A madarat etető ember nyitott és figyel másokra. Ablaka nem elválaszt a külvilágtól, hanem kilátást biztosít. A madarat etető ember önzetlen, hisz soha semmit nem kap cserébe. A madarat etető ember univerzális nyelvet beszél, és tökéletesen érti, hogy a köszönet a madarak jelenlétében van. A madarat etető ember felelősségteljes, olyanokért is felelősséget vállal, akikkel valójában nem kellene törődnie. A madarakat etető ember bőkezű, hisz nem számolja át, hogy a hosszú évek alatt madaraknak szórt eleség árából hány tévét vehetne.
A madarakat etető ember társas lény, és akkor sincs egyedül, ha épp széles e határban ő az egyetlen ember.
A madarakat etető ember sosem unatkozik, mert vagy épp figyeli a madarait, vagy épp őket várja. A madarakat etető ember igazságos, mert azt adja vissza a madaraknak, amit mások jogtalanul vettek el tőlük. A madarat etető ember a jövő embere, mert körülötte mozgás van, mert az élet pártján áll a nehéz időkben is, s ahol élet van, mozgás, lüktetés és változás, ott van a jövő. A madarat etető ember előrelátó, hisz már szeptemberben gondol a novemberrel, s novemberben a decemberrel is. A madarat etető ember kíváncsi, sosem hűl ki benne a tudásvágy, hisz minden reggelen ugyanazzal az érdeklődéssel igyekszik megérteni a madarait. A madarat etető ember szépérzékkel megáldott lény, aki szép lényeket vonz maga köré. A madarat etető ember lelkéből kiirthatatlan a szabadságvágy, ezért éhezi szabadon szárnyaló lények társaságát. A madarat etető ember szerény, hisz ezzel a társasággal – bár ez a világ legelőkelőbb társasága – sehol sem dicsekedhet. A madarat etető ember ugyanakkor okos is, mert bármennyire is szereti a szabadságot, nem irigyli el a madaraktól a repülés tudományát.
A madarat etető ember demokratikus lény, mert minél többféle madara van, annál boldogabb.
A madarat etető ember szenvedélyes is, mert ha egyszer etetni kezd, nem hagyja abba. A madarat etető ember függésben él: madarak nélkül rosszul érzi magát, de mindez nem zavarja, hisz tudja, hogy amitől függ, az maga a világ, s amikor a madarakat várja, az élet eredeti és romlatlan értelmére vár, s ha az ember erre nem vágyik többé, akkor elveszett. A madarat etető ember nem veszett el, s míg ő van, addig nemcsak a madár remélhet, hanem a madarakat nem etető emberek sokasága is.
Oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
KÖVESD AZ OLDALT FACEBOOKON IS ITT
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madaretetessel-kapcsolatos-irasok/miert-kopogtat-az-ablakon-cinege-egy-kis-tudomany/
http://https://centauriweb.hu/archiv/galeria/madaretetos-fotok/
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/tudasvagy-folott-nem-semmi/
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/uj-madarfaj-magyarorszagon-lazurcinege/
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madaretetessel-kapcsolatos-irasok/hany-cinege-jar-egy-etetore/
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madaretetessel-kapcsolatos-irasok/kedvenceink-a-madareteton/
Kedves Cen! Gyönyörű írás,köszönöm!
Örülök 🙂
Nagyon szèp írás. Megkönnyeztem. Köszönöm.
🙂 köszönöm
Hmm! Olvasgattam a fb. – oldaladat, Cen, amikor te újra posztoltad ezt az írásod. Kb, percre pontosan… szerinted mit olvastam újra? Mondja valaki, hogy az ember nincs tele pátiával..? 🙂 🙂 Gyönyörű, forgalmas nap volt ma az etetőmön, cinege-nyüzsi. 🙂 Nagy öröm, hogy visszajött az egyik feketerigó -párom!!! 🙂 Ha valami értelmet ad a karácsonyvárásnak, akkor ez az egyik. ♥
🙂 🙂 Nálam is sokan vannak már, s remélem, sikerül majd képeket hoznom a két ünnep között 🙂
🙂 🙂