• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2021.07.28. Itt a példa, miért hülyeség a Facebook moderációja

mark zuckerberg

2021.07.28. Itt a példa, miért hülyeség a Facebook moderációja

A Facebook körüli permanens viták fő tengelye egy ideje már az a kérdés, hogy indokolt-e, és egyáltalán kivitelezhető-e a tartalmak szűrése, más olvasatban cenzúrája. Bárhogy nevezzük is, a szólásszabadság eltökélt hívei, ha tetszik fanatikusai (én is ide tartozom) fogcsikorgatva sem képesek helyeselni. Akkor sem, amikor eget verő baromságok kerülnek ki. Volt is rá példa, hogy olyan oldal törlésével sem értettem egyet, amit egyébként károsnak tartok. Nem ez a megoldás.

Hogy mennyire nem, arra ékes példát hozott a nyár, de a sajtó – ha jól láttam – könnyedén elsiklott fölötte.

De előtte még arról pár mondatot, hogy szerintem különösen rossz, megkockáztatom: aljas gyakorlat olyan rendszert felépíteni, ahol a felhasználók maguk szűrik, jelentgetik a tartalmakat. Két okból gondolom ezt tisztességtelennek.

1./ A Facebook ahelyett, hogy ezt a munkát, ha már szerinte el kell végezni, ne lőcsölje rá másra! Ez nyilván rettentő sok moderátor, Facebook-cenzor alkalmazásához vezetne, az pedig jelentős költségekkel járna. Ezt a munkát és költséget rajtunk spórolja meg a Facebook, és mi bedőlünk, önként és dalolva nemcsak asszisztálunk ehhez, de ingyenmunkát is vállalunk a világ leggazdagabb cégének. Egy olyan cégnek, amely cserébe visszaél az adatainkkal, és mindent megtesz azért, hogy a lehető legkevesbé legyen átvilágítható.

2./ Legalább ennyire súlyos, ha nem súlyosabb gond, hogy a Facebook csak formálisan alapoz a felhasználók „jóságára”, valójában itt is felmerülhet a kérdés: nem alantas ösztöneinkre alapoznak? Házmestert csinálnak a felhasználókból. Annak az alkatnak adnak teret, aki amúgyis szeret a háttérből gáncsoskodni. Ez végső soron egy feljentői hálózat. A Facebook besúgói énükre alapoz. Nem vitatom, hogy sokan valóban jóindulatból vesznek részt ebben, és jelentgetnek fel oldalakat, posztokat, de az a gyanúm, hogy az önkéntes moderátorok jelentős része egyszerűen csak itt éli ki házmesteri-besúgói hajlamait.

A harmadik probléma már a nyári példát is érinti. Folyamatosan a felszínen van – joggal – a kérdés:

hol vannak a határok?

Hol válik el egészen pontosan a vélemény és a fake news? Ezer és egy szűrési szempontnál megkérdezhetjük, milyen alapon dönt a Facebook így vagy úgy.

Amikor a közösségi platformokon nagyon elszaporodtak a pandémiával kapcsolatos összeesküvéselméletek, úgy döntöttek, hogy ezeket letiltják szerte a világon. Én is száj tátva néztem, mik meg nem jelentek a járvány során, de a tiltással továbbra sem értettem egyet. (Egyébként sem ért el semmit. A kommentszekciókban továbbra is, sőt újult erővel tomboltak a „szebbnél szebb” elméletek.) Egyszerűen azért, mert szólásszabadság nem ismer olyan kitételt, miszerint mondhatsz-írhatsz bármit, csak ne baromságot. Mert ugyan ki ítéli meg, „mi hülyeség, mi nem az”? Tegyük fel, akad olyan ember közöttünk, aki kizárólag hülyeségek elgondolására képes; és akkor mi van? Az ő neve legyen eztán Kuss?

Az ő elfogadása nem követelmény? Ha nem, akkor kimindenki merev és teljes elutasítása tartható jogosnak még?


A Facebook járvánnyal kapcsolatos tiltása többek között arra a teóriára is kiterjedt, miszerint a Covid19 esetleg mesterséges úton is létrejöhetett. Minden ilyen poszt láthatatlanná vált. Hónapokra. És mindenki „megnyugodhatott”. Többé nem lehetett erről írni. Mentálisan engem nem vágott ez földhöz, mivel – bevallom – én speciel nem tartottam valószínűnek, hogy a kínaiak barkácsolták össze a vírust, s egyébként sem ezt gondoltam a legfontosabb kérdésnek járványügyben, ugyanakkor az újabb cenzúrázást ezúttal sem fogadtam kitörő örömmel. Hogy miért nem, fentebb leírtam már.

A nyár elején viszont egyre több jel utalt arra, hogy a Covid19 mesterséges eredete cseppet sem zárható ki. Hetekig erősödtek az ezzel kapcsolatos hírek az online orgánumokon, hírportálokon (mivel azokat nem tilthatja le a Facebook),

míg végül a Facebook is úgy döntött: mostantól – ismét – szabad erről írni.

„Minő nagylelkűség! Micsoda rugalmasság!” – mondhatnánk.

Én azonban azt mondom: Mekkora bukta!

De elsiklottunk az eset fölött. Pedig fel kell tenni a kérdést: Mi történt valójában azokban a hónapokban? Pontosan az, amitől szintén tarthatunk, s tartanak is sokan: a Facebook releváns információktól zárta el a felhasználókat. Olyasmit cenzúrázott, amit nem lett volna szabad. Persze, mondhatjuk: honnan tudták volna, hogy szabad-e? Igen, épp ez a lényeg. Hány esetben nem tudják még a jövőben sem?

Hogyan szabaduljunk ebből a harapófogóból? Ha nincs moderáció, futótűzként terjednek eszement baromságok. Ha van moderáció, a fürdővízzel együtt kiöntjük a csecsemőt is (a szólásszabadságba vetett hitünket pont úgy, mint számos releváns infót).

A megoldást valószínűleg csak az hozhatna, ha a felhasználók tömegeit nem jelentgetésre treníroznánk – ahol egy kisebbség pro bono ellenőrizget –, hanem tömegesen emelnénk az intellektuális felkészültséget. OKTATÁS. Ez lenne a megoldás. Papíron. Gyakorlatban ez persze kivitelezhetetlen. Csapdába estünk, még pedig a rossz sorrend miatt. A Föld lakosságának kellett volna átesni egy újabb felvilágosodáson ahhoz, hogy a Facebookhoz hasonló platformokat megnyissuk mindenki számára. De ez a vonat elment. Itt van a Facebook, az internet, és a populáció egyáltalán nincs kész a használatára. Ez van.

Nem sokat tehetünk. Annyit talán mégis, hogy legalább nem asszisztálunk látszatmegoldásokhoz.

OSZD MEG MÁSOKKAL IS – KÖSZÖNÖM!

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    TÁMOGASD A CENWEBET!

    MIT TÁMOGATTOK?

    ➡ a honlap fennmaradását
    ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem
    ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk
    ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk
    ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését
    ➡ nemcsak az irodalmat
    ➡ hanem a természetet is
    Full screenExit full screen
    Slider

     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

    3 Comments:

    1. Ibolya Nagy

      Nem tudtam, csak sejtettem, hogy így van. Gyalázatos dolog, főleg egy házmesterorszagban, ahol minden tisztességes emberre két besúgó akad.
      Minden szavaddal egyetértek Cen’.

    2. Szabó Edit

      “Itt van a Facebook, az internet, és a populáció egyáltalán nincs kész a használatára.”

      Megfogalmaztad a lényeget.
      Amíg sokan gondolkodás nélkül osztanak meg több évvel ezelőtti, már aktualitását vesztett posztokat; vagy olyanokat, amiknek ha csak kicsit utána néznének – sok esetben elég lenne az eredeti poszt kommentjeibe beleolvasni -, azonnal kiderülne róla, hogy fake news; vagy kattintanak játékos teszteknek látszó posztokra, és gyanútlanul adják meg az adataikat, addig nincs miben reménykedni.

      Eleinte figyelmeztettem az ismerőseimet, hogy nem igaz, amit megosztott. Aztán amikor egyikőjük azt válaszolta “lehet, hogy nem igaz, de akár lehetne is az”, akkor befejeztem a felvilágosításukat.

      Az ellenőrzés nélküli feljelentgetésekkel pedig remekül vissza lehet élni, ahogy az, aki ilyesmire hajlamos, meg is teszi.

      (A mai napig rejtély számomra, hogy pár héttel ezelőtt miért tiltott le engem a fb, miért nem tudtam néhány óráig bejegyzéseket megosztani. 🤔 )

    3. Holsky Péter

      Ebben a kérdésben kivételesen teljesen egyetértek az 1968-as franciaországi jelszóval:
      “Il est interdit d’intendire!”, azaz “Tiltani tilos!”
      Vagy ahogy a másik oldalról, pozitíve az amerikai alkotmányjog megfogalmazza: a szólásszabadság minden más emberi jog alapja.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük