Már csak pár óra maradt itthon, rég aludnom kellene, de sajnos valami okból pokoli feszült vagyok – és fáradt is. Bő egy hete azon igyekszem, hogy mindent rendben hagyjak magam mögött, s ma estére nagyjából elértem azt az állapotot, amit akartam. Annyira szép és rendes lett itt minden, hogy szívem szerint maradnék is itthon még egy kicsit – másrészt persze alig várom, hogy megérkezzem Erdélybe. Összesen 23 órát fogok utazni holnap – az nem kevés. Különösen nem kevés az a több mint 14 óra, amit egyfolytában a Sepsiszentgyörgyre tartó vonaton kell töltenem. Csak abban bízok, hogy épp eléggé fáradt leszek ahhoz, hogy az út nagy részét átaludjam. Ezt a mesterterv: próbálok aludni amennyit csak lehet. Vonaton néha jobban megy, mint a hálószobában. Bár az sem ritka, hogy épp a vonaton jut eszembe mindenféle. Egyszer egy három órás vonatozás során jutott eszembe a Kút a Nap alatt, a Bróm-robbanás és az Úszó sziget. Mindhármat felvázoltam az út során, amikor pedig hazaértem, rögtön megírtam mind a hármat de azért most arra szavaznék: aludjak, méghozzá jó sokat. Az “utolsó” naplementében lőttem még pár képet – ez már kétségkívül ősz. A szarvasbőgés után elérkezett a lombhullás ideje is. Minden jókat kívánok nektek, remélem, lesz, akivel találkozunk, mások pedig csak figyeljenek, ígérem, hozok képet, beszámolót, ha tehetem – “ha lesz idő meg térerő”. 🙂 🙂
Fotó: Centauri
Fotó: Centauri
Fotó: Centauri
http://https://centauriweb.hu/archiv/erdo-mezo-kert-es-vadon/mitol-muvetlseg-muveltseg-avagy-ordito-lovak/
Szépek! Én is küldtem pár képet minap. 🙂
Csodaszépek, köszönet értük! Aludj jól a vonaton, de utána szárnyalj, Cen’! Értő, kedves hallgatóságot. jó beszélgetéseket és egyáltalán a legjobbakat Cen’!😊🚞
Jó utat, Cen’! 🚂🚊💺
Sajnos, arrafelé még a magyarországinál is lassabbak a vonatok. 🙁
Használd ki az időt és próbálj pihenni! S hátha közben megálmodsz néhány novellát vagy regényt. Akár szó szerint is. 🙂
Jó utat, Cen, a kedves, szép Erdélybe! 🙂 🙂
Köszi – már megérkeztem!! 🙂
lehagytál, alaposan 😀
Jákob röpít téged! ♥
Az utazók örökös dilemmája, amit írsz: nehéz elszakadni, de milyen izgalommal teli útnak indulni.
“Hajrá fogyjon az út, társak, siessünk” Janus Pannonius épp ellenkező irányba tartott mint most Te: búcsúzott Váradtól és sietett valahová nyugat felé. De ugyanaz a kettős érzés – jó lenne maradni, de még jobb menni- járta át több száz évvel mint Téged.
Egy ilyen hosszú úton jól lehet bóbiskolni, de gondolatban megírni egy novellát is! 🙂
Szép, csendes, őszi színekbe öltözött képeket csináltál az utazás előtt 🙂
Köszönöm – valóban szerettem volna írni a hosszú úton, lett volna munka is, meg ötlet is bőven, de nem kis bosszúságomra a vonaton ugyan volt konnektor, de nem volt benne áram – mint a személyzet mondta, idézem: “az üzemeltetőnek nem éri meg” 🙁 (???) Ez bizony szánalmas. Viszont végül sikerült kihoznom a helyzetből a legjobbat: durmoltam egy jó nagyot 🙂