Farkas (Fotó: Centauri)
2020.10.30. Mielőtt tovább haladnék az erdélyi út elbeszélésében, hoznék egy kis adalékot egy a napokban megjelent hírhez, mivel Erdélyben három éjszakát is farkasok lakta fennsíkon töltöttem, s lesz is ezzel kapcsolatos elbeszélnivalóm 😊, ráadásul a parajdi vadászmestertől hallottam a kutyák és farkasok viszonyáról is egy elgondolkodtató, s viszonylag friss történetet.
Három napja (2020.10.27.) az Eger Hírek tett közzé egy rövid cikket arról, hogy farkasok támadtak meg egy kutyát:
„Az eddigi információink szerint a lakóházaktól körülbelül 300 méterre,az út mellett támadtak farkasok a szerencsétlenül járt kutyára. A kutya megtámadását észlelő személylegalább három farkas jelenlétéről számolt be. A több oldalról is nyitott, folyamatos zárt kerítéssel nem rendelkező üzemi területet a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakembere is ellenőrizte. A helyszínen több, nagytestű kutyafélétől származó nyom volt észlelhető. Az üzem területére a kutyát megtámadó állatok az üzem területével határos szőlők felől érkeztek, és az esetet követően arra is távoztak. A helyszínen tartózkodó személy elmondása alapján a kutya szabadon őrizte a területet, vélhetően ugatásával magára vonta a figyelmet, nagytestű támadói játékként kezelték a kutya viselkedését, ami az esetet követőena kutya életébe került. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság számos alkalommal felhívta a lakosság figyelmét, a nagyragadozók által lakott területen a kutyák tartására vonatkozó szabályokra is. A kóborló, szabadban tartózkodó kutyák a nagyragadozók áldozatává, táplálékává is válhatnak. Az erre vonatkozó, a konfliktusok megelőzését szolgáló anyagok az igazgatóság honlapján folyamatosan elérhetők. A történtek tisztázása érdekében a BNPI munkatársa felvette a kapcsolatot közeli térfigyelő kamerákat üzemeltetőkkel. Az üggyel kapcsolatban tovább folyik az adatgyűjtés, így amint friss információval rendelkezünk az esetről, természetesen azt azonnal közölni fogjuk.”
Később frissítették a cikket. Ezek szerint mégsem farkasok öltek kutyát:
„A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság cikkünk megjelenése után az alábbi kiegészítést közölte portálunkkal: Sajnos a megmaradt nyomok csak részben voltak azonosíthatók, ezek alapján nem dönthető el teljes mértékben az, hogy valóban farkasok támadtak-e az őrkutyára. Ugyanakkor a támadás módja és lefolyása sokkal inkább kutyákra jellemző módon zajlott le, a farkasok zsákmányolási célú támadása után gyakorlatilag nem maradt volna az őrkutyából szinte semmi.
Rendben, ezúttal – valószínűleg – nem farkasok végeztek a kutyával. De előfordulhat-e ilyesmi egyáltalán?
Erdélyi beszámolómban és az időben kissé előre ugorva: miután többször jeleztem Sándorék felé, hogy szeretnék igazi havasi magasságokba menni fotózni és a bakancslistát fajokat megkeresni, Guszti, a vadászmester javaslatára felmentünk a Bucsin-tetőre a Kecskeszállás nevű, kb. 1000 méteren fekvő fennsíkra. Ez egy klasszikus havasi legelő már – később lesz szó róla bőven.
Többek között a farkas élőhelye is (Kecskeszállás – Bucsin) (Fotó: Centauri)
Siketfajdok élőhelye mindmáig, és korábban magyar csoportok is jártak ott többek között a háromujjú harkályt, hőcsíket keresve. Guszti mesélte, hogy egyszer a nagy hőcsík-nézésben a magyar madarászok észre sem vették, hogy három farkas kocog el mögöttünk. Máskor Guszti volt fent a Kecskeszálláson álló vadászházban (talán vadászokkal), amikor a farkasok között irgalmatlan perpatvar pattan ki az éjszakában. Ez a havasi legelő és a környező fenyves adta ezen az úton számomra az első magashegyi képeket, másnap pedig a leereszkedés során Guszti a farkasokról egy számomra megdöbbentő infót.
A Kecskeszállás alatt nem sokkal másik, alacsonyabban fekvő s tágasabb marhalegelő található, s rajta egy tanyaféle is (Lásd fent Google!).
Guszti és Sándor is megerősítette, hogy legutóbbi látogatásuk alkalmával ezen a legelőn álló tanyát érte farkastámadás; a falka a tanya kutyáját ragadta el, mert mint Guszti – legnagyobb megdöbbenésemre – mondta:
a farkasok szeretik a kutyát. Mármint megenni.
Azon túl, hogy megnyúlt kicsit az arcom, rögtön kombinálni kezdtem, és mivel Székelyföldön kevesebb kóbor kutyát láttam, mint a Partiumban szokás, megjegyeztem, hogy akkor nyilván kordában tartják a farkasok a kóbor kutyákat is. Guszti azonban helyre rakta a kérdést azzal, hogy a „kóbor kutyák tudnak magukra vigyázni, és a települések közelébe húzódnak, ahová a farkas nem megy”; ellenben a havasi legelőkön, tanyákon láncra vert kutyák nem tudnak kitérni és védekezni; a farkasok a láncon ölik le a kutyákat, akiket valóban tápláléknak tekintenek. Ahogy ez pár hete a Bucsinon is történt.
Szóval a farkasok bizony megeszik a kutyákat, ha tehetik, így az egri hír sem tekinthető légből kapottnak. Remélem azonban, hogy ettől még a kutyabarátok sem orrolnak meg a farkasokra.
Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm!
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
A farkas a kutyák “farkasa” 🤔🤨
🙂 🙂
Sosem jártam még havasi legelőn lévő tanyán, ezért aztán nem tudom, hogy milyen az, de vajon nem lehetne ott úgy láncon tartani a kutyákat, hogy tudjanak védekezni a farkasok ellen? 🤔
Ezt tulajdonképpen nem is tőled kérdezem, Cen’, csak úgy töprengek – mert sajnálom a kutyákat. 🙁
Nem tudom, hogyan megy ez pontosan. Az biztos, hogy ősszel a kutyák is lemennek a nyájakkal és gulyákkal; nem sokan maradnak fenn.
Havasi legelőkön a kutyák ritka,hogy láncra legyenek kötve.Több legelőn jártam már,s ezt is elmesélték.
Tavaly novemberében jártam Bucsin tetőn,szakadó hóesés volt.🤠
Én is láttam havat 🙂 🙂
Lehet, hogy a farkasok génjeiben máig ott van az emberhez szegődött árulók iránti vendetta?
Sajnálom az ilyen kiszolgáltatott helyzetben hagyott kutyákat. Láncra verve nem tudja védeni a jószágot, a tanyát és önmagát sem.
De közben az is van, hogy a nyájaktól meg kutyákkal tartják távol a farkasokat, nem? Amúgy meg egyáltalán láncra verni egy szegény kutyát. 🙁 🙁 Szegényke. Tiszta horror. :’-(
Tegnap vittek el a farkasok a nagytestu kutyamat es a szomszed falvakbol is gyakran viszik el főleg amelyik làncon van..