Fotó: Centauri
IGAZ TÖRTÉNET
TÖRTÉNT EGYSZER
hogy egy gróf, a Nobel-díjas Konrad Lorenz tanítványa úgy gondolta: jó volna, ha Németország erdeiben ismét járna hiúz. Mert az olyan puhaléptű, halkan lopakodó, plüssillatú, őshonos állat. Ha az én fejembe eszi be magát efféle gondolat, nem történik semmi, s a hiúz továbbra is a kiirtott fajok listáját gyarapítja. Csakhogy nevezett gróf Festetics Antal, a Göttingeni Vadbiológiai Intézet igazgatója volt, s hamar beszerezte az első hiúzt, hogy aztán kieressze őt az erdők kulisszáiba.
Konrad Lorenz, Nobel-díjas etológus (Fotó)
Nem tudni, szokott-e sakkozni, de egy biztos: előre gondolkodott. Tartott is akkora sajtótájékoztatót, hogy csodájára járt mind a bulvár. Mikor az újságírók elhelyezkedtek, előadta a hiúz visszatelepítését célzó terveit.
„Hölgyeim és uraim! Íme, az első!” – mondta, s nem kis teatralitással elhúzta a függönyt a rács elől, amely mögött nyugtalan hiúz rótta köreit.
A gróf a pompás ragadozó látványába süppedt egy pillanatra – amint hiúz talpa süpped milliméternyit a hűvös forrásmohába –, majd annyit tett még hozzá: „Ő az első, akit holnap elengedünk.” Ezt követően szabadon fotózhatták a villámló tekintetű ragadozót, hazatérve pedig remek „kis színest” rakhattak a hétvégi lapszám utolsó oldalára. Pár héttel később viszont a hiúz a címoldalakra került:
„Kirándulókra támadt a hiúz!” „Hiúz tizedeli a vadállományt!” „Rettegő hegyvidék!”
Festetics Antal
Főhetett is Festetics úr feje. Mikor a lapok az égig korbácsolták a botrányt, ismét sajtótájékoztatót hirdetett. Háromszor annyi újságíró volt ott, mint először. Miután felkészültek a kínos magyarázkodására, Festetics úr így szólt: „Bizonyára emlékeznek még a pár hete mutatott hiúzra.” Némelyik újságírón már erős felindultság látszódott: „Nem szégyelli magát? Ilyen veszedelmet hozni Németországra!” Ám ekkor a gróf azt mondta: „Kérem, nézzék meg őt újra!” S megint elhúzta a függönyt, amely mögött a hiúz – épp úgy, mint először – gyönyörűen rótta köreit.
„Látják? Nem engedtük el még. De ha ennek a tájékoztatónak vége, tényleg kiengedjük. Ugye, nem kell elmagyaráznom, mi lesz a dolguk ezután?”
És a sajtó tudta. Ez esetben legalábbis. Hallgatni. Mert a hiúz valójában oly félénk, hogy a színét sem látni. Óvatos és előrelátó. A téli erdőben a kidőlt, hómentes fatörzseken jár, időnként pedig a patakmederben folytatja útját, nehogy a nyomára bukkanhassunk. „Tudtak követni?” – kérdezte még Festetics gróf.
Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/allatvilag/lathatatlan-ragadozo-vadmacska/
🙂 Tudlak követni. 🙂
tudom én azt 🙂 🙂 köszi
Nagyszerű poszt és tanulságos!
Ennyit a tömeglelektanhoz.