Eleinte a súlyos öntudatlanság állapotában voltam vele, ébren és alva is, egyszerűen csak elmerültem a pillanat örömében vagy hevében, mikor hogy, később viszont visszatért a tudásvágyam…
Eleinte a súlyos öntudatlanság állapotában voltam vele, ébren és alva is, egyszerűen csak elmerültem a pillanat örömében vagy hevében, mikor hogy, később viszont visszatért a tudásvágyam…
zeretkezni sem volt rendkívülibb, mint lélegezni, inni és enni, mivel lélegezni, inni és enni is kaland volt vele. Már én sem kérdeztem tőle azt, amit az első éjjelen még igen: „Mit akar?” Nem érdekelt. Történtek a dolgok, és úgy éreztem, jól történnek. Ha épp csak fekszünk egymás mellett, és olvasok, rendben van, ám ha a legforróbb pontokon csókolgat, az is helyénvaló. Helyénvaló minden új, és minden új ismételgetése, szakadatlan próbálgatása is. Volt, hogy bő óráig időztem az ágyékában félálomban, mereven és forrón, míg egymásba érve aléltunk, majd arra ébredtünk, hogy belélövellek. A második héttől már a mosakodást is hanyagoltuk. Ha van a henyélésnek radikális formája, a miénk bizony radikális volt a javából, s mégis andalító illat szállt Miss Coolbirth összes testtájáról.Üdvözöllek! Csak egy név és egy mail-cím szükséges, és értesülhetsz a legfontosabb posztokról! :-)
egyik kedvenc részem 🙂
Jó itt “látni” téged. – Előfordul, hogy a szerző kicsit Pygmalion “bűnébe” esik, és kicsit beleszeret a hőseibe. Amikor ezt a részt írtam (amikor Jack a könyvtárba zárkózik Ina Coolbirth-szel édes-hosszú hetekre) kétség kívül kicsit szerelmes lettem én is; egyfelől a könyvtárosnőbe, másfelől abba a helyzetbe; kettejükbe 🙂