2021.01.12. A kékfarkú után jöhet Magyarországon is a rubinbegy?
Őt is szeretjük, de nem bánnánk még néhány “begyet” (Fotó: Centuari)
2021.01.12. Az osztrákoknak végre meglett – most mi jövünk?
2020 új magyarországi madárfajaival kapcsolatban írtam már: kétféle ritkaság van
Az a madárfaj, amire nem számítunk, aminek felbukkanása nálunk teljesen valószínűtlen, ám egy szép napon valaki mégis belefut; ilyen volt 2020-ban a zöld gyurgyalag.
A másik csoportba azok a madárfajok tartoznak, akikre alapvetően évről évre számítunk, hosszú ideig keressük őket, akár évtizedekig is, mire végre megkerülnek Magyarországon is. Ilyen volt 2020-ban a szirti fecske vagy korábban a lazúrcinege (utóbbi külön történet).
Két gyönyörűséges szibériai madárfaj is van, mely az utóbbi csoportba tartozik, mindkettő emlékeztet kissé a sokak által imádott vörösbegyre, főként habitusukat illetően.
Évtizedekig tudtuk, hogy előbb-utóbb meg kell kerülnie, míg végül 2010-ben megkerült, sőt, akkor egyből több példány is.
Apró, személyes vonatkozás: Évekkel az első hazai bizonyítás előtt egy ízben összefutottam egy tojó kékfarkúval egy erdei madáretetőn, ráadásul klasszikus kékfarkús élőhelyen, egy középkorú, zárt lucfenyves szélében, melyet nyírfák kísértek. A madár csak pár pillanatra volt előttem, amint meglátott, behúzott a fenyvesbe és többé nem került elő. Ez egyébként jellemző a kékfarkúra, ritka óvatos madár hírében áll. Mivel egyedül voltam, fotó sem készült, nem adtam be hitelesítésre, hisz reménytelen volt, annak ellenére is, hogy a kékfarkú még akkor is könnyen felismerhető, ha a kevésbé színpompás tojóról van szó.
KÉKFARKÚ – MERT BELŐLE SOSEM ELÉG
Free Photo
A KÉKFARKÚ ELŐFORDULÁSAI MAGYARORSZÁGON A BIRDING.HU ALAPJÁN – 2010-IG EGYSZER SEM SIKERÜLT FELHAJTANI, ÁM AKKOR HIRTELEN TÖBB HELYEN IS ÉSZLELTÉK (SCREENSHOT)
A másik hasonlóan szép, „misztikus” szibériai faj a rubinbegy.
2021 igen jól kezdődik az osztrák madarásztársadalomnak, mert január 8-10. között láttak egy rubintbegyet, s így rögtön az év elején új fajjal gazdagodott Ausztria hivatalos madárfajlistája. A sógoroknak tehát megvan. Hátha most mi következünk😊
Azért is szeretném megmutatni ezt a madarat, mert akár madáretetők környékén is felbukkanhat. Vörösbegy természetű madárka (bár rendszertanilag nem sok köze van hozzá), így talán betévedhet egy olyan kertbe, ahol más fajok miatt nagy nyüzsi; főként oda, ahol örökzöldeket, fenyőket talál.
A rubinbegy, másnéven kalliope ugyanis Szibéria hatalmas fenyveseiben él, így kóborláson is keresheti a fenyvesek közelségét – így elvileg az udvarom is eszményi pihenőhely lehetne a számára 😊 Szibériából délkelet felé vonul, például Indiába, épp ezért vetődik el nyugatra rendkívül ritkán. De ezek a délkeleti irányt tartó szibériai fajok is eljutnak hozzánk előbb-utóbb, nem a kalliope lesz az első, s az átlagosnál jobban reménykedhetünk a felbukkanásában, ha valahol a közelben már látták. Gyakori ugyanis, hogy amikor egy nagyon ritka madár egy példánya felbukkan, hamarosan újabb példányok kerülnek elő. Időnként nemcsak egy-egy eltévedt példányról van szó, hanem a szokásosnál nagyobb szóródásról, ami több példány megfigyeléséhez vezethet. Pontosan ez történt a kékfarkú esetében is.
A RUBINBEGY ELTERJEDÉSI TERÜLETE (ZÖLD = FÉSZKELŐTERÜLET; KÉK = TELELŐTERÜLET) (FORRÁS)
Először is: most már mindenki tudja, hogy létezik egy ilyen madár, és várjuk a hazai fajlistára.
Másodszor: gyönyörködhetünk benne.
Harmadszor: arra is emlékeztetnék mindenkit, hogy 2018-ban bizonyítottak már új madárfajt Magyarországon madáretetőn, a szintén szibériai feketetorkú szürkebegyet.
Szóval, ha vörösbegyhez hasonló madárkát látunk, nyissuk ki a szemünket, és ha mi volnánk esetleg azok a kiválasztottak, akik elé rubinbegyet vezetett a sors, bármilyen messziről, bármilyen minőségben lőjünk róla képeket, akár csak egy mobiltelefonnak is; ilyen esetekben a legkevésbé sem számít a képminőség; egy döbbenetesen gyatra, távolról lőtt fotó is elég lehet a bizonyításhoz.
Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
TOVÁBBI MADÁRRITKASÁGOKRÓL SZÓLÓ CIKKEK KÖZÜL VÁLOGATHATSZ ITT KEDVEDRE
Majdnem hihetetlen! Egy olyan ritkaság, mint amilyen a fehércsőrű búvár (Gavia adamsii), ismét felbukkant nálunk, ráadásul kétszer ugyanabban az évben!
Talán hihetetlen, de a vonulás időszakában néha extrém távolságokból is kapunk madarakat, kivételes esetben távoli földrészekről, így Észak-Amerikából is.
Ezek az észak-amerikai kóborlók szinte kivétel nélkül mindig nyugatról érkeznek, vagyis “átkelnek” az óceánon. Pontosabban erős szelek, rendszerint hurrikánok ragadják el őket Amerikai partjairól.
Gondoljunk csak arra, hogy kedvezőtlen körülményekre hogyan reagál egy növényfaj. Lassú fogyatkozásba, „haldoklásba” kezd, mely eltarthat évtizedekig is, így ez nehezebben érzékelhető és mérhető,
míg egy madárfaj egyik napról a másikra képes áthelyezni telelőterületét, fészkelőhelyét.
Rokona, a vékonycsőrű víztaposó szintén elenyésző számban vonul át Magyarországon, de többé—kevésbé rendszeres, viszont a laposcsőrű annyira ritka, hogy 1925 és 1996 között mindössze 11-szer látták nálunk.
Páran talán emlékeztek rá, hogy két éve ilyenkor nagy izgalommal figyeltünk egy rendkívül szép és titokzatos madarat, a rózsaseregélyt vagy pásztormadarat
A szirti fecske első magyarországi előfordulását hitelesítenie kell még az úgynevezett Nomenclator Bizottságnak, de ebben az esetben ez nem lesz gond, mivel első szirti fecskéinkről fotók is készültek.
Érdemes a következő hetekben fokozottan figyelni a ragadozókra, gyakrabban felnézni az égre, és ha köröző madarat látunk, nézzük meg, vajon nem keselyű-e.
Az etetőket érdemes továbbra is alaposan figyelni, egyrészt, mert lazúr előfordulhat másutt is még (milyen szép volna egy második és harmadik hazai adat!), másrészt nemcsak ő bukkanhat fel, hanem újabb ritkaságok is. A lazúrcinegéről se hallott az etetősök zöme, de arról, aki a múlt héten bukkant fel egy etetőn, talán még kevesebben tudnak.
A vadludak általában kevésbé dekoratív madarak, alapszínük szürke vagy szürkésbarna, de van egy, amely minden szempontból kilóg a sorból, ez pedig a vörösnyakú lúd.
A pásztormadár 2018-as beözönlését folyamatosan figyelemmel kísértem. A velük kapcsolatos posztokat, írásokat itt találjátok meg idősorrendben s egy helyen.
Sokan tudjátok már, hogy a sarki csér teszi meg vándorlásai során a legnagyobb távolságot. Egyes számítások szerint ez legalább 50.000 kilométer évente!
Tudtad, hogy ami most leszállt nálunk, az egy tökéletesen sima sztrádáról sem tud felszállni? Tudtad, hogy ez a madár annyira messziről jött, hogy rajta sincs a térképen?
Ez a madár még sosem fordult elő az országban, legalábbis nem tudunk róla, ám feltételezhető, hogy 1-1 példány elvetődik ide, a nagy kékcinkés időszakokban, Szibéria felől, de még senkinek sem sikerült bizonyítani az előfordulását.
➡ a honlap fennmaradását ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését ➡ nemcsak az irodalmat ➡ hanem a természetet is
2020 új magyarországi madárfajaival kapcsolatban írtam már: kétféle ritkaság van
