Napnyugta itthon nefelejccsel (Fotó: Centauri)
2020.05.31. Vége a tavasznak. Micsoda tavasz volt! Őrült tavasz. Hideg, száraz, karanténos. Ezt sem felejtjük el soha.
Az internetem meg… Nehéz agyvérzés nélkül kibírni; vagy van, vagy nincs. Néha már annak sem örülök, ha van, mert sosem tudhatom, mikor dob le. Szolgáltatót kellene váltanom ☹ Persze internet nélkül is dolgozhatok, írtam új novellát is, erről beszámoltam ITT két napja, és talán még a bizonytalan netnek is vannak előnyei. Egyébként is sokat, egyre többet sétálok, és
mivel a honlap szerkesztésére nem volt lehetőségem, több idő jutott, nemcsak írásra, hanem házi-expedíciókra is.
Fotó: Centauri
Kiraktam megint a vadkamerát a borzvárhoz. Utoljára ITT adtam hírt a házi borzokról :-), videót pedig eleddig csak az Instagramon mutattam:
Hetek óta nem jártam arra, s úgy gondolom, lassan ki kell jönnie a kölyköknek. Első körben fényképezésre állítottam a kamerát, az a legbiztosabb. Tegnap éjjel lőtt is 12 fotót, de kölykök nem látszanak rajta. A borzvár időközben tovább nőtt a kihordott homok mennyiségéből ítélve.
Ezúttal egy kis oszlopot állítottam le, a vártól távolabb, abban a reményben, hogy nagyobb teret és több borzot vesz. Jó is lett, de borz nem lett több. Úgy tűnik, a kölykök vagy nem járnak ki még, vagy nincsenek is. Utóbbit aligha hiszem.
A kamera kihelyezése előtti napon meg csak csellengtem egyet. Be nem tervezetten.
Néha elbarangolok.
Kimegyek a teraszra, aztán eszembe jutnak a kisházban költő rozsdafarkúak, onnan tovább megyek megnézni, mennyit hajtottak a babérmeggyek, aztán tovább, megnézni, vajon az énekes nádiposzáta énekel-e még a kerítés túloldalán, és ha már ott vagyok, kilépek a nagy kökénysorhoz, megnézni a nyalósónál a vadnyomokat, és így tovább. Valamelyik nap köpenyben, papucsban léptem ki csak egy szippantásra, korahajnalban, de végül a magaslesen találtam magamat. Átázva, mert ugye köpenyben papucsban mászkálni a derékig érő harmatos fűben kevésbé célszerű, ennek ellenére elázva, és kissé cidrizve bő fél órát üldögéltem a lesem. Gyakran megesik, hogy elcsavargok itthon. Szándékom ellenére.
Mondtam is valakinek a napokban, azért van szükségem ekkora területre, hogyha elbarangolnék, ne kerüljek mások területére rögtön.
Lassan beleolvad a les a kökénysorba. Jó lesz. 🙂
Egy ilyen barangolás során megnéztem a szinte teljesen kiszáradt patakot, akkor pedig eszembe jutott, hogy megnézem, kifogyott-e a víz a forrásoknál is. A birtok északi vége – amit időnként „kutyornak” mondok, és ami kissé lápos, források táplálta terület – a legcsöndesebb zugoly, így korábban is előfordult, hogy egy-egy szarvastehén azt választotta szülőszobának.
Most is egy szarvastehénre találtam ott a csetlőbotló borjával.
Szarvasborjú két éve, kb. 100 méterre a kutyortól. Újra próbálkozom, két nap múlva meglátjuk, sikerült-e felvenni az új anya-borjú párost.
Később is találkoztam velük, így aztán fokozott óvatossággal mozgok a területen, például amikor a vadkamerát ellenőrzöm.
Sok változás van, ez a tavasz rendkívül gazdag, temérdek a virág, szokatlanul sok a madár, és nagy a fajbőség. Ez is kihúz a házból. Az internet akadozása miatt felszabadult idő pedig módot adott ötletelésre is. Rájöttem például, hogy van egy remek kis kamerám, amit a Two on the roadhoz szereztem be, de mióta visszaértünk a francia partokról, egyszer sem használtam, holott magammal vihetném a barangolásokra, s még ha közeli felvételeket nem készíthetek vele vadakról és madarakról, legalább bemutathatnám a területet videófelvételeken is. Készítettem is pár órányi próbaanyagot a napokban. Azt hiszem, viszonylag jók lettek. Ha a technika engedi, rakok fel belőlük a Youtube-ra. Reményeim szerint olyan lesz, mintha egy kicsit velem sétálhatnátok a birtokon.
Meglátjuk, jó ötlet-e 😊
Legyen továbbra is szép hétvégétek! A legjobbakat kívánva: Cen’
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
A fiatal kökénycserjék friss hajtásai színesítik most a mezőt 🙂
Van olyan zuga a birtokodnak, Cen’, ahol soha sem jártál még?
Ha a kamerával vadakról és madarakról nem is csinálhatsz közelit, csinálhatsz virágokról, lepkékről és méhekről. 🙂
Jó lesz a birtokodat nem csak fotókon látni!
Szia!
Először azt akartam válaszolni, nincs olyan , de aztán rájöttem, hogy van: A nagy kökényesek belseje. Annak egy része megközelíthetetlen.
Nemsokára olvasható az új esszé – hozom a főoldalon nemsokára, csak előbb felrakok egy tárkonyos zöldséglevest, mert kilyukad a gyomrom mindjárt.
Tudod, hogy az a nagy kökényes mekkora kincs?
A net szerint a virágokból és az aszalt gyümölcsből készített tea roboráló, immunerősítő, vérnyomáscsökkentő, de ajánlják fogyni vágyóknak is. (No, te nem tartozol közéjük. 🙂 ) A termésből minden készíthető, ami gyümölcsből elképzelhető: kökénylekvár, kökénydzsem, kökénybefőtt, kökényszörp, kökénypálinka.
(Remélem, hogy a levest már meg is etted! 🙂 )
megettem – ez volt a reggelim 🙂 jól sikerült
kökényből készítettem már likőrt, tudok mindenféle csodahatásáról – annyira hatékony, hogy pár korty kökénylikőr, és már másnap konkrétan érzi az ember, hogy jobb a közérzete; akkor is, ha addig sem volt oka panaszra; komolyan!
valahol vannak fotóim az első gyártásról – 0.5-ös, hosszúnyakú palackokba töltöttem, dugóztam, fóliáztam, megadtam a módját / ha megtalálom a fotókat, idehozom
Amúgy december táján rám szólhatsz, hogy írjak róla 🙂 Akkor kell készíteni a kökénylikőrt 🙂
Rendben! Szólok majd. 🙂
Pont az jutott eszembe, hogy a bodza után jöhetne a kökény is. 🙂
Kicsit későn reggelizel… 😮 🤔
Ragyogó ötlet, ha kamerával barangolsz és bennünket is “magaddal viszel”, Cen’, erősen támogatom!
Persze ez semmit nem von le nagyszerű fotóid értékéből! 🙂
Felkerült a Facebookra új karanténesszéd az 1749 oldalán!
Íme:
https://1749.hu/fuggo/essze/karantenesszek-v-centauri-a-skarlatrol.html?fbclid=IwAR37L7Q0bJtcdPCscmxc5-JTESdUfivxr09LH6Jw8gBi5Ifk3gXAbvXRux0
Ó, köszönöm, sikerült megelőznötök – most raktam ki én is a nyitóoldalra 🙂
Sok felvételt készítettem, de sokat gondolkodom azon is, hogy a Youtube-csatornára is ráférne egy kis reform.
A fotókat-fotózást semmiképp sem szorítom háttérbe / a fotók egy része vélhetően előbb-utóbb könyvekbe kerül 🙂
Nem versenyzek, Cen’, csak örültem, amikor szembejött a Fb-on. 🙂
Innen való az a mondat, ami feltűnt a honlapod főcímében néhány napja.
“Lehet egy szerző tűpontos, ha az olvasó élettapasztalata ezer fényévnyire esik a szerző tapasztalataitól, könnyen elsiklanak egymás mellett.”
Várom, hogy beélesítsd a kamerát, és barangoljak a vadonodban! Nem is értem, eddig csak “ünnepnapokon” használtad, de hisz minden olyan nap ünnep, amikor az ember azt teheti, ami számára a legnagyobb boldogságot adja! 🙂 🙂 Más a hangulata egy mozgóképnek, mint egy fotónak, a fényekkel nem lehet úgy játszani, de a dimenziók kárpótolnak.