Íme a “vércsuszkám” (Fotó: Centauri)
2021.01.10. Ilyet valóban nem láttam még! – megvadult csuszka
Négy napja adtam hírt arról, hogy az egyik csuszkám totálisan „megvadult”. A jelenség maradt, s annyira unikális, hogy megérdemel pár szót.
2021.01.05-én hajnalban állt be említett csuszka viselkedésében az unortodox fordulat. Szeptember óta járnak hozzám csuszkák, október végétől az új „találmányra”, a dolgozószoba ablakába épített madárbalkonra. Így minden nap látom, mi történik az etetőn. Ötödikéig nem történt semmi említésre méltó, körülbelül 10-15 széncinege, 4 barátcinege, 4 kék cinege, 1 búbos cinege, 2 csuszka, és 40 mezei veréb vendégeskedett nálam. Szemben a korábbi évekkel, egyetlen házi veréb sem került elő, elmaradtak a balkáni gerlék, teljesen elmaradt minden más pintyféle (se zöldike, se tengelice, se meggyvágó…), és egyébként is feltűnően gyér idén télen az énekesmadarak mozgása. (A kertben nincs rigó, mutatóban akad csak vörösbegy, de olyan fajok is hiányoznak, mint a szajkó vagy a fenyőrigó.)
Ötödikén kora reggel azonban arra lettem figyelmes, hogy az egyik csuszka hevesen kopácsol a madárbalkonon. Hol a merevítést takaró léceket püfölte, hol az ablakkeretet.
Fotó: Centauri
Ez önmagában nem lett volna rendkívüli, ugyanis sokszor a lécek repedéseibe szorítja a napraforgót, mivel ő nem tudja úgy megfogni, mint a cinegék. Ez a csuszka azonban nem magokat szorított be a résekbe, és a kopácsolást órák múlva sem hagyta abba, épp ellenkezőleg: egyre hevesebben folytatta, percnyi kihagyásokkal egész nap.
Ezzel egyidejűleg territoriális viselkedést vett fel, vagyis nem tűrt meg más madarakat az etetőn. Három nap után, amikor a havazás idején sem tudtak etetőre jönni a cinegék, életemben először, megpróbáltam elkergetni az etetőmről egy madarat. Akárhányszor kopácsolásba kezdett, visszadörömböltem vagy hirtelen kinyitottam az ablakot. Ilyenkor a csuszka odébb rebbent, és az ablaktól pár méterre „ordított”. De hiába kergettem és ijesztgettem. Épp csak becsuktam az ablakot, általában másodperceken belül ismét a madárbalkonra szállt, és dühödten vert mindent, amit ért, még az ablaküveget is, teljes szélességében, és teljes magasságában.
Tudni kell, hogy a csuszka egyáltalán nem tartozik a madáretető legagresszívabb madarai közé. A széncinegék – és általában a cinegék – jóval erőszakosabbak, összeférhetetlenebbek. Kifejezetten azt a kérdést, hogy miként alakul az egyes madárfajok agresszivitása a madáretetőn, évekig kutattam, így elég pontos képem van az egyes fajokról. A széncinege esetében épp azért nem látunk gyakran verekedést vagy heves üldözési jeleneteket, mert a széncinege a fajtársaival sem jön ki könnyen; nem antiszociális lény teljesen, de félig az. Ez a félig-meddig jellemzi az egész életét, főként télen. Csapatokban jár, de laza csapatokban.
Agresszivitása miatt nem ül be az etetőbe se.
És bárki, aki megfigyeli a madáretetők madarait, láthatja: a cinegék nemcsak arra ügyelnek, hogy mihamarabb elhúzzanak az etetőtől a felkapott napraforgóval, hanem arra is, hogy akkor menjenek magért, amikor másik cinege nincs ott. Végtére is okos madár, hisz a saját agresszivitásával számol ilyenkor, s a kritikus időszakban ezzel a „szociális távolságtartással” csökkenti az összetűzések gyakoriságát; annyira hatékonyan, hogy nem is igen látni cinegék közötti perpatvarokat.
Fotó: Centauri
Ugyanakkor gyakorlatilag ő az egyetlen etetőre járó madárfaj, aki rendszeresen mutat territoriális viselkedést, magyarán: igyekszik birtokba venni, kisajátítani az egész etetőt. Ez évtizedek óta működő madáretetőkön is lezajlik minden évben, az etetés megkezdését követi néhány napban. Ilyenkor az első hím széncinegék igyekeznek távol tartani az etetőtől minden más cinegét; leeresztett szárnnyal, forogva fenyegetőznek, és támadnak. Ez viszont általában csak addig tart, míg nem érkeznek rendszeresen más cinegék is. Legrosszabb esetben 6-7 nap múltán a legagresszívabb széncinege is belátja: képtelen lesz egymagának megtartani és megvédeni az etetőt, és szépen beáll a sorba: ő is hordja a magát, ahogy a többiek.
De még a széncinege se támad állandóan, s főként nem támad mindenkit. Nem támad rá a verebekre például. Nem támadja a csuszkát.
Van még egy madárfaj, ami gyakran mutat territoriális viselkedést, ezt pedig a fenyőrigó. Van olyan szerencsém, hogy ezt videón is megmutathatom. 2018 tavaszán készült felvétel végén jól látható, hogy a fenyőrigó úgy védi az etetőt a fekete rigóval szemben, mintha az kizárólagos tulajdona volna. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy csak a fekete rigóval szemben!
Az én csuszkám viszont mindenre támad, ami a közelben mozdul. Az agresszív széncinege hímek elvileg hamar fölé kerekedhetnének, akkor is, ha a csuszka csőre jóval erőteljesebb, hisz többen vannak, és míg a csuszka egy cinegével perel, addig a többiek „lophatnák” a magot. Az én csuszkám azonban annyira vehemens, hogy a közelébe se mernek menni. A havazás napján szép számban gyűltek össze a madárbalkon előtti ágakon a cinegék is, de nem sok esélyük maradt. Ha sikerült a csuszkát kicsit jobban megijesztenem, és ezért pár méterrel odébb repült, néhány cinege megpróbálta kihasználni az a 20-30 másodpercet, míg a csuszka vissza nem tért, de ezzel együtt is órák teltek el, mire egy-egy cinege rövid időre hozzáfért az etetőhöz.
Ilyet nem láttam még. Még a csuszkánál agresszívabb madárfajoktól sem. Zárt ablak mellett kifejezetten merész, nem ijed meg tőlem, és ha az ablakot veri, én meg belülről kocogtatok neki, gyakran azt sem veszi fel.
Ez a távolból figyelő kék cinege sem jutott el az etetőig 🙁
Üreget vagy rést, ahová bebújhat, nem talál az ablakon, szóval nem igazán értem, mit a nagy terv. Ha még odú volna, és azt védené, érteném, de hogy az ablakon mit dolgozik ennyit, fel nem foghatom. Talán azt gondolja, hogy mögötte odú van? Talán evolúciós ugrásra készül, s azt hiszi, napok alatt harkállyá fejlődhet? 😊
Viselkedése – főként a vehemencia tartóssága miatt – nem mondható tipikusnak, de még kivételesnek mondani is eufemizmus. Öt napja figyelve őt, felmerült a gyanú, hogy akár betegség is állhat a háttérben, bár a madár szemlátomást ereje teljében van. Vagy egyszerűen csak egy szélsőségesen agresszív példánnyal van dolgom. Ugyanakkor az is szokatlan, hogy egyik napról a másikra, ilyen radikálisan változzon meg egy állat viselkedése – bár erre is találunk példákat madaraknál, lovaknál, kutyáknál is. Azt sem zárhatom ki, hogy ez egy új madár, aki öt nappal ezelőtt fedezte fel az etetőt.
Mindenesetre mától bezár a madárbalkon. Nem tudok jobb megoldást. Más etetőket töltök fel, többet is, hogy jobban szóródhasson a madárforgalom a ház körül, de a madárbalkont befedem ponyvával, hátha így pár nap alatt a honfoglaló csuszka letesz világhódító terveiről, és belátja, hogy nem lehet egy 100 madarat kiszolgáló étterem kizárólag az övé.
Ő az, a kis diktátor 🙂
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Még a szeme se áll jól :))
🙂 🙂
Kedves Cen, nagyon megszerettem a madarakról hozott írásaid, a gyönyörű képeket, videókat szintén. Sehogy sem fér a fejembe, mikor van lehetőséged ilyen aprólékos megfigyelésekre-minden esetre az olvasóid,meg a világ földig hajolhat előtted. Ezen a weboldalon már olyan tudásmennyiség van felhalmozva, ami több kötetben sem fér el. A csuszkád szokatlan viselkedése talán üzenet neked, amúgy hol lakik ő? A madárbalkonod bezárt, mit az éttermek:-)))Vége nincs több habzsidőzsi, büntibe megy mindenki egy miatt:-)))))Micsoda történet- szegény verebek, cinkék meg a többiek, ott kamilláznak és el kell tűrniük a csuszka rendezkedését és elviszik a balhét. Lehet, a csuszkád csak szeretett volna bemenni hozzád- a kis telhetetlen:-))). Gyönyörűek a madaraid, csodás a tolluk, jókora a begyük, szóval igen jó soruk van nálad.
🙂 🙂 MOST CSAK ANNYIT: lesz könyv is 🙂 / Most teperek tovább, mert igyekszem behozni minden lemaradásomat 🙂
😔😪
Cen’ ha nem bírsz vele küld hozzám nálam van hely.Sajnos kevés madár van.Érdekes egyik nap este felé, már üres az etető,másnap meg el fogy minden mag.Hát ez van.
Ha tehetném, küldeném! 🙂