Imádom a csuszkát, de ezt abbahagyhatná már végre

IMÁDOM A CSUSZKÁT, DE EZT ABBAHAGYHATNÁ MÁR VÉGRE

2021.01.07. Őt már mutattam párszor, azóta is idejár a dolgozószobám ablakába, a madárbalkonra. Ma azonban radikálisan megváltozott a viselkedése. Többen is kérdeztétek úgy egy hete, normális-e, ha már január elején dobol a harkály. Válaszoltam is rá, s megírtam: teljesen normális, főként ilyen enyhe teleken. A harkályfélék amúgyis korán fognak hozzá az odúk renováláshoz, és a párválasztáshoz is, s jellegzetes dobolásuk voltaképp az „ének”. Ugyanez a korai nászmagatartás más, állandó odúlakóinkra is jellemző, élen a csuszkával. Mivel a tél sehogysem akar beköszönteni, ráadásul karácsony óta hosszabbodnak a nappalok is, az én csuszkám is elérkezettnek látja az időt a területfoglalásra. Tudni kell, hogy a madaraknál a nászi magatartást nem csupán a hőmérséklet vagy a táplálékkínálat szabályozza, hanem a fénytartam is. Utóbbi olyan hormonális változásokat indukál bennük, amitől nászhangulatba jönnek gyakran akkor is, ha tombol a tél.

Az én csuszkám az idén valami okból azt vette a fejébe, hogy itt költ majd valahol az ablakban. Nincs olyan rés ahová bebújhatna, vésni sem tud, mint a harkályok, de azért hajnal óta próbálkozik. Megállás nélkül veri az ablakkeretet, néha még az üveget is. Honnan tudom, hogy nem hibbant meg? A territoriális viselkedés felerősödését jelzi az is, hogy ma reggeltől nem tűr meg az etetőn más madarakat sem. Ha cinege közeledik vagy veréb, nagy erővel űzi őket, majd ismét veszett kalapácsolásba fog megint.

Egész éjjel dolgoztam, s úgy terveztem, délután hunyok majd 2-3 órát. Alapesetben ez abszolút kivitelezhető terv. Le is feküdtem, de egyszerűen lehetetlen aludni ettől a csuszkától. Bele kell törődnöm. A csuszka territoriális viselkedésének áldozata vagyok e pillanatban, s nincs más választásom, mint megvárni, míg annyira fáradt nem leszek, hogy öt légkalapács zajánál is elaludnék.

Nem ártana, ha legalább egy kis időre beköszöntene a valódi tél. Nemcsak azért, hogy alhassak néha délután is 😊, hanem mert az enyhe tél komoly kockázatot jelent a korán fészkelő odúlakó madarak számára. A tartósan enyhe idő hatására ugyanis hajlamosak korán hozzálátni a költéshez, ami nem is baj, ha aztán valóban jön a tavasz. Ilyenkor azonban megnő annak kockázata, hogy 2018-hoz hasonlóan, váratlanul betoppan a zord idő, s a már költésben lévő madárpárok bajba kerülnek. Ez elvezethet odáig, hogy a cinegék, csuszkák, harkályok menetrendjéből kiesik egy, ráadásul a legfontosabb, az első költés. A legtöbb faj ugyanis több fészekaljat is felnevel egy évben, általában kettőt, ritkábban akár hármat is, de a legtöbb fióka szinte mindig az első költésből repül ki. Ahhoz, hogy egy madárfaj stabilan tartsa az állományát, a másodköltésekre is szükség van, s ha kiesik a legfontosabb, a legtöbb fiókát adó első költés, az komoly veszteség, s ha ismétlődően esik ki, akkor már középtávon is súlyos állománycsökkenéshez vezet.

Összességében emiatt aggódom inkább, semmint amiatt, hogy mikor tudok végre aludni egy kicsit.

---

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

---

 

---

---

---

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!