Tegnap, 14.30-kor búcsút mondtam Jacknek, vagyis elkészült a regény, már nem dolgozok vele (s azóta aludtam egy jót). Ma estére Halloween partira hívtak – tudom, sokan nem szeretik, de tegyük ezt most zárójelbe.És mit mondanak angolszász területen a töklámpásra? JACK O’LANTERN. Ezek szerint akarva se időzíthettem volna jobban a befejezést. Ráadásul a névadó Jack O’Lantern hasoló figura lehetett, mint az én Jackem. Íme pár szó arról, a wiki alapján, ki volt ő, és honnan ered a töklámpakészítés szokása. Pokoli történet. (A fotót pedig sok évvel ezelőtt egy Halloween partin készítettem.)
Az ír legenda szerint egy napon a Jack O’Lantern nevű részeges kovácshoz odament az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, az ördög felmászott a fára, mire Jack a fa törzsére keresztet rajzolt. Az ördög megrettent, és nem mert lemászni. Addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, míg Jack megígértette vele: ha leengedi a fáról, gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön pokolra. Jack ekkor megengedte hogy lemásszon – aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, a lelke menny és pokol között rekedt: a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert haragudott rá. Jack arra kérte az ördögöt: legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy örökké izzó fadarabot dobott Jacknek. Az izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa (rutabaga, svéd karórépa) belsejébe tette világító lámpásnak, s azóta e lámpácska fényénél bolyong.
“Talán tudja, hogy a Time Road kínálja a legmodernebb szabadidős utakat. Mivel október van, most a Vissza az őszbe időutazáscsomag a legnépszerűbb. Szívből ajánlhatom. Tudom, ma már olyan bő az álfák választéka, hogy a városkép szinte az éghajlatváltozás előtti időket idézi ősszel, de azért – köztünk szólva – ez nem az igazi, még a peremkerületekben sem. Szóval tényleg melegen ajánlom a Vissza az őszbe programot. Az idén öt verziót kínálunk Európába és Észak-Amerikába. Ami pedig a történelmi időket illeti, szintén öt lehetőségből választhat. Amint látja, az Őszi Odüsszeia az ókori Görögországba vezet, Krisztus előtt 421-ben hallgathatja meg Periklész híres beszédét az Akropolisz átadóján. Abban az évben páratlanul színpompás volt az athéni hegyoldal. Bár igaz, ami igaz, ez az ókori ősz nem fogható az amerikai turnusokhoz. Tekintse meg a Sziú ősz képeit, ezt a színpompát 1870-ben! Ha ajánlhatom, ezt válassza. Ellentétben a görög úttal, itt szót válthat a telepesekkel is, bár erős német akcentussal beszélnek. A felderítő kollégák kitartó keresés után bukkantak erre a téridő-helyszínre, s nagy biztonsággal állíthatom, hogy a mi irodánk találta ez idáig a legszínpompásabb őszt az időben. Az 1870-es év védett termék, tehát kizárólag a Time Roaddal utazhat oda. Nem mellesleg Aranyhúr-díjas útról beszélünk, ráadásul a hó végéig féláras.”
Könyves Elek kért egy kis bennfentes infót a Jákob-trailerről. Most csak azt tudom mondani, tárgyalásokat folytatunk egy ausztrál bandával, írtak is már egy számot Jackről, a regény főszereplőjéről, mi több, Sydneyben már a könyvbemutató is megvolt, azt még valahogy kicsengettük, csak az gond, hogy az említett csapat a trailerért már irdatlan pénzt és ipari mennyiségű whiskyt kér cserébe, nem tudni még, lesz-e erre keret, mindenesetre az ausztrál könyvbemutatóról készült videót addig is megnézhetitek. (Hallgassátok 5.1-ben, full hangerővel, közel a mélynyomókhoz, lehetőleg sörrel a kézben) https://www.youtube.com/watch?v=eVlRQn6AMYs
A fák okosak. Minden látszat ellenére ősszel sem passzívak, nem egyszerűen elszenvedik a lehűlést, a napok rövidülését, hanem átgondolt, tervszerű viszavonulást hajtanak végre. A levelek nem egyszerűen elfonnyadnak, nem. A fa “tudatosan” hagyja magára őket. Visszavon a leveleiből minden hasznos tápanyagot, nem hagy kárbaveszni semmit, amit csak lehet visszaszállít az ágakba, a törzsbe és a gyökerekbe, ott spájzolja tavaszig. Ezen a fotón jól látszik, ahogy először a peremkerületeket evakuálja, kivonja erőit, tartalékait, csapatait a határvidékekről. Legtovább a főerek, főutak, sztrádák mentén marad fenn az élet, de már nem sok kell ahhoz, hogy azokat is lezárja. Okos fa. Ügyes fa. Szeretem. Így kell ezt csinálni. Nem kell belehalni a télbe, nem kell veszni hagyni mindent, alszunk egy jót, tavasszal pedig megnyitjuk a raktárakat, s növekszünk még két métert.Ennyi.
Őrület! Még mindig ismerkedek a fb-vel. …..s hogy miket nem találni!! Ó, be kár, hogy nem böngésztem korábban is, mennyi-mennyi kételytől szabadított volna meg idejében… Itt van például egy tesztprogram, ahol megtudhatsz magadról bármit: mi lesz veled 5 év múlva, mi lesz az utolsó gondolatod, hiteget-e a párod vagy tényleg szeret… Persze fogasabb kérdésekre is választ kaphatsz, arra is, hogy: „Van-e írói tehetséged?” Nosza, több se kellett, úgy bevertem a válaszokat, hogy csak úgy füstölt, és most! – miután a halál komoly kérdésekre őszintén, szívembe nézve megválaszoltam – végre megnyugodhatok. Írónak kell lennem! Jól döntöttem! A könyveim jók! És én is őrült jó vagyok! A teszt után ugyanis a következő hitelt érdemlő, korrekt értékelést kaptam:
„Neked van tehetséged arra, hogy kultusz szerző légy! Neked megvan a kellő tehetséged és az irodalmaddal számos embert nyűgöznél le. Az írói stílusod és a témaválasztásod sok embert megérintenének és téged egy igazi kultusz szerzővé tennének, aki minden egyes új könyvével egy újabb sikertörténetet ír!”
Oké, ez klassz, majd kiugrok a bőrömből, télleg, meg is kísért a gondolat, hogy nem bajlódok én mostantól annyit a szövegekkel, bekezdésekkel, szavakkal, frászt, ha egyszer ezt a progi így megmondta, mármint a tutit, akkor, ha a fene fenét eszik is, kultszerző leszek! Hogy én megússzam ezt, a világhírt meg hogy kitalicskázzam a könyvpiacról a lét, nincs az az isten, elég hozzá, ha néha pötyögök valamit, nagyon úgy néz ki, ez a sorsom. Kultszerzőnek születtem, na. Nincs mit tenni. Basszus, azért ez mekkora mák már!
Aztán visszarakom a hűtőbe a pezsgőt. Ó, az a rohadt szkepticizmus! Amitől az istennek sem szabadulok. Gondolom, teszek még egy próbát, még mielőtt leinnám magam, mint kultszerző, még mielőtt megírnám az első beszédem, leellenőrzöm ezt a rokonszenves progit, nem mintha nem bíznék meg benne, ááá dehogy, csak tudod, jobb félni, meg ilyesmi… Újra nekifutok a tesztnek, de most úgy válaszolgatok, mint egy potenciális ellen-író, vagyis beírom neki, hogy:
Utálok olvasni, soha egy sort nem írtam, nem érdekelnek a sztorik, beszélni se szeretek, nemhogy írni, ja és még egy kardinális dolog: kizárólag a lé, a lové, a köles, a guba, a steksz érdekel. Az olvasókat leszarom, az utókort is, önmagába zárkózó, néma, töketlen, pénzéhes fazon vagyok, ha érdekel is valami, csakis a tények, nem hallgatok meg senkit, kurvára nem izgat mások kreativitása, miért is izgatna, hisz én vagyok a legnagyobb, ezért sem olvasok, és ezért sem beszélek. Másokkal? Minek? Majd ha fizetnek, esetleg, de inkább még akkor sem, mert még előjönnek az érzelmekkel, én meg az ilyen nyálasságokra magasról teszek, nem köll a nagy érzés, itt tudni kell, nem érezni, és annyi, de ha mégis muszáj beszélgetni, mert mondjuk elkerülhetetlen, hát szívesen osztogatok tanácsot, ha jó a napom, megmondom a tutit, bele a pacekba és annyi, viszlát. Egyébként pedig írni nem nagy etvasz, csak pár jó ötlet kell, az meg, ugye mindig van.
Nos, ilyen jelöltként válaszolgatok. Jó. Hadd szóljon! Lássuk, mit lép erre a vesébe látó progi. Íme a válasz:
„Neked van tehetséged arra, hogy AZ ÉVSZÁZAD ÍRÓJA LÉGY! Te valaki olyan vagy, aki a világgal valami fontosat akar megosztani. A leginkább ez egy irodalmi alkotáson keresztül sikerül neked, mely visszatükrözi a legmélyebb gondolataid és vágyaid. Ezzel le fogod nyűgözni a világot és lehet, hogy még a történelembe is nyomot hagysz majd!”
Nem mondod!? Hú, ennek a fele sem tréfa. Az a legszebb, hogy ez a képzeletbeli turbó gyökér arra a kérdésre, hogy akar-e nyomot hagyni a világban, egyértelmű nemmel felelt, a progi meg azzal biztatja, hogy tán még a történelemben is nyomot hagy! Befonom a szemöldököm…
Mármost két opció lehetséges. Ez a progi szart sem ér. Ölég valószínű. De létezik egy másik, rosszindulatú olvasat is. A progi mégiscsak tud valamit. Van az a logika. Mert nézzük: mintha a kultszerző egy emelettel lejjebb lenne az évszázad írójához képest. Talán az évszázad szerzője valóban egy pénzsóvár, korlátolt, ellenben rohadt gőgös, nárcisztikus, műveletlen, faragatlan prosztó, egy brutál nagy gyökér lesz? Na, jó: nem. „Nincs több kérdésem, bíró úr.”
Végül egy ellenállhatatlan ajánlat. Ha valaki, bárki, bárhogy kicsikar a progiból egy olyan választ, hogy: „Menj b…meg pályakötél-ellenőrnek, az írást felejtsd el, nincs és nem is lesz tehetséged hozzá, egyébként is, ha tényleg bevetted, hogy ez a teszt mondja meg, írnod kell-e vagy sem, fordulj orvosodhoz-gyógyszerészedhez – szóval, aki hitelt érdemlően bizonyítja, hogy ilyen vagy hasonló választ csikart ki a programból, azt személyesen látom vendégül egy háromfogásos vacsorán, azután pedig addig iszok a szerencsés nyertessel, míg ki nem jelenthetem ötezer százalékosan, hogy én vagyok az évszázad írója ÉS kultszerzője, kettő az egyben.
Ja és még valami: oszd meg ezt másokkal is, hadd tudja meg mindenki, hogy ő épp milyen nagy író lenne – ha ezt elmulasztod, talán az évszázad írói maradnak talonban. Ugye ezt nem akarod?
Szüreti időszak van, leginkább a késői szüretelésűek ideje. Télen szívesen iszok késői szüretelésű borokat is, drágák, de nem véletlenül: nagy a kockázat. A késői szüret általában édes, ha életvezetési stratégiáról van szó, gyakran keserű. És kell egy jó pince. A regény is az, fáradtságos munkával vájja az ember a tufába, riolitba, kőbe, ércbe, hogy aztán elhelyezhesse benne az érlelésre, ünnepre szánt palackokat. A fotót Egerben készítettem és bár úgy tűnhet, hogy nagyon belőttem a képhez mindent, a látszat csal, ezt a pár palack bort és a csákányt így találtam egy hosszú pince mellékjáratában.
A falevél mint szennyezett területeket ábrázoló térkép
