Fotó: Centauri
2019.01.28. 🙂 🙂 🙂
Jó reggelt, emberek! Ez egy retro-reggel. Omegával kívánok ébredést és szép hetet!
Én a fény vagyok és az út,
És a végtelen mélyű kút,
És a hangok tengere,
És az ébredés kezdete.
Nézd az ébredőt: visszatér,
Ringó csónakán partot ér,
Lassan minden összeáll,
S egyre vékonyabb lesz a szál.
A könnyű pókfonál,
Mely szőne álmokat,
De most egy kis mozdulat,
És kész, vége, elszakadt.
Most, hogy csónakom itt hagyott,
Nézem álmosan, hol vagyok.
Ott egy szék az ágy előtt,
Túl a ablakon háztetők.
Szánt a napsugár arcomon,
Szól egy rádió, hallgatom,
Aztán mégis felkelek,
Megszokás szabja léptemet.
Tovább lépkedek,
Már ott kinn megyek.
Álom, ég veled!
Jó reggelt emberek!
Hív, vár a fény,
És új remény.
Hajt az, hogy győzhetek,
Hát jó reggelt, emberek!(Omega)
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2019/2019-januar/elore-vagy-hatra/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/amit-nem-varhat-el-egy-iro/
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2019/2019-januar/2019-01-12-arany-janossal-mondom-el/
http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/nils-frahm/
Köszi! ❤ 🙂 🙂
Az Omega nekem régi szép időket idéz.
Érdemes volt benézni ide így a reggeli kávé után. 🙂
Szép hetet neked is és mindenkinek!
köszi 🙂
Jó napot, napokat, Cen’! 🙂
neked is!
Nekem az Omega zenéje, dallamvilága, sosem volt kedvencem, de a dalszövegek igényessége sokszor kinyitotta a fülem, akár Sülyi Páter, akár Adamis Anna írta is.
Eszembe jut most, hogy már gyerekkoromban is voltak “szekértáborok”, zenei ízlés szerint. Omega kontra Illés. Vagy Omega kontra LGT. Beatles kontra Rolling Stones. Emlékszik itt még valaki a “nagy” popper-rockker ellentétre? :-), ami néha verekedésig fajult a szórakozóhelyeken.
A kezdetekkor az Illés és az Omega mellett ott volt még a Metró is harmadiknak talán valamivel kisebb rajongótáborral.
(Az LGT-t később alapította többek között az Omegából kivált Presser Gábor és Laux József.)
De rég is volt! 🙂 🙂
A “nagy” popper-rockker ellentétre nem emlékszem, de el tudom képzelni. 🙂
Én bizony emlékszem, bár sosem tartoztam egyik táborhoz sem. Mindent hallgattam, egyszer, de bakeliten csak azt vettem később meg, amit többször is szerettem volna. Még kicsi voltam, de a 11 évvel idősebb bátyámmal, éjszakánként a Rádió Luxemburgot hallgattunk. Az se most volt. 🙂
🙂 🙂