“Apám imádja a földet” – mondja az ifjú Jack London a Jákob botjában. Az enyém is imádta. Jack többször is dicséri az apja eprét. Az eperről nekem is apám jut eszembe. Akkoriban nem árulták a ma szokásos nagyszemű epret, inkább csak a háztájiból került a boltokba némi „szamóca”. Apám kertész (is) volt, értett a növényekhez, a legújabb fajtákhoz. Nála már akkor hatalmas, szív alakú eper termett, amikor az még újdonságnak számított. Az eper sosem volt olcsó, apám mégsem spórolt vele, legalábbis ha kiskatonákról volt szó. A birtokról hazavezető út mentén állt egy őrbódé, benne elanyátlanodott, éhes, ázó-fázó kiskatonák. Sokszor mentünk el előttük terménnyel megrakott kocsival
– s olyan nem volt, hogy apám meg ne állt volna, hogy a kiskatonáknak ne adjon valamit.
Nem is keveset. Eperből mindig egy egész rekeszt, jusson belőle a laktanyában maradottaknak is. Kisebb vagyont „herdált el” ott az útszélen, de egészen biztosan tudom, nem számolta, eszébe sem jutott. Ez az önzetlenség is ott volt abban az eperben, amihez foghatót azóta sem ettem.
FORRÁS ITT
http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/6-apam-sotet-erdoi/
http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/7-bucsuzo-meggyfak/
Amióta először olvastam, azóta az eperről nekem is Édesapád jut eszembe.
De jó! – ha tudná… 🙂
Ha azt, hogy én is gondolok rá ismeretlenül is ( erről egyszer írtam még fb.-on) nem igen tudja, de azt, hogy te ilyen szeretettel osztod meg az emlékét, azt biztos. Az én Apám is tudja, hogy mennyire hiányzik, azért tér vissza az álmokban oly sokat. 🙁
Nem emlékszem tisztán, de mintha egy álmot is megosztottam volna már – az biztos, hogy a Jégvágóban megírtam egy apámmal kapcsolatos álmomat 🙂
És lassan kívülről fújom a Jégvágót, mert most újraolvasom, megkeresem az apám-álmot és ide írom! Nem emlékszem, sajnos az álmodra., Cen:)
Segítek: a regény vége felé van 🙂
😢
Imádom! <3 :'( A többit majd később! 🙂
🙂 🙂