a honlapot. Mindig bütyköltem kicsit, mobilbarát lett, rengeteg új tartalom került fel, formátumában is csiszolódott, de most már csak napok kérdése, hogy elnyerje azt a formát, amit két és fél éve is szerettem volna, és ami hosszú időre kellő változatosságot és sok új lehetőséget nyújt.
A megnyitott oldalak között toronymagasan vezet a nyitóoldal 25%-kal, vagyis az olvasók többsége vagy direkt erre az oldalra jön vagy a Centauri névre keresve a Google küldi ide. A maradék 75% szinte teljes egészében a keresőkön át érkezik, amikor valaki egy-egy téma után kutat. A nyitóoldalt kiveszem a TOP10-ből, mivel az nem cikk.
Íme a legnépszerűbb 10 olvasmány negyedmilliós megtekintés alapján, alatta pedig még egy rövid kommentár.
- LEGNAGYOBB SZÁRAZFÖLDI RAGADOZÓ
- MIÉRT KOPOGTAT AZ ABLAKON A CINEGE?
- HOGYAN SPÓROLJUNK A MADÁRETETŐN?
- KORONAVÍRUS-TÉRKÉP MAGYARORSZÁG
- EROTIKUS IRODALOM
- JÖVENDŐMONDÓ ÁLOM
- FOTÓK CENTAURIRÓL
- 10 NAP DRÁGAKŐ ÉS ARANYMOSÁS
- ISMERJÉTEK MEG A TŐKÉS RÉCÉT
- MIRILA ÉS VELEBIT VIRÁGA
ITT MEGTALÁLJÁTOK A FENTI CIKKEKET 🙂
A legnagyobb szárazföldi ragadozó érdekes oldal, mivel talán sosem volt a főoldalon, mégis hosszú ideje a legolvasottabb. Úgy tűnik, az embereket érdeklik a ragadozók és a legek. Különösen érdekes, hogy ezen a listán az Erotikus irodalom már az 5. helyen végzett, s hétről hétre feljebb jön. Voltak olyan hetek is, amikor az első volt. Jellemző módon este, éjjel, és hajnalban olvassák. Egészen biztos vagyok abban, hogy fog még jobban is szerepelni. A Jövendőmondó álom pedig nagyjából hajnali 4 és délelőtt 10 között forog közkézen.
Úgy tűnik sokan álmodnak, és sokan akarják megfejteni, mit jelent az álmuk, jelenthet-e, jelezhet-e előre valamit.
Legjobban annak örülök, hogy a TOP10-ben ott van néhány igen hosszú, részletes, tudományos igénnyel megírt cikk is, és ezek folyamatosan pörögnek; amilyen a Miért kopogtat a cinege? – ez ráadásul rögtön a második helyen. Fontos cikk ez, mert annak demonstrálása is, hogy egy olyan kérdést, amely sokszor kizárólag érzelmi töltetű választ szül, lehetséges tudományos szempontból is magyarázni úgy, hogy közben a madarainkkal kapcsolatos érzéseink, érzelmeink cseppet se sérüljenek, sőt igazolhatóvá váljanak – már ha érzelmek igazolásra szorulhatnak egyáltalán.
Maradok az értelem és érzelem mezsgyéjén továbbra is.
Fogadjátok szeretettel a honlapot továbbra is, maradjatok rendszeres látogatók, és osszátok meg a cikkeket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
15 PUBLICISZTIKA – PÖRGESS EGYET 🙂
A Homo sapienst igen ritkán tudom elragadtatással szemlélni, de van egy kivétel: ha éneklő embereket látok. Az éneklő-zenélő ember az egyetlen, aki képes feledtetni, kik vagyunk.
A tudomány lehetővé teszi, hogy elhagyjuk a Földet, hacsak időlegesen is. Az irodalom, amikor értelmes foglalatosságnak látszik, alkalmasnak tűnik, hogy segítségével elhagyjuk a tudatot – hacsak időlegesen-részlegesen is.
Miért vannak festmények, mikor ez racionálisan aligha indokolható? Miért vannak festők, mikor létezésük egészen valószínűtlen? Miért van Szűcs Attila, akinek létezése a festők körén belül is meglepő? Ez érdekel. Az emberlét általában, és e konkrét festő léte momentán.
A gyerekírással körmölt napló szerint az október 14-re virradó éjszaka hunyást sem aludtam, rátapadtam a hatalmas, 747-es Boeing ablakára, a Föld fényeit lestem, és vártam a hajnalt, ami a Dekkán-fennsík sivatagai fölött köszöntött ránk.
Tudom, megszoktad már őket, akárcsak a galambokat vagy a padot, amiben nap mint nap ülsz, pedig az út, ami hazavisz, az iskola udvara, ahol a szünetben játszol, telis-tele van olyan jelenségekkel, amiket nem szabad megszokni. Csodákkal vagyunk körbevéve.
Mivel az egész folyamat bennünk zajlik, végső soron azt jelenti ez, hogy az ember az írás ideje alatt (legalább akkor) jóban van önmagával, paradox módon a hibáival is.
Sok évtized távcsövezése után az ember akkor is távcsővel néz, ha egyébként nincs is a nyakában távcső.
Akár regényt ír az ember, akár egy ilyen virtuális hálózatot építget, pontosan tudja, hogy mindig lesznek olyan kulisszák, ahová soha senki nem jut el.
A hőtágulásból eredő tengerszintemelkedésnek nincs határa: amíg melegszünk, a tengerek is tágulnak. Épp az a gond, hogy itt hatalmas láncreakciókról van szó.
Bár hozzászoktunk már, de a Balaton jelentős része voltaképp elzárt terület. Jó pár Balatonnal kapcsolatos baklövésünk közül némelyeket orvosoltunk, ezt viszont nem. Az egyik legsúlyosabb ballépés a Kis-Balaton lecsapolása volt, ám ezt horribilis áron, úgy-ahogy helyrehoztuk a 80-as években.
Kevés az olyan család, az olyan iskola, ami megad mindent egy gyereknek, amire csak a fejlődéséhez szüksége van. Kár ezt kozmetikázni.
Miért nem szomorú az író, ha szomorút ír?
Kilengéseink egyik vagy másik irányba alapvetően természetesek és rendjénvalók, legfeljebb arra törekedhetünk, hogy mértékét csökkentsük, s végül beálljunk egy középtartományba, ahol kilengésünk finom rezgéssé szelídül.
Hatékonyabbak leszünk abban, amit muszáj elvégezni, és sokszorosan leszünk hatékonyak abban, ami igazán fontos nekünk. Mindennek tetejébe, az a csökkentett idő, amit mégis a neten és portálokon töltünk valóban szolgálni fogja a tájékozottságunkat.
Most látszik csak igazán, hogy tönkre ment minden. Ennél pocsékabb telünk sosem volt még, esett a hó, de nem elég, volt hideg, de nem annyira, hogy a kártevőket megtizedelte volna, de legalább sütött volna sokat a nap!
Minimális realitás érzékkel, minimális bölcsességgel rögtön megállapítható: ez a rendszer, ezer és milliónyi más életforma összessége legalább nem hiteget. Az élet, az életek összessége nem hazudik, végtelenül és féktelenül őszinte, frázis ez vagy sem.
