• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2020.04.17. Fehérfejű rétisas maszkban

Aquila_chrysaetos_szirti sas

Az pedig, ha valaki egyik napról a másikra képes ennyit veszteni a szabadságából és erejéből, az bizony a hatalmába is kerülhet.

2020.04.17. A sas nem fogdos legyeket, de azért beteg még lehet
Tudom (mert írtátok), hogy kell a felüdülés, a gondtalanság, egy kis levegő, mikor szinte minden a járványról szól – értem is ezt, de egyrészt hajmeresztő képmutatás lenne részemről, ha csak a borzokra és madarakra koncentrálnék, mikor az idő nagy részében én is a járvánnyal kapcsolatos híreket figyelem, és próbálom megérteni, mi és miért történik, másrészt még ha nincs is brutális elérésem, úgy érzem, meg kell kísérelnem mégis néhány dolog célba juttatását.
De mielőtt újabb hosszú poszttal jönnék, most csak egy képet mutatok. Ez is egy kordokumentum a sok millió között – de annyira szimbolikus. Íme a világ legerősebb, legszabadabb államának címermadara, ma reggel az Instagramon, egy kevesek által látogatott oldalon.

A sas a szabadság, az erő, a hatalom szimbóluma. Aki annyira erős, annyira szabad, annyira hatalmas, mint az Államok, annak ugyan mi baja eshet?

Ez a sas azonban – ebben a pillanatban – már nem csak az USA szimbóluma. Ez most a fejlett világ címerállata.
Már nem is tűnik olyan szabadnak – maszkkal a fején. Már nem is tűnik, olyan erősnek. Az pedig, ha valaki egyik napról a másikra képes ennyit veszteni a szabadságából és erejéből, az bizony a hatalmába is kerülhet.

Legyen ez a mai nap képe. Madár és járvány, kettő az egyben. Kicsit fanyar, de a miénk. Mindannyiunké.

Vigyázzatok magatokra és egymásra (az idősekre kiváltképp), őrizzétek meg az életkedveteket, de ne váljatok érzéketlenné, ügyesen egyensúlyozzatok azon a kötélen, melyen megállni emberséggel egyikünknek sem könnyű – hát még végigmenni rajta! De most ez az utunk.
Ezúttal imbolygunk, a közös bárkában; fárasztó és nyugtalanító, hogy az istennek sem csillapodik a víz alattunk, de most ez van. Egyszer kikötünk valahol, s bár nem mindegy az sem, hogy pontosan hol, ám el kell gondolkodni azon is, egyáltalán miért szálltunk vízre.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*

     

     


     

     

    Mi a koronavírus? (3.) Mi az, amit biztosan tudunk a járvány utáni időkről?

    2020.04.14. Új madárfaj a duzzasztott patakon

    Karantén zene – pörgés otthon

    Ha mehetnékem támad egy jobb világba

    Davombar és Lutz – kocsmai beszélgetés a városi galambokról

     

     

    4 Comments:

    1. Ibolya Nagy

      ” ám el kell gondolkodni azon is, egyáltalán miért szálltunk vízre.”

    2. Holsky Péter

      Az idősebb Senecának (a filozófus édesapjának) van egy mondása, amit egykor sokat idézett egyik kedves barátom:
      “Ignoranti, quem portum petat, nullus suus ventus est.”
      Ezt magyarra úgy szokás fordítani:
      “Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.”

      A magyar jankobinusok egyike, a 28 évesen a kufsteini börtönben elhunyt Szentjóbi Szabó László még variációkat is írt reá:
      https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/szentjobi-szabo-laszlo-44EC/seneca-utan-i-v-4661/

      Most valamiért ez a szállóige jutott eszembe.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük